Egy hét alatt öt települést foglaltak el az oroszok
Az orosz védelmi minisztérium jelentése szerint július 27. óta 11 precíziós fegyverekkel és támadó drónokkal végrehajtott csoportos csapást hajtottak végre, elsősorban a páncélozott járművek gyártásával és javításával foglalkozó ukrán katonai-ipari komplexum vállalatai, valamint összeszerelő műhelyek és támadó drónok raktárai ellen.
„Ezenkívül lőszer-, légifegyver- és rakéta-tüzérségi raktárak, katonai állások, valamint az ukrán haderő egységeinek és külföldi zsoldosainak ideiglenes telepítési pontjai is találatot kaptak” – jelentette ki Igor Konaszenkov, a tárca szóvivője.
Az eredmények közül érdemes kiemelni, hogy a Donyecki Népköztársaság területén a „Központ” erőcsoport egységei felszabadították Lozovacskoje, Progressz, Jevgenyovka, Volcsje és Leninszkoje falvakat.
Az orosz csapatok a hadsereg légiereje, drónok, rakétaerők és tüzérség segítségével megsemmisítettek három Mars-L, ATCR-33S és Skala-M légi felderítő radarállomást, valamint kilőtték az amerikai gyártmányú Patriot légvédelmi rakétarendszer három indítóállását és egy radarállomását.
Konaszenkov altábornagy dicsérte a légvédelmi egységek teljesítményét is.
Az elmúlt napokban írtunk már arról, hogy az ukránok többé nem zárkóznak el mereven attól, hogy szóba álljanak az oroszokkal, akárcsak arról – többek között –, hogy a kijevi rezsim toborzótisztjeit egyre gyakrabban éri támadás.
Egy korábbi posztunkban kitértünk arra is, hogy az ukrán lakosság békét óhajtó, és ezért komoly áldozatokra is késznek mutatkozó rétege egyre népesebb: a hivatalos, tehát minden bizonnyal megszépített felmérések szerint 30 százalék körülire hízott.
A fentiek alapján könnyű megérteni azokat a változásokat és feszültségeket, amelyek Ukrajnát ma jellemzik.
A kijevi rezsim jó ideje semmiféle eredményt nem tud felmutatni. Az utolsó, amivel próbálkoztak, az volt, hogy a Harkov irányába betörő oroszokat megállították. Ezt próbálták elhitetni a világgal, ám a propagandán könnyű volt átlátni.
Az oroszok nyilvánvalóan nem akarták megostromolni a várost, a céljuk az ukrán erők hátrébb tolása volt, hogy nehezebben támadhassák a nemzetközileg elismert határokon belüli célpontokat, például Belgorodot. Másfelől a védők megosztása. Mindkettőt elérték.
Olyanra pedig, hogy egy hét alatt öt települést foglaljanak el, régóta nem volt példa. Ez azt jelzi, hogy lendületbe jöttek.
Ilyen körülmények között érthető, ha senki nem akar katonának állni. Ugyan ki hinné el Zelenszkijnek, hogy éppen rajta vagy esetleg száz vagy ezer főn múlna az, hogy az ukránok ismét magukhoz ragadják a kezdeményezést?
Ne feledjük azt sem, milyen csúfos kudarcba fulladt egy évvel ezelőtt a tavaszira tervezett nagy nyári ellentámadás! Annak elakadásától kezdve az ukránok abba kapaszkodtak, hogy sikeresen tartják a vonalakat – tegyük hozzá: óriási vérveszteségek árán.
És Ukrajnának vérből, azaz emberi erőforrásból van a legkevesebbje. Az oroszok tudták ezt, és bölcsen berendezkedtek egy felőrlő taktikára, amely a jelek szerint kezdi meghozni a gyümölcsét: az ukránok morálja, győzelembe vetett hite rohamosan csökken.
Mindezek után elég valószínűnek tűnik, hogy az összeomláshoz vezető fordulópontot nem egy nagy csata fogja elhozni, hanem egy szimbolikus esemény. Ha fogadni kéne, azt mondanánk, ilyen lehet az F-16-osok bevetése.
Az ukránok illúziói vélhetően akkor fognak végleg szerte foszlani, amikor az amerikai vadászgépek elkezdenek „lepotyogni” az égről. Attól kezdve nem lesz mibe kapaszkodni, és jó eséllyel egyre többen választják majd a menekülést és a megadást.
bekezdések.hu
