Egy kongresszusi jelentés leplezte le az USA haderejét
Nincs felkészülve sem több párhuzamos konfliktusra, sem egy Kína elleni háborúra az Egyesült Államok hadserege – állapította meg egy kongresszusi bizottság abban a jelentésben, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra Washingtonban.
A 144 oldalas dokumentumot a Makronóm blog vette észre, és azt írta róla, hogy a testület több háborús forgatókönyvet is megvizsgált. A végeredménye nagyjából ugyanaz lett mindegyiknek: az USA hadereje 3-4 héten belül kifogyna a lőszerekből egy Kína elleni háborúban, ha pedig egyszerre kellene csatáznia Oroszországgal és Kínával, az esélyei még rosszabbak lennének.
A jelentés rámutat, hogy a Biden-kormány ugyan letett egy nemzetvédelmi stratégiát az asztalra, ám ez Kínát állította a középpontba, és nem foglalkozik érdemben a párhuzamos háborúk gondolatával, márpedig az elmúlt évek tapasztalata alapján ennek kéne lennie a kiindulópontnak.
„A bizottság úgy véli, hogy az amerikai hadseregnek nincsenek meg a szükséges képességei és a kapacitása sem az elrettentéshez, sem a sikeres harci cselekmények végrehajtásához” – írták a jelentés szerzői, hangsúlyozva, hogy a Pentagonnak mindent meg kell tennie a fegyver- és lőszergyártás kapacitásnövelésének érdekében.
A testület többek között azt tanácsolta, hogy a NATO védelmi tervezői határozottan jelöljék ki, miben kell erősödnie a szövetség európai szárnyának ahhoz, hogy az – hagyva az USA-t Kínára koncentrálni – végre csökkenteni tudja függőségét az amerikai hadseregtől.
A bizottsági munka konklúzióinak egyébként máris vannak ellenzői. A republikánusok alapvetően egyetértenek a védelmi képességek izmosításával, ugyanakkor úgy vélik, hogy a hadsereg duzzasztása helyett a stratégiák precizitásán kell igazítani, felkészülve arra, hogy a jövő konfliktusaiban az erőforrások már nem állnak korlátlanul rendelkezésre.
Kezdjük azzal, hogy a dübörgő PR-kampányok, az amerikai filmek és sorozatok hatására még az USA legvérmesebb kritikusai közül is sokan el vannak ájulva annak haderejétől. Micsoda precíz fegyverek, azok a hatalmas anyahajók, és a high-tech high-techje mindenhol!
Minden arra ösztönöz bennünk, hogy lenézzük az orosz MiG-eket, amelyek annyira fapadosak, hogy a pilóta egy franciakulccsal a legelésző bárányfelhők mellé leparkolva is megjavíthatja… A kínai cuccok, meg kínaiak… Hiába írják rá valamire, hogy ötödik generációs, a többség tudni véli, hogy valójában a J-20-as csak egy olcsó, rosszul felmatricázott makett.
Bezzeg az F-35-ös! Az olyan dizájnos, hogy valószínűleg titokban a milánói divattervezők rajzolták meg. A gondolatolvasó sisakja lepipálja még a Jedi lovagokat is…
És úgy fel van technikázva, hogy a harmadik világba demokratizálni induló Joe két lakodalmas menet és a faludzsai árvaotthon lebombázása közben simán befizetheti a számláit, lekérheti az okoshűtője tartalmát, és ha már megnézte a Trónok harca utolsó évadát, akár játszhat is egyet a kedvenc tankszimulátorával a szemei elé kivetített képernyőn – mindezt 5K felbontásban!
Ez tehát a látszat, a show, amiben a jenkik felülmúlhatatlanok. Az egészről George Lucas látványtechnikáért felelős cégének a neve, az ILM = Industrial Light and Magic (Ipari Fény és Csillogás) jut eszembe, több okból is.
Például azért, mert ez a kongresszusi jelentés is azt bizonyítja, hogy az USA hadereje és dominanciája a szemfényvesztésre épül. Nagyon jó, nagyon látványos, cserébe persze irgalmatlanul drága, és tökéletesen csak stúdiókörülmények között működik.
Ez pedig nem újdonság! Gondoljatok csak az egykor a gépkarabélyok non plus ultárjának tartott M-16-osra. Óriási szenzációnak tartották, Hollywood az A-tól a Zs-kategóriáig minden akcióhőse kezébe nyomott egyet. Az volt AZ amerikai fegyver: különleges, mint maga a legkiválóbb nemzet.
Vietnamban ennek megfelelően csodát vártak a rendszeresítésétől. Aztán mi lett? Kiderült, hogy tényleg szuper puska, csak nem szereti a port, a sarat, az esőt, a hideget, a meleget, a magas páratartalmat, és naponta ki kell pucolni, újra kell zsírozni, mert különben előfordulhat, hogy amikor igazán szükség lenne rá, beragad. S ami a legfontosabb: egy M-16-os árából legalább öt AK-t lehetett venni, ha nem többet.
Egy alapfelszereltségű F-35-ös is legalább annyiba kerül, mint három MiG-35-ös, utóbbiak fenntartása viszont lényegesen olcsóbb, és mivel az orosz gépek minden generációja az elődökre épül, ezért a pilóták és a karbantartó személyzet kiképzése is egyszerűbb.
Az orosz és a kínai gépek tehát lehet, hogy csúnyábbak, és számos paraméterüket tekintve elmaradnak az amerikaiaktól, viszont az életre születtek, hogy úgy mondjam…
És például a navigáció és a tűzvezetés szempontjából nem mellékes körülmény, hogy sem Moszkvában, sem Pekingben nem kell attól aggódni, mi lesz, ha az ellenség lelövi, lekapcsolja, vagy a hekkereivel átveszi az irányítást a műholdak felett. Az F-35-ös ugyanis egy hihetetlenül komplex és sérülékeny rendszerbe illeszkedik, az emberi tényező benne teljesen háttérbe szorult, így önmagában csak a világ legdrágább repülő számítógépe.
De miért írtunk erről ilyen hosszan?
Azért, mert így illusztrálható igazán az Egyesült Államok haderejének fejlődési rendellenessége. Az tudniillik, hogy nagyjából Ronald Reagen óta egyre inkább, az utóbbi években pedig szinte kizárólag a látszat, a PR és a showelemek számítanak.
Ennek a belső logikája az volt, hogy az USA ellenségeit olyan pénznyelő fejlesztésekre kényszerítsék, amelyek nem vezetnek fenntartható eredményre, közben viszont megroppantja azok gazdaságát. Csakhogy az Egyesült Államok versenytársai rájöttek erre, és mint a kongresszusi jelentés mutatja: az angolszász hegemónia megtöréséhez nem az F-35-ösnél is modernebb gépekre van szükség. Elég hozzá az is, ha valaki a filléres lőszerekből gyárt sokat. Nagyon sokat.
bekezdések.hu
