Szép csendben egy másik ország lehet EU-tag hamarosan, amíg a világ Ukrajnáról beszél
Miközben az uniós bővítésről egyre intenzívebb szakmai vita zajlik, és leginkább Ukrajnáról beszélünk, Montenegró már fél lábbal bent is van az Európai Unióban – méghozzá úgy, hogy az ország már több mint egy évtizede az eurót használja hivatalos fizetőeszközként. A kis balkáni állam nemcsak földrajzi közelsége, hanem politikai elkötelezettsége, intézményi állapota és külpolitikai orientációja révén is kiemelkedik a nyugat-balkáni bővítési mezőnyből. Kérdés, hogy a másik lábbal is be tud-e lépni a közösségbe – és ha igen, mikor.
Jakov Milatović, Montenegró elnöke nem titkolja, hogy országát 2028-ra az Európai Unió 28. tagállamává tenné. Mint a febuárban, az Euronewsban megjelent véleménycikkében kifejtette, az ország már most is több szempontból megfelel az elvárt kritériumoknak:
NATO-tag, külpolitikájában teljes mértékben igazodik az EU közös álláspontjaihoz, valutája az euró (igaz, egyoldalúan vezették be), civil társadalma aktív, médiája szabad és pluralista.
Bár Montenegró sem mentes a politikai turbulenciáktól, az elnök szerint ezek a demokratikus fejlődés velejárói, nem pedig a kudarc jelei.
Milatović négy lehetséges forgatókönyvet vázol az EU-bővítés jövőjéről, amelyek közül csak az egyik lehet valódi siker: ha a tagjelölt országok érdemi reformokat hajtanak végre, miközben az EU is teljesíti saját részét, és befogadja a felkészült tagjelölteket. Ez szerinte nemcsak Montenegró, hanem az egész bővítési politika hitelessége szempontjából kulcsfontosságú lenne.
Brüsszeli biztatás: 2026-ig minden fejezet lezárható
A brüsszeli és tagállamokon belüli hangulat egyértelműen kedvezőbb a bővítés szempontjából, mint a 2010-es években volt. A bővítésért felelős új uniós biztos, Marta Kos – aki a nyugat-balkáni szlovén kormány támogatásával került pozícióba – világosan jelezte:
Albánia és Montenegró akár már 2026-ra lezárhatják a csatlakozási tárgyalások minden fejezetét.
Ez a lehetőség konkrét menetrendet ad a montenegrói kormánynak: ha az elkövetkező két évben sikerül politikai stabilitást teremteni és megvalósítani a kulcsfontosságú reformokat, akkor reális lehetőség nyílik arra, hogy az ország 2028-ban az unió teljes jogú tagjává váljon.
A bővítési biztos ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a jelenlegi geopolitikai környezet, az orosz befolyási törekvések és a nyugat-balkáni térségben tapasztalható feszültségek új típusú bővítési stratégiát követelnek. A hagyományos forgatókönyv – miszerint a tagjelöltek teljesítik a feltételeket, és automatikusan felvételt nyernek – ma már nem elegendő. Külső erők aktívan igyekeznek akadályozni bizonyos országok csatlakozását, így az EU-nak is rugalmasabbnak és proaktívabbnak kell lennie.
A Montenegró és az Európai Unió közös konzultatív testületének 2024. novemberi ülésén mindkét fél elismerte az ország eddigi előrehaladását. A felek által közösen elfogadott nyilatkozat szerint az ország jó eséllyel 2026-ig lezárhatja a még nyitva álló tárgyalási fejezeteket – feltéve, hogy politikai érettség, konszenzus és társadalmi párbeszéd kíséri a folyamatot. Kiemelték: elengedhetetlen a 23-as (igazságszolgáltatás és alapjogok) és 24-es (igazságszolgáltatás, szabadság és biztonság) fejezetek reformjainak folytatása, valamint a közszolgálat depolitizálása és az intézmények függetlenségének erősítése.
Ebben az ügyben pedig már egy idén márciusi reformcsomag elfogadásával komoly lépéseket tett az apró balkáni ország.
Az euróövezet is kvázi egy új taggal bővül
Montenegró egyik legnagyobb előnye, hogy egyes gazdasági és politikai területeken már most úgy működik, mintha EU-tag lenne. Igazságszolgáltatását az uniós alapelvekhez hangolta, valamint a kereskedelmi ügyekben, piacszabályozói kérdésekben is nagyrészt már átvette a brüsszeli szabályokat.
A legérdekesebb kérdés, hogy Montenegró 2002-ben egyoldalúan bevezette az eurót hivatalos fizetőeszközként, anélkül hogy hivatalos megállapodást kötött volna az Európai Unióval vagy az Európai Központi Bankkal (EKB). Ez a lépés a korábbi hiperinfláció és gazdasági instabilitás következményeként történt, amikor a német márka már széles körben használt valuta volt az országban.
Az EU és az EKB hivatalosan nem támogatta Montenegró egyoldalú euróhasználatát, és hangsúlyozták, hogy az euró bevezetésének feltétele az EU-tagság és a konvergenciakritériumok teljesítése.
Ezek a kritériumok többek között az árstabilitást, a fenntartható államháztartást, az árfolyam-stabilitást és a hosszú távú kamatlábak megfelelő szintjét foglalják magukban. Egyelőre egyedül az adósságelvárásoknak nem felelnek meg, de az uniós tagállamok közel felénél jobb volt a 2024-es mutatójuk:
tavaly év végén a GDP 61,3 százalékát tette ki az államadósság.
Mivel Montenegrónak nincs saját valutája, nem tud részt venni az árfolyam-mechanizmusban (ERM II), ami az euróövezethez való csatlakozás egyik előfeltétele. Az EU azonban elismerte, hogy Montenegró rendkívüli körülmények között vezette be az eurót, és jelenleg nem követeli meg tőle a saját valuta visszaállítását, azonban kérdés, hogy a 2028-as EU-csatlakozáskor hogyan kezelik a helyzetet.
A legvalószínűbb, hogy beengedik őket a valutaövezetbe is, de egy egyedi korrekciós pályát írnak elő a balkáni országnak.
Új módszerek, új szemlélet az EU-ban?
Marta Kos – aki inkább az „Európa újraegyesítéséről”, mint „bővítésről” beszél – felvetette, hogy az unió jelenlegi döntéshozatali mechanizmusai is gátolják a bővítési folyamatot. Azt javasolja, hogy a tagállamok egyhangú döntése helyett egyes szakaszokban elegendő legyen a minősített többség. Ez különösen fontos lenne a bővítési köztes lépéseknél, például akkor, amikor egy ország már majdnem teljesítette a feltételeket, de egyetlen tagállam politikai vétója megakasztja a folyamatot.
Mindez Montenegró számára is fontos lökést adhat, mert a telekommunikációs szabályok harmonizációjában egyelőre lassan haladnak.
Ugyancsak újítás lehetne, ha a tagjelöltek bizonyos területeken – például zöld átmenet, fejlesztéspolitika vagy biztonságpolitika – már csatlakozás előtt bekapcsolódnának az uniós politikákba. Ez a „fokozatos integráció” lehetőséget adna arra, hogy a bővítés ne csupán egy távoli cél, hanem már a folyamat során kézzelfogható realitás legyen.
Montenegró története sorsfordító lehet az EU számára is. Ha a kis balkáni ország 2028-ra valóban taggá válik, az nemcsak saját reformfolyamatainak sikere lesz, hanem az egész bővítési politika legitimitását is visszaállíthatja. Ha azonban a politikai polarizáció, a reformok megtorpanása vagy az unió belső döntéshozatali akadályai miatt elmarad a csatlakozás, az a többi nyugat-balkáni ország számára is elkeserítő jelzés lehet.
Ahogy Milatović fogalmaz: Montenegró EU-csatlakozása
több, mint önmagán túlmutató politikai mérföldkő – a bizonyítéka lehet annak, hogy az uniós reformoknak van értelme, hogy az új politikai kultúra megtérül, és hogy az EU valóban nyitott a felkészült a tagjelöltek előtt.
portfolio
