Egy ország Trump árnyékában léphet be a globális nagyok ligájába
Narendra Modi indiai miniszterelnök az elsők között gratulált Donald Trumpnak, újonnan megválasztott amerikai elnöknek. Jól ismerheti az amerikai politikust, hiszen 2017 és 2021 között már volt alkalma vele közösen dolgozni, akkor nem volt felhőtlen a két hatalom kapcsolata. A kilátások most is azt ígérik, hogy ugyanazokhoz a kihívásokhoz térhetnek vissza a felek, viszont ezúttal a korábbinál jóval árnyaltabbak a geopolitikai szerepek, valamint Újdelhi számára kiskapuk is megnyílhatnak a vitában.
Magyar idő szerint 2024. november 6-án a koradélelőtti órákban egyértelművé vált, hogy Donald Trumpnak sikerült a nagy visszatérés, a korábbi elnök négy évnyi kihagyás után újra a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalmát vezetheti majd egy cikluson keresztül. A kampányban meredek ígéretek sora hangzott el, amelyek nem sok jót ígérnek a globális világkereskedelemre nézve, mégis vannak olyan nagyhatalmak, amelyek kifejezetten profitálhatnak a republikánus elnök visszatéréséből, India lehet ebből az egyik. A magyarázat hátterében számos geopolitikai ok húzódik meg.
Ahhoz, hogy érthető legyen mi vár Washingtonra és Újdelhire a következő négy évben, érdemes kicsit áttekinteni az előző Trump-éra eseményeit röviden. A kiindulási pont közel azonos lesz politikai szempontból. 2016-ban az üzletemberből lett amerikai politikus hatalmas meglepetésre, és nagyon merész kijelentésekkel nyerte meg a voksolást, most ezzel szemben maximum a győzelmének a mértéke okozott meghökkenést, a siker ténye már kevésbé. Újdelhiben már 2015-ös első győzelme óta a hindu nacionalista üzenetekkel és India globális hatalmi ambícióival sikereket elérő politikus kormányoz, aki most is.
Akkor Trump protekcionista és izolacionista kereskedelmi hozzáállása már 2017 után is hatásokat gyakorolt az indiai vállalatokra, mivel azoknak több korlátozással is szembe kellett nézniük.
A következmények ellenére akkor sem állt meg a már korábban is világos trend, Dél-Ázsia hatalma számára egyre fontosabb kereskedelmi partnerré vált az Egyesült Államok, és viszont
(később Joe Biden elnöksége alatt sem történt ebben törés, egyedül a koronavírus okozta világgazdasági visszaesés hozott némi kilengést).
A kereskedelmi megfontolásokon túl viszont kifejezetten gyümölcsözően alakult a nagyhatalmak viszonya. Modi és Trump több alkalommal találkozott egymással, Újdelhi felpörgette az amerikai védelmi beszerzéseket, valamint az energiabeszerzések területén is fontos megállapodások születtek. Más kérdés, hogy ezek nem egyszer kényszerből születtek, mivel a nyugati vezető ráerőltette akaratát a partnerére, mivel „vörös vonalakkal” fenyegetőzött. Az viszont mindenképpen India geopolitikai érdekeit erősítette, hogy az amerikai elnök felvette a kesztyűt az ősi riválisával, Kínával szemben. Trump első elnöksége idején az Indiára legnagyobb hatást gyakorló lépés az afganisztáni kivonulás kezdeményezése volt. Bár az Egyesült Államok katonái 2021 nyarán hagyták el igen kínos körülmények között a krízisországot, erről még az akkor irányító Joe Biden elődje döntött.
A lépés komoly biztonsági aggályokat keltett Újdelhiben is, mivel attól tartottak, hogy az iszlamista terrorizmus lendületet kap a térségben.
Ahogy korábban, úgy most is a kereskedelmi dilemmákra vetült a legnagyobb rivaldafény. Trump kampányában azt ígérte, hogy 10 százalékos vámot fog kivetni az összes országból származó importtermékre, valamint 60 százalékos teher éri majd a Kínából behozott cikkeket. Úgy tűnhet, hogy ezzel India tulajdonképpen még „jól is járna”, hiszen riválisával szemben az indiai termékek kifejezetten nagy előnyt élveznének. Egy ilyen helyzet azonban nem lenne fekete vagy fehér a világ legnépesebb országára nézve sem, mivel a beígért drasztikus vámháború elindítása esetén a hatások egyszerűen nem állnának meg a határon. A globalista rendszerben az ellátási láncok kiterjedtsége miatt gyorsan Modi is szembesülne a különböző kellemetlen következményekkel.
Indiában az importvámok átlagos értéke 17 százalékos, viszont bizonyos termékek – így például az amerikai whiskeyk – esetében elérheti a 100 százalékot is. Ez volt az egyik oka is annak, hogy republikánus politikus úgy fogalmazott Indiával kapcsolatban, hogy „nagyon nagy kereskedelmi visszaélő”, egyszer pedig még „vámkirálynak” is nevezte a világ legnépesebb országát. Vélhetően ez a tranzakcionalista szemlélet ebben a ciklusban is az új washingtoni adminisztráció elsődleges szempontját jelenti majd, így erőteljes nyomásgyakorlással szeretnék majd elérni, hogy az amerikai termékek kedvezőbb helyzetben legyenek az export szempontjából.
Bár vannak veszélyei Indiára nézve a horizonton felsejlő vámháború újabb fejezetének, fontos viszont megjegyezni, hogy ezt akár ki is tudják egyensúlyozni azok a megnyíló új lehetőségek, amelyeket ezek nyithatnak. Egy eldurvuló kereskedelmi konfliktusban szinte bizonyos, hogy a nemzetközi tőkebefektetők igyekeznének kimaradni az adok-kapokból, így igyekeznének más, nyugodtabb piacot keresni.
Ideális választás lehetne ebben a helyzetben India, mivel egy gyorsan növekvő gazdaságról van szó, kifejezetten imponáló kilátásokkal, így racionális döntés lehet a világ legnépesebb országában keresni a lehetőségeket.
A már némileg ismert vámháború mellett azonban a geopolitikai színtér az, ahol nagyon jelentős változások zajlottak le, ebben pedig a korábbiaknál is sokkal több több közös van a két hatalomban:
- Az első és legfontosabb, hogy India megkerülhetetlen szereplő az Indiai-óceán geopolitikájánál, így Újdelhi vélhetően ezt a helyzeti előnyét igyekszik majd egy kompromisszumhoz felhasználni. Mivel a Fehér Ház vélhetően elsősorban a nagy rivális Kínával lesz elfoglalva a következő években, ezért az Egyesült Államoknak két- vagy többoldalú megállapodásokat kellene kötniük Peking más riválisaival, ebben pedig partnerre találhatnak a Modi-kormányban.
- A republikánus elnök Izrael nagy támogatójának számít, szinte bizonyos, hogy beiktatását követően gyorsan az eddigieknél is nagyobb támogatást nyújthat majd Jeruzsálemnek. Bár India nem állt be látványosan a zsidó többségű ország mögé, viszont nem tartozik a Kneszet politikájának rendszeres bírálói közé. Modi stratégiai alkalmazkodáshoz illene, ha Trumpot követve elkezdene a korábbiaknál erőteljesebb gesztusokat tenni a közel-keleti konfliktus megoldása érdekében.
- Ukrajna kérdésében is egymásra találhat a két nagyhatalom. India eddig igyekezett egy kényes egyensúlyi helyzetet felvenni politikai szempontból, gazdaságilag viszont egyértelműen az olcsó orosz olaj egyik legnagyobb haszonélvezői voltak a rekordszintre emelkedő vásárlásokkal. A hamarosan a Fehér Házba költöző elnök korábban kijelentette, hogy „egy nap alatt lezárja a háborút” a kelet-európai országban. Bár az nem pontosan világos, hogy miképpen képzeli ezt el, viszont vélhetően szüksége lesz olyan közvetítőkre, mint mondjuk Narendra Modi, aki Kijev, Moszkva és Washington számára is elfogadható. Másik kérdés persze, hogy Washington hogyan fogja értékelni India szoros kapcsolatait a Kremllel.
A világ most érdeklődéssel és egyben feszülten is figyeli, hogy Donald Trump pontosan melyik ígéretét fogja beváltani és pontosan miképpen, viszont a nagy kereskedelmi összecsapásai esetében nem kerülheti meg a geopolitikai realitásokat. Az amerikai elnök már az első ciklusában is szeretett a nagy megoldó képében mutatkozni (emlékezetes például, hogy az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsongunnal is tárgyalt), várhatóan ezt a szerepet most is szeretné megtartani. Ehhez pedig jól jöhetnek azok a csendesen asszisztáló társak, akik hasznot remélnek az Egyesült Államok lépésiből. Ez
illeszkedne Narendra Modi politikájához is, aki nem szeretné Indiát elkötelezni egyik nagy blokk mellett sem, viszont szeretné országát egy globális nagykutyaként prezentálni.
Kérdés, hogy melyik szempontok fogják felülírni a másikat, Újdelhinek viszont minden oka megvan arra, hogy reménykedjen egy számára kedvező fordulatban.
FORRÁS: PORTFOLIO
