Sem a tüzérség, sem a dróntechnika, sem a rakéták nem nélkülözhetik a modern helymeghatározó és időjárásjelentő rendszereket. Ha pedig a szolgáltatások „gazdái” úgy döntenek, lekapcsolják az égi segítséget, akkor akik eddig használták, ha nem is végzetes, de komoly bajba kerülhetnek.
Mindennapjaink része a GPS – és sokfelé immár a Starlink is. Ami nekünk, békében élőknek természetes – s esetleges hiánya maximum bosszantó –, az bármiféle harcoló félnek életszükséglet, a kiesése pedig szó szerint halálos. A gyors kommunikáció életeket és helyzeteket ment, az adatáramlás sebessége pedig döntően határozza meg egy-egy szituáció győzelmes vagy vesztes kimenetelét.
Az ukrán haderő nagyban támaszkodik mindkét szolgáltatásra. A nem polgári, hanem lényegesen alaposabb helymeghatározásra képes GPS, ha nem is lehetetlenítené el a drónok, rakéták és a tüzérség használatát, azért okozna némi zavart az erőben.
Természetesen közbevethető, hogy a műholdak világa előtt is lehetett pontosan lőni egy-egy ágyúval vagy tarackkal – ám kár lenne elfeledni, hogy azok az emberek, akik a fentről érkező segítséget szokták meg, azon szocializálódtak, ezzel dolgoznak/dolgoztak évek óta, nehezen lépnének vissza a középkori eredetű klinométerek és optikai és egyéb tájolóműszerek világába. Lévén más egy pár ezerméteres hatótávú aknavetőt használni – s megint más egy olyan eszközt, amivel húsz-harminc-negyven kilométerre kéne célba juttatni egy „malacot”.
Ugyancsak súlyosan esnek latba az időjárási adatok, melyek híján – ne adj’ isten azokat nem figyelembe véve – már az ókorban is nehéz volt harcolni, pláne győzni. (Lásd e vonatkozásban a D-day néven emlegetett partraszállást vagy valamelyik római/középkori csatát, ahol valamelyik haderő azért bukott el, mert eláztatta az eső a placcot vagy az arcába fújta a füstöt a szél.)
Nagyon egyszerűen fogalmazva, egy tetszőleges, az ukrán fronton bevetett tucat/tömegárú drón GPS-jel híján magától nem igazán képes szabatosan visszatalálni oda, ahonnét elindult, az általa megtett út pedig legfeljebb úgy lenne kalkulálható, ha a kameráján látott tájat folyamatosan egyeztetjük egy térképpel. (Mindez akkor is igaz, ha van benne bármiféle iránytű.) A fapados viszonyok közti alkalmazást persze nem lehetetlen feladat megugrani, csak ugye a kellő gyakorlat elsajátításához idő kell – s pont ez az, amit egy harci helyzetben, pláne magán a frontvonalban, igen szűken mérnek.
A nagyobb hatótávolságú drónokat a GPS hiánya annyira nem rázza meg, lévén akad bennük úgynevezett inerciális navigációs rendszer.
Ukrajna infrastruktúrája romokban hever, az oroszok pedig ott zavarják „bármelyik” kommunikációs csatornájukat, ahol érik. Jelen állás szerint Elon Musk Starlinkje alapvető fontosságú ahhoz, hogy az adatok eljussanak A-ból B-be – s ha azt most, a minapi Trump–Zelenszkij-csörte nyomán netán lekapcsolják vagy terjedelmesen korlátozzák, akkor az mérhető csapást jelentene Kijev erőinek. Ugyan nem végzeteset, de jelentősen mérsékelné az átviteli sebességet – ami dettó nem a győzelem felé terelné az ukránokat.
A digitális sort természetesen hosszan lehetne folytatni, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy az Egyesült Államok igen súlyos csapást tudna mérni Ukrajnára, ha úgy dönt…
Magyar Hírlap