Nincs könnyű dolga annak, aki meg akarja tudni, hogy mennyibe kerül Németországnak egy bevándorlóból lett új munkaerő. A Demokrata négy éve, 2017. június 11-én már utánaszámolt, de azóta sok minden változott, ezért új kalkulációt készítettünk az aktuális adatokkal. Kiderült, hogy azóta még tovább drágult, mert a bevándorlók mindössze 21 százalékának van bejelentett munkaviszonya.
A németek nagyon alaposak. Mindent pontosan nyilvántartanak, egyet azonban nagyon nehéz megtudni: hogy mennyibe kerül egy migráns ellátása, lakhatása, segélyezése és képzése. Mennyit kell költeni egy migránsból lett új munkavállalóra, akinek az egészségügyi ellátása, segélyezése, gyermekei oktatása a német adófizetőket terheli.
A főösszeget könnyű megtalálni. A költségvetésből kiderül, hogy 2019-ben 23 milliárd, 2020-ban 22,9 milliárd eurót fordított a központi költségvetés a menedékkérőkkel összefüggő feladatokra.
Ez az összeg az alábbi tételekből tevődik össze: a migráció kiváltó okainak leküzdésére 9,9 milliárd eurót, a felvétel, regisztráció, a menekültügyi eljárás alatti elhelyezésre egymilliárd, az úgynevezett integrációs szolgáltatásokra 2,6 milliárd, a menekültügyi eljárás után a szociális szolgáltatásokra 5,5 milliárd, a tartományoknak és a helyhatóságoknak nyújtott, menekültüggyel összefüggő támogatásra 3,9 milliárd eurót költöttek, ami összesen 22,9 milliárd eurót jelent.
2021-ben ugyanez a főösszeg 23,1 milliárd euróra nőtt. Éves szinten tehát átlagosan 23 milliárd euróval lehet számolni. Csakhogy ez még nem minden. A tartományoknak és a helyhatóságoknak nyújtott kormányzati támogatás ugyanis nem fedezi a migránsok ellátását. A menekültválság 2015-ös kezdete óta vita van emiatt a szövetségi kormány és a tartományok között, de előbbi nem emelte a tarifát, és minden alkalommal visszautasította a tartományok többletköveteléseit.
A települések között is óriási a különbség. Egy 2016-os adat szerint a tartományok migránsonként havi ezer euróval számoltak, de egyes városok, mint például Hagen vagy Braunschweig 15 ezer euróra taksálták a költségeket évente, ami migránsonként havi 1250 eurót jelent. Ehhez képest a központi költségvetésből csak 670 euró jut egy bevándorlóra, és ez is csak akkor, ha már benyújtotta az illető a menedékkérelmét.
A településeknek nyújtott összesen 9,4 milliárd euróhoz tehát hozzá kell adni további 9 milliárdot, ami azt jelenti, hogy a 23 milliárd euró valójában legalább 32 milliárd, és a különbséget a tartományok fizetik. Ezek a közvetlen költségek, de vannak ezen túlmenően olyan közvetettek is, amelyek szintén az adófizetőket terhelik. Ilyenek a bölcsődei, óvodai és iskolai többletférőhelyek létesítésének kiadásai, a menekültek egészségügyi ellátása, a rendőrségi és a határvédelmi kiadások többlete, az igazságszolgáltatás megnövekedett költségei, a közterület, a parkok rendbetétele és hasonlók.
Mivel ezeket eddig még nem sikerült számszerűsíteni, mert a téma Németországban tabu, induljunk ki a közvetlen költségekből.
A 2015-ös menekültválság óta kereken hat év telt el. Eddig tehát közvetlenül 192 milliárd eurót költöttek az összesen 1 854 837 benyújtott menekültkérelemre, illetve az országba beáramlott menedékkérőre. Egy menedékkérő tehát egy év alatt 17 252, hat év alatt 103 513 euróba (átszámolva 36 747 000 forintba) került.
De mennyibe került egy új munkavállaló?
Induljunk ki a hivatalos adatokból. 390 110 volt azoknak a menedékkérőknek a száma, akik 2020 októberében be voltak jelentve, vagyis fizették a társadalombiztosítási járulékot – derül ki a Szövetségi Munkaügyi Hivatal adataiból. Emellett további 71 529 fő alkalmi munkát végzett. Ugyanekkor 261 ezer bejelentett munkanélküli bevándorlót és 476 ezer munkakereső migránst tartottak nyilván. De hol van a többi? Hová tűnt 656 ezer ember?
Cikkek tömkelege jelenik meg a német sajtóban arról, hogy öt év elteltével már minden második, az országba 2015 óta beérkezett migráns munkát vállal. A fenti adatokból is látszik, hogy ez nem igaz. A különbség abból adódik, hogy a számokat nem az összes 2015 óta érkezett migránsra, hanem csak a munkaképes korúakra kalkulálják. A munkaügyi statisztikákban nem szerepelnek az eltartásra, oktatásra, ellátásra szoruló kiskorúak, a csökkent munkaképességűek és az a több mint 220 ezer kiutasított, de megtűrt migráns, akiknek már rég el kellett volna hagyniuk az országot, tehát a törvény értelmében nem is létesíthetnek munkaviszonyt.
A bejelentett, illetve alkalmi munkát végző migránsok száma együtt tehát 461 639 fő, ami az összes, az országba 2015 óta beérkezett migráns 24,9 százaléka. Ugyanakkor az összes migráns mindössze 21 százalékának, alig több mint ötödének van bejelentett munkaviszonya.
Mennyibe kerül akkor egy új munkavállaló?
A fenti összeg ötszörösébe, mivel minden ötödik migráns fog csak adót és járulékot fizetni. Ha csak a közvetlen költségekből indulunk ki, akkor minden egyes bejelentett munkaviszonnyal rendelkező, adót és járulékot fizető új bevándorló munkaerő eddig 517 565 euróba, azaz 183 736, kerekítve 184 millió forintjába került a német adófizetőknek. Ez az összeg nem tartalmazza a közvetett költségeket és annak a több mint 220 ezer migránsnak a kitoloncolási költségeit, akiket továbbra is megtűr és ellát a német állam.
A fenti számot összevetettük azzal a becsléssel, amelyet 2017-ben végeztünk. Akkor forintra átszámolva 161 millió jött ki, de az az összeg már tartalmazta a kitoloncolásra költött több ezer eurót is, ami azóta még tetemesebbre nőtt, tekintettel a kitoloncolásra ítéltek magas számára. (220 ezer fő, egy magyar nagyváros teljes lakossága!) Azóta sok minden változott, a koronavírus-járvány is nagy mértékben rontotta a munkavállalás esélyeit. Fény derült több olyan költségnemre is, amivel akkor még nem számoltunk. Egy biztos: az új, migránsból lett munkaerő nem lett olcsóbb, és a sikerpropagandával ellentétben a bevándorlók munkaerő-piaci integrációja sem gyorsult fel.
Ezt úgy tűnik, a berlini vezetés is kezdi belátni. A Willkommenskultur lecsengését jelzi, hogy a következő, 2022-es büdzsében a migrációval összefüggő kiadásokra főszámként már csak 18,8 milliárd eurót terveztek, miközben a migráció okainak leküzdésére szánt idei 8,7 milliárdot a 2022-es büdzsében 9,1 milliárdra emelték. Vélhetően ebben az összegben szerepel a Törökországnak nyújtandó támogatás is, ami az afganisztáni helyzet miatt várhatóan növekedni fog. A migrációra fordítandó keretösszeg 2023-tól látványosan csökken: a 2023-as költségvetés-tervezetben már csak 16,2 milliárd, a 2025-ösben 15,6 milliárd euró szerepel. A számok alapján úgy tűnik, a Willkommenskulturt fokozatosan ki akarják vezetni, mert kezdik belátni, hogy a vége nem lehet egyéb, mint egy hatalmas csőd.
Angela Merkel már 2016 szeptemberében önkritikát gyakorolt, belátta, hogy a menekültválság felkészületlenül érte, és a legszívesebben visszafordította volna az idő kerekét. Csak sajnos azóta eltelt újabb öt elfuserált év.
Forrás: demokrata