Eláruljuk, miért nem kapott Kurz kétharmadot?
Az osztrák választók több mint 50 éve ugyanazt akarják, mindig ahhoz igazítják országuk politikai pártjainak támogatottságát, hogy ez teljesüljön. Ez időnként látványos, máskor – mint a hét végi parlamenti választásokon – kisebb változásokkal jár.
A politikai iránt érdeklődő, hozzáértő megfigyelők azt láthatták a hét végi ausztriai választásokon, hogy a szavazás nyomán a pártok parlamenti palettája enyhén elmozdult a baloldal felé, vagy legalábbis ideiglenesen – bővült a közép a radikális jobboldal rovására. Ha azonban figyelembe vesszük a választást megelőző kampányt is, akkor ettől eltérő következtetésre juthatunk – állítja Norbert Mappes-Niediek publicista a Deutsche Welle (DW) internetes portálján megjelent elemzésében.
A két évvel ezelőtti szavazás nyomán a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) alkotott koalíciót, ám együttes támogatottságuk a hét végi választáson négy százalékponttal csökkent az akkorihoz képest. Eközben a zöldek, akik két éve a voksok kevesebb mint négy százalékát kapták, és kiestek a parlamentből, most több mint 12 százalékot értek el, ami történetük eddigi legjobb eredménye.
Mindez azonban csak látszólag jelzi azt, hogy lényegesen megváltozott az osztrákok politikai hangulata.
A konzervatív Sebastian Kurz újraválasztása csak visszatükrözi a választók régi, konszenzusos véleményét, amely nagyjából a következőképpen hangzik: „Nekünk, osztrákoknak jól megy, a lehető legkevesebb külföldi vendégmunkást akarjuk látni az országunkban, hogy erősítsék a gazdaságunkat, de nincs szükségünk bevándorlókra, akik megterhelik a szociális rendszerünket. Minderre büszkék vagyunk, ebből táplálkozik a nemzeti identitásunk.” A DW publicistája szerint Kurz az 1968 előtti politikához való visszatérést jeleníti meg, amivel az EU-nak sincs gondja.
A szavazók ezen a választáson sem támogattak semmit, ami kihívást támasztott volna ezzel a felfogásukkal szemben, fel sem merült, hogy változtassanak rajta. A kampány során a legtöbbet emlegetett statisztikai adat a 0,2 százalék volt – ilyen arányban járul hozzá Ausztria az üvegház hatású gázok kibocsátásához a világ teljes emissziójához viszonyítva. Az osztrákoknak az a legfontosabb, hogy a gáz ne legyen túl drága, ráhagyják a nagy országokra világ megmentését a klímaváltozástól.
Mindennek tükrében persze felmerül a kérdés, hogy az ezt az igényt teljesítő Kurz pártjára miért 38 százalékot kapott 60 százalék helyett?
A DW cikkírója szerint erre az osztrák politikai mentalitás ad választ. Mivel a pártok belpolitikai konfliktusokat kisebb ügyekre korlátozzák, kínosan kerülik az alapvető nézeteltéréseket, a szavazóknak nincs okuk tömegesen egyikük vagy másikuk mellé pártolni. Ha a választói hangulat mondjuk jobbra fordul, akkor minden párt lép egyet ebbe az irányba, igyekszik tartani a távolságot ellenfeleitől. Ezen csak nagyon rossz kampánnyal ronthatnak.
Erre most a Zöldek adták a legjobb példát. Két évvel ezelőtt a kőkemény bevándorlóellenes politika ellenzékeként léptek színre, mire kiestek a parlamentből. Most elkerülték ezt a témát, és ez bejött. A klímaváltozásra helyezték a hangsúlyt, de csak puhán, anélkül, hogy fájdalmas lépéseket helyeztek volna kilátásba a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. Ezzel sikeresen begyűjtötték azokat a szavazókat, akik azzal nyugtatták meg a lelkiismeretüket, hogy ha a Zöldekre voksolnak, azzal megteszik, ami tőlük telik a klímaváltozás elkerülése érdekében.
A szociáldemokratáknak nem jött be, hogy kerülték a migráció kérdését, mivel nem tudtak helyette olyasmivel előállni, ami érdekelte volna a szavazókat. Dühösen támadták az egészségbiztosítás átalakítását, illetve a 12 órás munkanapot és a 60 órás munkahetet is lehetővé tevő munkaügyi reformot, ám ezek nem igazán izgatják a szavazókat.
Az osztrák munkásosztály klasszikus családmodelljében ugyanis apa dolgozik túlmunkában is, miközben anya őrzi az otthon melegét, miközben kevesebbet visz haza. Emellett kancellárjelöltjük, Pamela Rendi-Wagner a humanitásról és a szolidaritásról papolt, amikor a választók egy keménykezű férfit akartak látni az ország élén, aki „megvédi” őket a külvilág fenyegetéseitől.
Az FPÖ volt a vasárnapi választás legnagyobb vesztese, mivel a szavazók megbüntették korábbi elnöke, Heinz-Christian Strache korrupciós botránya miatt. Strache orosz forrást fogadott volna el, hogy megerősítse pártja jelenlétét a sajtóban, cserébe azt ígérte, hogy állami megrendeléseket szerez a pénzt adó támogatónak. A tíz százalékpontos veszteség figyelmezteti a politikusokat arra, hogy ne menjenek bele piszkos üzletekbe, vagy ha mégis, legalább tegyék ezt elegánsan, azaz kerüljék el a lebukást.
Hiába szerzett Kurz pártja 37 százalékot, éppen annyi hiányzik a parlamenti többséghez, amennyi alaposan megnöveli a potenciális koalíciós partnerek zsarolási lehetőségét. A Zöldekkel majdnem meglenne az abszolút többség, de sokan elleneznének egy ilyen házasságot. Könnyebb tárgyaló partnernek tűnik a liberális Neos párt, amely jómódú, képzett, városi szavazókat képvisel, de ennek kevesebb mint nyolc százaléka van.
A Szabadságpárttal ismét összeállhat az ÖVP, ám Harald Vilimsky, a párt egyik vezető politikusa arról beszélt a választás után, hogy nem kaptak felhatalmazást a szavazóktól a koalíciókötésre. Ez némileg ellentmond annak, hogy a kampányban az FPÖ kitartóan udvarolt Kurznak, ám valójában arról van szó, hogy jól látják: velük jönne össze a legkönnyebben a kormányzáshoz szükséges többség. Ráadásul Kurz nem akarja, hogy ellenzékbe vonuljanak, mert azzal begyűjthetnének a kormány intézkedéseivel szembeni tiltakozó szavazatokat, természetesen a vezető kormánypárt rovására.
Forrás: napi.hu
