Linda Kebbab (a rendőrség hivatásos állományú szakszervezetének egyik vezetője – Unité SGP Police-FO) súlyos kritikával illeti Franciaország migránsok lakta, a köztársaság területéről kiszakadt, iszlám „fennhatóság” és irányítás alá tartozó területeit.
Linda Kebbab kritikája azért is hiteles, mert a szintén bevándorlói hátterű rendőrnő (Kebbab 1981-ben született Franciaországban, algériai családban és 2006 óta dolgozik a rendőrségen, korábban újságíró volt), pontosan tudja, mit jelent az iszlamizáció, a radikalizálódás, és azzal is tisztában van, hogy milyen nagy feladatot jelentenek a rendőröknek a no-go zónák. Mivel a francia emberek számára nagy veszélyt jelent, hogy milyen sokan nem tartják be a kijárási tilalmat – természetesen nemcsak a bevándorlók kerületeiben figyelhető meg ez a jelenség -, a Le Figaro sem finomkodik a no-go zónákkal ebben a feszült helyzetben. Nem „különösen érzékeny városrész”-nek nevezik, ami a politikai korrekt nyelvben eddig szinte kötelező volt, hanem őszintén: „a köztársaság számára elveszett terület”-nek.
A Le Figarónak adott interjújában Kebbab kifejti, hogy sajnos a no-go zónákban élők egy része nem tartja be a kijárási tilalomra vonatkozó utasításokat, amelyeket a francia kormány a járvány terjedése miatt adott ki. A szabályokat még akkor sem tartják be, ha ezzel saját hozzátartozóikat veszélyeztetik. „A rendőrség rendszeresen szembesül azzal, hogy a bűnözői bandák megtagadják a szabályok betartását. Nem ismerik el az állam fennhatóságát, változatlanul folytatják a kábítószer-árusítást és más illegális tevékenységüket az utcán. Csapdába csalják a rendőröket, autókat gyújtanak föl, üzleteket rongálnak meg, számos esetben támadnak az intézkedő járőrökre vagy tűzoltókra. Épp ebben a pillanatban, amikor az interjút adom, kollégáimat Clichy-sous Bois-ban (egy többségében migránsok lakta no-go zóna, Párizs egyik legközelebbi elővárosa) támadták meg kövekkel. Ez elfogadhatatlan!”
A Le Figaro kérdésében egyértelműen felveti azt a súlyos problémát, hogy a rendőrök napi kapcsolatba kerülnek olyanokkal, akik potenciálisan vírushordozók lehetnek, és kifejezetten ellenségesek a rendőrökkel. Linda Kebbab elmondta, hogy minél több a kapcsolat a rendőrség és a no-go zóna bűnözői között, a kockázat egyre jobban megnő. Clichy-sous-Bois-ban megharaptak egy rendőrt, mert felszólított valakit a kijárási tilalom betartására, Lyon mellett egy horda támadott a rendőrökre, akik álarc nélkül voltak, és azzal fenyegették a rendőröket, hogy leköpködik őket, ha nem mennek el. Párizs mellett is fenyegetőztek bandák fertőző köpésekkel.
Nem könnyíti meg a helyzetet a Franciaország legnagyobb no-go zónájában, Seine-Saint-Denis-ben érvényben levő, ugyanakkor szükséges utasítás, amely szerint, „ha és amennyiben egy személy megtagadja az engedelmességet, és több ízben szóbeli figyelmeztetésben részesül, elő kell állítani, és eljárást kell indítani ellene mások veszélyeztetése miatt”. „Nekünk, rendőröknek az a feladatunk, hogy megvédjük a lakosságot, viszont ez nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy többször is kapcsolatba kerülhetünk egy potenciális vírushordozóval. Eddig számos, meglehetősen nehéz intézkedésre került sor”.
Egyértelmű, hogy ha a rendvédelmi szerveket azért kell igénybe venni, hogy az otthon maradást elrendelő szabályok betartását felügyeljék, akkor kevesebb figyelmük és energiájuk jut a franciák hétköznapi, „rendes” biztonságának szavatolására.
„Miután a belügyminisztérium erre nem gondolt, mi kérdeztünk rá, hogy ha az állomány az elrendelt kijárási tilalom szabályainak betartását felügyeli, akkor hogyan legyen a munkabeosztás. Azt kértük, hogy a legsürgősebb esetekre csoportosítsanak át erőket. Már most megfigyelhető a közterületen elkövetett bűncselekmények számának növekedése, vagy az autók rongálása. (Elsősorban felgyújtják a kocsikat.) De az olyan ingatlanok ellen elkövetett rablótámadások száma is növekedést mutat, amelyeket tulajdonosaik azért hagytak el, mert most éppen máshol laknak, a járvány miatt elköltöztek. Jelenleg korai nyilatkozni arról, hogy a tendencia mit mutat később, és hogyan jelenik majd meg a statisztikákban.
Miután a rendőrség belefáradt abba, hogy nem tudja ellátni feladatait azokban a negyedekben, ahol a biztonság krónikus hiánya a jellemző, és ahol minden pillanatban jelen kellene lenniük, azok a rendőrök, akik jól ismerik a környezetüket, elsősorban az emberek biztonságára koncentrálnak. A kijárás korlátozása ugyanis rengeteg feszültséget és családi konfliktust hoz felszínre, a rendőrségnek fokozatosan megoldást kell találni arra, hogy a bűnözés elleni harcot és a kijárásra vonatkozó szabályokat az emberek egyaránt betartsák.
Forrás: origo