Elszabadult a pokol a Közel-Keleten
Konfliktus, katonai művelet, fegyveres összecsapás – a jelenlegi feszült geopolitikai helyzetben sajnos gyakran találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel. Ezeket általában akkor használjuk erősebb szavak, például háború helyett, ha arra akarunk utalni, hogy két ország valamilyen „limitált” katonai összecsapást folytat egymás ellen; teljes haderejük minimális részét használják korlátozott célok elérésére. Felmerül Izrael és Irán kapcsán: még mindig csak valamilyen korlátozott „katonai műveletet” látunk-e, vagy valami sokkal komolyabbról van már szó?
Az emberiség történelmének nagy része során a háborúk általában úgy zajlottak, hogy adott hatalom hivatalosan hadüzenetet küldött a potenciális ellenségnek, majd támadást indított, a második világháború óta azonban sokkal kevésbé tekinthető szigorúan definiált dolognak egy „háború.” Oka ennek a nemzetközi jogrend és kapcsolatok változása, a különleges erők és modern fegyvernemek elterjedése és általánosságban a háborús agresszorokkal szembeni társadalmi stigma. Az ENSZ például a legtöbb nemzetközi konfliktusra nem is úgy hivatkozik ma, hogy „háború,” hanem hogy „fegyveres konfliktus.”
Bár jelenleg nem létezik egyértelmű, szigorúan vett definíció arra, hogy mit tekinthetünk háborúnak, jól megfigyelhető, hogy a politika, sajtó, közbeszéd eszkalációs szinttől függően eltérő módon hivatkozik bizonyos konfliktusokra. Oroszország például „különleges katonai műveletként” beszél az Ukrajna elleni invázióról, arra utalva ezzel, hogy szerintük csupán „limitált” katonai beavatkozás zajlik a szomszédos országban, az orosz haderő erőforrásait csupán részlegesen használják. A nemzetközi közösség nagy része azonban „ukrajnai háborúként” hivatkozik a konfliktusra, tekintve, hogy az orosz reguláris erők nagy része most Ukrajnában harcol, az orosz hadiipar szinte kizárólag az invázió támogatására termel, mindemellett az orosz gazdaság egészében komoly változások történtek, hogy az elhúzódó fegyveres cselekmények támogatása fenntartható legyen.
Izrael pénteken megtámadta Iránt: első körben drónokkal, szabotőrökkel, néhány légi csapással bénították meg az ellenséges ország légvédelmét, vezérkarát, tudományos elitjét. Ekkor nem volt még teljesen világos, hogy milyen szintre emelkedhet a konfliktus intenzitása: nem véletlen, hogy a legtöbb sajtótermék és politikus ekkor még csak úgy hivatkozott az incidensre, mint „támadás,” „konfliktus” vagy „katonai művelet.”
A helyzet azóta jelentősen eszkalálódott: Irán ballisztikus rakétákkal, drónokkal támadja Izraelt, a zsidó állam pedig folyamatosan bombázza az ellenséges ország területét, kifejezetten azzal a céllal, hogy megsemmisítsék Irán nukleáris programját, légierejét, légvédelmét és ballisztikus rakétáit. Mindemellett Irán és Izrael is jelezte: a konfliktusnak egyhamar nem lesz vége, a harcok folytatódnak, amíg egyik vagy másik oldal el nem éri kitűzött céljait.
Lehet ezt már háborúnak nevezni? Igen, lehet.
Igaz, nincsenek szárazföldi műveletek. Nem lőnek egymásra gépkarabélyokkal katonák. Nincsenek hatalmas páncélos-összecsapások. Nem tűzi ki egyik vagy másik ország az elhódított falvak, városok központjára a győzelmi zászlót. Ennek oka viszont nem az, hogy nincs erre szándék, hanem egyszerű logisztika: a két ország több mint 1000 kilométerre van egymástól.
Ugyanakkor az is tény, hogy Irán és Izrael katonai erőforrásainak jelentős részét felhasználja a konfliktus megvívására. A harcok mindkét ország teljes területén zajlanak valamilyen formában. A háborús célok nagyon sokrétűek és szélesek: gyakorlatilag mindkét oldal azért harcol, hogy elpusztítsa a másik haderejét, hogy leszerelje az ellenséges hatalmat, mint komoly katonai fenyegetés.
Mindemellett az is tény, hogy Izrael hivatalosan is háborúról beszél, nem pedig „különleges műveletről,” Irán szerint pedig „hadat üzent,” az ellenséges ország a június 13-ai támadással.
Szomorú tény az is, hogy még bőven az eszkalációs fázisban vagyunk: az látható, hogy mindkét fél egyre intenzívebb és egyre radikálisabb támadásokat folytat a másik területe ellen. Bár több ország is ajánlott mediációt, egyelőre kevés az esélye annak, hogy a konfliktus pár napon belül véget fog érni. Az egyetlen esély talán akkor lenne a gyors lezárásra, ha Teherán úgy döntene, hogy gyakorlatilag kapitulál: megüzenik Izraelnek és Amerikának is, hogy hajlandók örökre felhagyni az urándúsítással és leszerelik nagy hatótávolságú rakétáikat.
Egyelőre azonban úgy tűnik, a kezdeti, igencsak súlyos pofonok és a légtér fölötti uralom elvesztése ellenére Teheránnak esze ágába sincs kapitulálni.
portfolio
