Erdogan és Putyin osztozkodna Szírián
A török és orosz kormányfők tűzszünettel egybekötött megállapodást hoztak tető alá: a 6 órás tárgyalás után a két, nyílt háború szélére sodródott nagyhatalom leállította észak-szír hadműveleteit. És ez mégsem megnyugtató.
Márciusban Idlib városában (Szíria északnyugati részén) legalább 34 török katona halt meg egy orosz légicsapás során, melynek következtében a két ország kapcsolata igencsak feszültté vált. Az új helyzet viszont sokak szerint megfelelő szakítópróba az orosz–török viszonyban.
Március 5-én, a Kremlben tartott találkozó után Putyin jelezte, bár nem mindenben értenek egyet Erdogannal, eddigi kapcsolatuk során szinte mindig meg tudtak egyezni. És valóban leállították a szír kormányellenes erők egyik utolsó megmaradt területén folyó harcokat, és bejelentették, hogy csapataik együtt fognak járőrözni az Irakot és a Földközi-tengert összekötő 7 kilométeres autópálya mentén a biztonságos áthaladás érdekében.
A megállapodás egyben újra napirendre hozta a menekültkérdést, ugyanis az EU-val kötött korábbi megállapodását felrúgva, Erdogan elindította az országában eddig tartózkodó – több mint hárommillió – Európába tartó bevándorlót és menekültet.
Erdogan az elmúlt években elmélyítette Moszkvával való kapcsolatát, miután az Egyesült Államok több ízben nemtetszését fejezte ki döntéseivel kapcsolatban. Emiatt Törökország az amerikai fegyverek vásárlásáról átállt az orosz gyártmányúakra, valamint energiaügyi projektjeit is a „nagy medvével” bonyolítja.
Bár Oroszország katonailag sokkal erősebb, mint Törökország, Szíriában kiszolgáltatottabb helyzetben van, és szüksége van az Ankarával való együttműködésre. Eddig elkerülték, hogy NATO-területre terelődjön a harc, az új találkozó pedig bizonyítja az ország vezetőinek azon szándékát, hogy ez így is maradjon.
A jelenlegi konfliktust valószínűleg nehezebb lesz kezelnie a két államnak, ugyanis sok török vér folyt szír területen az oroszok által kiképzett, felfegyverzett és irányított kormányerők által. Ebben a hónapban több mint 50 török halt meg az Idlib feletti ellenőrzésekért folytatott harcok során.
A legutóbbi megállapodásban Putyin elfogadta a törökök által régóta kért tűzszüneti ajánlatot, szembemenve Aszad szándékával, aki többször kifejezte, addig nem nyugszik, míg „minden négyzetcentimétert” vissza nem foglalnak.
Ezzel szemben Moszkva „csupán” abban érdekelt, hogy az orosz katonai bázisok biztosítva legyenek Szíriában, és elkerüljenek egy kiterjedtebb háborút, valamint hogy hozzá hűséges kormány legyen hatalmon.
Oroszország többször felvetette, hogy meghagyná Idlibet török fennhatóság alatt, míg az Aszad-ellenes erők visszavonulnak több létfontosságú autópályáról, melyek Damaszkuszt és Aleppót, valamint a Földközi-tengert és Irakot kötik össze, a harcok miatt ezek eddig ugyanis használhatatlanok voltak.
A pőre tényeket összegezve: a NATO-tag Törökország, amely az Európai Unió szövetségese (papíron legalábbis), a kormányellenes erőket támogatja Szíriában. Oroszország, a NATO egyik legnagyobb riválisa, Aszad erőit pártfogolja, és folyamatosan építi befolyását a Közel-Keleten, de emellett igyekszik jó viszonyt ápolni Erdogannal, aki az elmúlt hetekben útnak indított sok ezer migránst, akiket az EU-val kötött megállapodása szerint eddig Törökországban tartott.
Tehát az oroszok által támogatott kormányerők okozta veszteségeit nem Moszkván, hanem Európán és a jelenleg magukra maradt kurdokon próbálja leverni, Putyinnal pedig, úgy tűnik, újból kibékültek.
Ezek után ember legyen a talpán, aki képes teljes egészében átlátni a jelenlegi közel-keleti konfliktust, mely hatással van a világpolitikára is.
A legfrissebb fejlemények viszont tovább bonyolították a helyzetet. Vasárnap volt a 9. évfordulója a szíriai polgárháború kitörésének, és tüntetők sorakoztak fel Idlib környékén, elállva az orosz járőrözés útját. Elmondásuk szerint nem érdekli őket az új megállapodás, nem hajlandóak beengedni az oroszokat és Aszad erőit, annak ellenére, hogy az egyezség szerint Törökország kihátrált mögülük. Akik nem tüntetnek, inkább menekülnének – ám jelenleg nincs hova. Aszad fennhatósága alatt nem lennének biztonságban, a török határt pedig szigorúan őrzik – Erdogannak ugyanis látható módon elege van már a menekültek tömegeiből. Az ország és lakosainak sorsa tehát továbbra sem tekinthető biztosnak.
Forrás: atv
