– Nincs eszkaláció, de igény lenne rá. Nem tartom kizárnak, hogy Irán végül csapást fog mérni iráni eszközökkel, iráni területről Izraelre, és ez megteremti az ürügyet Izraelnek arra, hogy csapást mérjen Iránra – jelentette ki Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója a Mandiner kérdésére.
Nem sokkal korábban pedig leszögezte: Iránnak most semmi nem hiányzik kevésbé, minthogy háborúba keveredjenek Izraellel. Ugyanakkor kényszerpályán mozog, mert nem engedheti meg magának, hogy megtorlás nélkül hagyja a szövetségesei likvidálását, hiszen akkor minden tekintélyét elveszítené.
A kivételesen lényeglátó ukrajnai háborús elemzései miatt általunk is nagyra becsült szakértő véleménye két körülmény miatt is fontos: egyrészt azért, mert tudatosan az ürügy szót használta. Izraelnek ürügyre van szüksége Iránnal szemben, mivel Benjámín Netanjáhú már régen eldöntötte, hogy a síita állam elpusztítását szánja élete fő művének. A palesztin kérdés végső megoldásával együtt, persze.
A másik, ami figyelemre méltó, az az időzítés. A videóinterjú nem sokkal Irán keddi rakétatámadása előtt jelent meg.
Mint bizonyára tudjátok, október 1-jén százas nagyságrendben lőttek ki rakétákat Izraelre. Az esetről kezdetben ellentmondásos hírek jelentek meg. Volt, ahol azt írták, Irán először vetett be hiperszonikus rakétákat, és hogy megint csődöt mondott a Vaskupola.
Ennek alátámasztására egy sor kép- és videófelvételt is megosztottak a különböző csatornákon, amelyek egy részét azóta elemzők, újságírók hitelesítették viszont érdemes leszögezni: az égből aláhulló tűzgömbök nem rakéták, azok ugyanis nem lángolnak. Azok roncsok – a levegőben „ártalomcsökkentett” rakéták maradványai.
Abban tehát minden mértékadó keleti és nyugati szakértő egyetért, hogy a Teheránból érkező győzelmi jelentések ellenére Irán nem okozott számottevő kárt Izraelnek.
A Rybar, ami állítólag az orosz Védelmi Minisztériumhoz van „bekötve”, egyenesen azt írta:
„Most az iráni nyilatkozatok némileg emlékeztetnek egy lángoló kardról szóló levélre.
Bár, hogy igazságosak legyünk, ha mégis fontos célpontokat találtak volna el Izraelben, arról soha senki nem fog tudni. Az izraeli média, bloggerek, LOM-ok, rendkívül fegyelmezettek ebben az értelemben.”
Az említett levelet egyébként 1818-ban írta Abbasz-Mirza perzsa sah a teheráni orosz nagykövetnek, Jermolov tábornoknak, és teve van elképesztő szóvirágokkal, költői képekkel, szóval, míves, mint egy perzsa szőnyeg, csak éppen az nem igaz, amit állít: a valóságban a horosziak az afgánokkal együtt legyőzték a perzsa csapatokat a Kaukázusban.
Jurij Podoljaka pedig arra jutott, hogy legalábbis a roncsokról készült felvételek alapján azonosítható rakéták régiek, 20-25 évesek, amelyeket mostanában kellett volna leselejtezni, és az irániak ezt sajátságos módon oldották meg október 1-jén.
Hangsúlyozzuk: az állítás nem az, hogy a Sahabok rosszak, hanem az, hogy a most bevetettek régiek, viszont a támadás volumenéből következik az is, hogy Iránnak hatalmas készletei vannak a rakéták különböző generációiból. Ezekkel pedig képes lehet túlterhelni a Vaskupolát, aminek akkor lesz vagy lenne igazán nagy jelentősége, ha Teherán atomfegyverhez jutna.
Na, és ezek után adódik a kérdés, hogy mi lesz most?
1. Robert C. Castel szerint Izrael azért indította meg a Hezbollah elleni támadást is, mert a kormánya tisztában van azzal, hogy kevés ideje van cselekedni.
„Van egy szűk időablak november 5-éig, és november 5-én ez az időablak be fog zárulni. Abban a pillanatban, amikor az amerikai Demokrata Pártnak nem kell már tartania a különböző szavazóktól, az evangéliumi keresztényektől és a zsidó szavazóktól, akkor meg fogjuk tapasztalni a hangnem bekeményedését. Tehát szerintem november 6-án Biden úr már másképp fog beszélni, és drámai változást fogunk látni az amerikai hozzáállásban.”
Szóval, attól függetlenül, hogy ki nyeri az Egyesült Államokban az elnökválasztást, Netanjáhúék mozgástere beszűkül, hiszen Trump is a békében érdekelt. Azonban, egy most kirobbantott iráni háborút sem az ügyvezető, sem a jövő januárban hivatalba lépő új adminisztráció nem söpörhet félre. Kénytelenek lesznek beleállni, és a győzelemig támogatni Izraelt.
2. Függetlenül attól, hogy Teherán jelezte: a Hamász és a Hezbollah vezetőiért, valamint egy tábornokukért álltak bosszút, és az ügyet ezzel lezártnak tekintik, hacsak Izrael nem provokálja a síita államot, Netanjáhú azonnal jelezte: keményen le fognak sújtani Iránra.
Robert C. Castel úgy véli, a válaszcsapás az iráni kőolaj-infrastruktúrát is érintheti. Ha ez bekövetkezik, akkor azonnal nőnek az olajárak, ami pedig hatással lesz az orosz-ukrán háborúra is, hiszen Oroszország bevételei nőni fognak.
Összességében tehát arra számíthatunk, hogy a felek elkezdik oda-vissza bombázni, rakétázni egymást. Közben világszerte megszaporodnak a zsidók és az izraeli követségek, konzulátusok elleni támadások. A Hamász ereje fogytán, a Hezbollah erői háborúban állnak Libanon déli részén, a jemeni húszik viszont bizonyára még nagyobb lelkesedéssel fogják zaklatni a nemzetközi hajóforgalmat.
Más ebből nem nagyon jön ki, tekintettel arra, hogy a szembenálló felek nem szomszédai egymásnak, Törökország és az arab világ pedig nem akar belekeveredni a perzsák és a zsidók küzdelmébe. Sőt, a török sajtó anyagait követve az az érzésünk, hogy Ankara kifejezetten örül ennek a helyzetnek, mert Irán gyengülésével esélye nyílhat rá, hogy kiterjessze a befolyását Szíriára.
Mondjuk, ehhez az oroszoknak is lesz egy-két szavuk.
bekezdesek.hu