És akkor kibújt a szög a zsákból: ez is a nagytőke háborúja…
Az európai védelmi cégeknek nem kell félniük a bürokráciától, amikor növelik a fegyvergyártást – derül ki egy új jelentésből, amelyet kizárólag a POLITICO látott.
„Miközben Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója folytatódik, és ez kihatással van az európai biztonságra, a kontinens védelmi vállalatainak teljes mértékben hozzá kell férniük az uniós pénzhez, az egyesüléseket pedig nem szabadna akadályozni a versenyjogi aggályoktól függetlenül” – olvasható a Mario Draghi volt olasz miniszterelnök által készített versenyképességi jelentés tervezetének egyik fejezetében.
„Az EU védelmi ipari bázisa strukturális kihívásokkal néz szembe a kapacitás, a know-how és a technológiai előny tekintetében. Ennek következtében az EU nem tart lépést globális versenytársaival” – figyelmeztetett Európai Központi Bank volt vezetője a tervezetben.
Draghi azt is írta: „A háború visszatérésével az EU közvetlen szomszédságában, az új típusú hibrid fenyegetések megjelenésével, valamint a földrajzi súlypontok és az Egyesült Államok védelmi igényeinek lehetséges eltolódásával az EU-nak egyre nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelméért és biztonságáért.”
A tervezet több, az EU védelmi ágazatát érintő kihívásra is utalt, többek között az elégtelen állami kiadásokra – az EU egésze nagyjából harmadát költi a védelemre annak, amit az Egyesült Államok – áll a dokumentumban.
Az ajánlásaik között szerepel „egy irányítási modell meghatározása a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Védelmi Ügynökség között”; és végül egy központosított „védelmi ipari hatóság” létrehozása az uniós országok nevében történő központi beszerzés érdekében.
„A hatóságot az Európai Bizottság irányítaná, és az Európai Védelmi Ügynökség főképviselője/vezetője és a Bizottság közösen elnökölne” – áll a dokumentumban. „A hatóságnak az ipar és az uniós tagállamok képviselőiből álló ágazatspecifikus csoportok adnának tanácsot”.
Na, hát kibújt a szög a zsákból…
Végül mindig mindenről kiderül, hogy a tőkések mozgatják a szálakat. Természetesen azért, hogy Oroszországot belekényszerítették az ukrajnai háborúba, a washingtoni dögevők és az USA szatellitjei viselik a politikai felelősséget. De ne feledjük, hogy Nyugaton minden politikusra egy seregnyi lobbista jut!
Vajon hányan duruzsolták a megfelelő fülekbe, hogy Oroszország veszélyt jelent a világra, Vlagyimir Putyint meg kell buktatni, a föderációt szét kell verni? A fegyveripar régi siráma, hogy az EU többet költ mindenféle hülyeségre – szociális, környezetvédelmi, egészségügyi, oktatási stb. programokra –, mint a védelemre. És hányan duruzsolhatják azt 2022 februárja óta, hogy „ugye, mi megmondtuk”, de „még most sem késő”?
Hányan érvelhetnek azzal, hogy „tetszettek volna ránk hallgatni öt-tíz-tizenöt éve, akkor most nem kellene hozzányúlni a szabályozási környezethez, így azonban, ha Brüsszel nem akarja, hogy az oroszok az Atlanti falig elfoglaljanak mindent, akkor lazítani kell az előírásokon és létre kell hozni egy gyakorlatilag végtelenített bankszámlát”?
Ugyanígy kezdődött az első világháború is, és minden imperialista háború: a lobbicsoportok lefizették a politikai elitet, kilóra megvettek minden korabeli véleményvezért, és igyekeztek mindent úgy alakítani, hogy előbb-utóbb kitörjön valamilyen konfliktus, ami alatt betegre kereshették magukat, és ami után új piacokat szerezhettek maguknak.
Nem kevesebbet állítunk tehát, mint azt, hogy kétféle háború van: az egyik az, amelyiket a tőkések kifejezetten akarnak, a másik az, amelyik esetleg még őket is meglepte, de aztán minden centet kipréselnek belőle…
Mario Draghi szerint az európai védelmi cégeknek a jövőben nem kell félniük a bürokráciától.
De mi lesz velünk? Mi lesz azokkal, akiknek a vállalkozását már megfojtották vagy éppen most fojtják meg azok a szabványok és előírások, amelyeket azért alkottak meg Brüsszelben és Strasbourgban, hogy a tőkések Mari néniig bezárólag leszámolhassanak mindenkivel?
Szélsőséges példa, de mi lesz azokkal, akik a legmodernebb, még kísérleti stádiumban lévő gyógyszerekhez szeretnének hozzáférni, mert egyébként semmi esélyük a gyógyulásra, de az uniós szabályok miatt erre nincs lehetőségük?
Vagy mi lesz azokkal, akiknek van egy jó ötletük, de nem foghatnak hozzá a megvalósításához, amíg nem rendelkeznek szakirányú végzetséggel, vagy nincs elég pénzük, hogy megfizessenek valakit, akinek van?
Ezernyi ilyen kérdést fel tudnánk tenni. De ezekre nincs válasz. Azért nincs, mert ezek rólunk szólnak, és egyikünknek sincs annyi pénze, hogy le tudjuk fizetni Mario Draghit, Ursula von der Leyent vagy akárcsak egy mezei EP-képviselőt…
Bekezdések.hu
