Ez nem háború, ez népírtás, tömeggyilkosság!
Ami ma történik a világpolitikában, az Ukrajnában folyó háborút illetően, az, az emberiség történetének legaljasabb és legembertelenebb eseménysorozata, amely az elsőtől az utolsó szóig hazugságra épül. Minden, a háborút támogató ország vezetése igyekszik megmagyarázni, miért van ott, miért támogatja ezt vagy azt a háborús felet, miért szállít fegyvert, vezet be különböző értelmetlen szankciót… és mindenki, mintha könyvből olvasná, hazudik… Putyintól Bidenen keresztül az összes Uniós vezetőig.
Hiszen Putyin, ha igazak lennének az ő érvei, és az általa előadott casus belli akkor a háborúnak már régen vége lenne. Megszabadította volna a veszélytől a nyolc évig sportot űzve legyilkolt oroszokat, elfoglalta volna a veszélyeztetett területeket, és ezzel lezártnak lehetne tekinteni a különleges hadműveletet, amely önmagában is hazug megnevezés. Mert a háború, nem különleges hadművelet.
A narkós, aberrált varietészínész is befejezhette volna már a népirtást, ha tárgyalóasztalhoz ül Putyinnal, és kiegyezik a területi kiigazítások és Ukrajna határainak végleges megállapítását szolgáló terveket illetően. Ő sem tette! Amerika és az Uniós vezetők is egyértelműen a háború folytatását szolgálják, miközben egyre csak nő az ártatlan polgári áldozatok száma, és egyre több pénzt söpörnek be a háborúzó felek és az őket támogató országok, ország-vezetők, multik, fegyvergyártók, gabonakereskedők és palagáz-árusok etc. Mint egy hatalmas vásár, amelyben sokan meghalnak, mert sem a vevő, sem az árus nem törődik azzal a tömeggel, amely csupán szemlélni képes a halálát hozó gazemberek „Cséri-telepi” tivornyáját.
Közben, minden fél a másikat vádolja, szemforgató módon háborús bűnök elkövetésével, noha minden háborús fél és minden háborút támogató piszkos gazember háborús bűnös. Tömeggyilkosok, akik haszonszerzés céljából ölnek és öletnek embereket, népeket, nemzeteket… ártatlanokat.
Békéről beszélnek a politikusok, de a békéről az üzletkötések nem szólhatnak, mert a békében nem lehet garázdálkodni, s ahol rend van, ott nem lehet szabadon rabolni és gyilkolni, mint teszi minden egyes állam vezetője vagy közvetlenül, vagy közvetve… de teszi! A hivatkozási alap pedig, nem az erkölcs, a szeretet, a keresztény tanítás és az emberi élet tisztelete, hanem a közösséghez, unióhoz, katonai szövetséghez való tartozás, az egység megőrzése stb…
És ehhez a hazugságáradathoz asszisztál minden egyház és felekezet, Jahve, Allah, a hinduizmus vagy Krisztus nevében… és ez a legaljasabb dolog, ami létezik, mert ez a hivatkozás az emberi lelket teszi halottá.
Sátáni kor ez, amelyben élni vagyunk kénytelenek. Nem ember- és szeretet központú, hanem egy évezredek óta tartó emberiség-, erkölcs- és Isten-ellenes, gyűlölködő kor végkifejlete, amely egyben a történelem legsötétebb időszaka, de amelyet a halálra jelölt nemzetek és társadalmak is elfogadnak, mert a másik lehetőséget vagy nem ismerik már, vagy lejáratták elöttük a saját gyilkosaik, és azt gondolják, hogy az a normális, amit a világban tapasztalnak.
Elmúlt a karácsony, az az ünnep, amelynek a jelentősége csupán a boltok ragyogásában, a terített asztalok mellett és a rongyrázós ajándékozások örömében mutatkozik meg. Igaz, van még éjféli mise, esti istentisztelet, de a templomokban sem tükröződik az a nagyszerűség, ami a karácsony igazi jelentősége lenne… az isteni szeretet, amelyben az emberiségnek a legnagyobb ajándékot adta ártatlan és apró gyermek képében a Teremtő Isten. Szép, hangzatos beszédek, csillogó-villogó karácsonyfák, művészi vagy éppen ízléstelen Betlehemek, divatból megtelt templomok, a karácsonyi népénekek helyett a kántorok által elordibált vagy elsikított, ószövetségi szövegekkel tarkított intruitusok. Ennyi maradt a karácsonyból, ennyi maradt a szeretet ünnepéből, Jézus születésnapjából. Mert az ember elindul ugyan a jászol felé, de nem ér oda. Mert előbbre való az önös érdek, a jólét, a kapzsi egzisztencia… és egyszer csak ott találja magát a karácsonyi jászol helyett egy véres domboldalon, ahol egy messze tűnő, imbolygó alak, katonákkal körülvéve keresztet vonszol. És a világ erre is legyint, hiszen karácsonykor is tűzesőt, bombákat, halottakat látott… és tudja, érzi, hogy maga is azzá válik.
Hazug világ, hazug társadalmainak egyetlen igazi és tagadhatatlan eredménye van/lesz: a halál! Mert nem fogadja el a világ a jászolban felsíró kisgyermeket és a töviskoszorúval fején, megostorozott, keresztre feszített áldozatot.
A világ így válik ártatlan kisgyermekből, megfeszítetté, halottá. Mert nem tudja, hogy volna lehetősége másra is. Belevész az emberiség az évezredes hazugságba, káoszba, istentelenségbe, amelyet a Sátán és annak földi kiszolgálói készítettek a számára.
Pedig, csak két szavába kerülne, hogy másképpen legyen… csak az a két szó ismeretlen… ma már: Jézus segíts!
Stoffán György
