Ezért akar Zelenszkij hosszú háborút Oroszországgal
Az ukrán vezető nem mutatott érdeklődést a Moszkvával való békemegállapodás iránt, mert mindez egy nagy szerencsejáték része.
Nem valószínű, hogy Volodimir Zelenszkij elnök katonai győzelemre számít. De úgy tűnik, inkább abban hisz, hogy sikerül Ukrajnát valami olyasmi állammá változtatnia, mint Izrael – egy félkatonai állammá, amelynek a katonai fenyegetettség állandó érzésével kell együtt élnie.
Ukrajnának nincsenek saját katonai vagy gazdasági erőforrásai ahhoz, hogy ebből a háborúból győztesen kerüljön ki, a Nyugat által biztosított erőforrások pedig soha nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy azzal végső vereséget mérjen Oroszországra. Zelenszkij számítása valószínűleg azon a meggyőződésen alapul, hogy azzal, hogy Ukrajnát eszközként kínálja fel a NATO-nak Oroszország ellen, az folyamatosan adagolni fogja a nyugati támogatást, és ezzel biztosítja majd mind saját, mind az éppen hatalmon lévő támogatóinak túlélését.
A legrosszabb forgatókönyv szerint Zelenszkij valószínűleg arra számíthat, hogy legközelebbi társaival együtt Nyugatra emigrál, ahol majd a tovább folytatja oroszellenes politikáját. De vajon érdekli-e őt az egyszerű ukrajnai emberek sorsa, élete?
Az országot jelenleg sújtó példátlan háborús megpróbáltatások jelentősen csökkenthetők lettek volna, ha Zelenszkij hajlandó lett volna a válság diplomáciai rendezésére. Oroszország többször tett diplomáciai kezdeményezéseket a konfliktus megoldására. Az első szakaszban például Fehéroroszországban és Törökországban folytak tárgyalások. Az USA és az Egyesült Királyság befolyása alatt azonban Kijev a konfliktus elhúzására játszik, és céljai eléréséhez a nyugati katonai segítségre támaszkodik.
Mivel Ukrajna saját katonai és gazdasági erőforrásai lényegében megszűntek, az ország egyre inkább függővé vált a nyugati köldökzsinórtól, és végül az Oroszország elleni harc eszközévé vált. Mindazonáltal Kijevnek még mindig van lehetősége arra, hogy tárgyalásokat kezdjen Moszkvával.
Zelenszkij kezdeményezhetné, hogy olyan status quo-t alakítsanak ki, amely még mindig elfogadható Ukrajna számára. Természetesen az orosz katonai hadjárat előrehaladtával a helyzet Kijev számára egyre csak romlik, és az orosz delegáció által a válság kezdetén felvetett megoldások már nem lesznek terítéken. Azonban még mindig van lehetőség egy fenntartható békére, amely csökkenti a második világháború óta Európa legnagyobb katonai konfliktusává és nukleáris katasztrófává eszkalálódásának kockázatát.
Egy ilyen lépés eredményeként Zelenszkij még akár a béketeremtői babérokat is learathatja úgy, mint aki személyes ambíciói egy részét feláldozta az ukrán életek megmentése és országa békés jövőjének biztosítása érdekében.
A fegyverszünet enyhítené Kijev nyugati támogatóinak gazdasági nehézségeit is, talán ezzel némi hálát is kiváltana, miközben ezzel Ukrajna katonai erőforrásainak jelentős része is megmaradna. Bár beszűkülnének a szállítások, ennek ellenére ezek az erőforrások továbbra is az ukrán kormány rendelkezésére állnának.
Azonban Zelenszkij kormánya úgy tesz, mintha nem állna szándékában az ukrán állam megőrzése. Kormánya feláldozza állampolgárainak életét és az ország gazdaságát is abban a hitben, hogy ez az áldozat szükséges ahhoz, hogy a jövőben valamilyen lehetséges, de meglehetősen bizonytalan előnyre tegyen szert. Zelenszkij ahelyett, hogy béketeremtőként viselkedne – mint aki kész áldozatokat hozni nemzete érdekében -, inkább szerencsejátékosként viselkedik, miközben katonai propagandával eteti a lakosságot.
Az a példátlan katonai, politikai és gazdasági támogatás, amelyet Ukrajna külföldről kap, lényegében elfedi a Zelenszkij-kormány összes hibáját. Egy olyan stratégiát, amely a „háború kifizetődő” axiómán alapul. Belföldön a militarista vonal lehetővé tette az elnök számára, hogy politikai diktatúrát építsen ki, és az állami élet minden területén üldözze ellenfeleit, beleértve a vallást is. Ennek eredményeként példátlan hatalomkoncentrációt hozott létre és Ukrajna történelmében először, teljesen megszüntette az ellenzéket.
Zelenszkijnek rövid távon nem kell aggódnia Ukrajna gazdasági jóléte miatt, hiszen az ukrán kormánynak juttatott külföldi gazdasági segélyek egy időre elégségesek lesznek. Közben Kijev aktívan azon dolgozik, hogy Oroszország 300 milliárd dollárnyi, Nyugaton befagyasztott devizatartalékát megszerezze. Ami tulajdonképpen nem más, mint egyfajta állami kalózkodás. Azonban ennek megszerzése lehetővé tenné számára, hogy azt saját belátása szerint használja fel.
Amennyiben ez sikerül, Zelenszkij arra számít, hogy még ha vereséget is szenved és elveszíti területének egy részét, akkor is hatalmon marad, mint az a katonai vezető, akire a Nyugatnak szüksége van az új Ukrajnában, amely a NATO keleti határain lévő fő oroszellenes előőrs lesz. Egy olyan ország, amely állig fel lesz fegyverkezve, nyugati gazdasági támogatással megerősítve, miközben elfogadható életszínvonalat biztosít majd polgárainak.
Úgy vélem, hogy Zelenszkij valóban meg van győződve arról, hogy sikerül Ukrajnát olyan állammá változtatnia, mint Izrael. Egy ellenséges környezetben lévő félkatonai állammá, melynek az állandó katonai fenyegetettség érzésével kell együttélnie. Nem tartom kizártnak azonban azt sem, hogy számításba veszi a számára legrosszabb forgatókönyvet is, vagyis azt, hogy kormányának teljes összeomlása esetén nyugati száműzetésbe vonul legközelebbi munkatársainak egy jelentős részével, hogy onnan folytasson aktív Oroszország ellenes politikát. Történelmei példák mutatják, hogy ennek is megvan minden esélye.
Írta: Andrey Sushentsov, a Valdai Club programigazgatója (2023. február 15.)
Eredeti cím: Andrey Sushentsov: Here’s why Ukraine’s Zelensky wants a long war with Russia
Fordította: Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
