Nagy-Britannia a titkosszolgálati eszközöket gazdasági érdekeinek megvalósítása céljából használta fel
Külső szemlélő számára bizonyos fokig érthetetlennek tűnnek, hogy Nagy-Britannia miért ragaszkodott foggal-körömmel az ukrajnai háború folytatásához. London célja az volt, hogy rátegye a kezét az Ukrajnában található ritka ásványok lelőhelyére. Ennek érdekében titkosszolgálati módszereket alkalmazott, sőt még egy külön hírszerzési központot is felállított.
Nagy-Britannia különös lépéssel írhatja bele a nevét a titkosszolgálatok történelmébe. Másfél évvel az ukrajnai háború kitörése után létrehozták ugyanis a Kritikus Ásványi Anyagok Hírszerzési Központját, angolul: Critical Minerals Intelligence Center (CMIC). A magyar nyelvben általában a ritka ásványok kifejezést használjuk, de ne akadjunk fenn az eltérő szóhasználaton. Inkább koncentráljunk arra, hogy mi a feladata a CMIC-nek.
A hivatalos megfogalmazás szerint a CMIC-nek fel kell derítenie a ritka ásványok globális lelőhelyeit. A szervezet feladata, hogy a brit politikai döntéshozóknak naprakész adatokat és elemzéseket készítsen a ritka ásványok nemzetközi kínálatáról és keresletéről, valamint a piaci mozgásairól. A CMIC-nek mindezt azért kell tennie, hogy az Egyesült Királyság gazdaságilag sikeres legyen, és nemzetbiztonsága ne sérüljön.
Tehát, Nagy-Britannia a titkosszolgálati eszközöket gazdasági érdekeinek megvalósítása céljából használta fel.
Azt lehet erre mondani, hogy ez még nem számít különösen érdekes ügynek, mert például a globális olajkitermelés is a titkosszolgálatok célkeresztjében van.
Valóban, de a világon az olajkészletekből nincs hiány, itt csak az a kérdés, hogy melyik ország mennyi fekete aranyat termel ki, mert ez erősen befolyásolja az olaj világpiaci árát. A ritka ásványok, ahogy ez a magyar elnevezésből is látszik, nem állnak korlátlanul rendelkezésre, pedig egyes iparágak – informatika, repülő- és űripar, haditechnika, nukleáris ipar – ezeket nem nélkülözhetik.
Más szempontból is figyelemre méltó a CMIC létrehozása. A szervezet megalakulásának körülményei a második világháború óta az Európát sújtó legnagyobb konfliktussal áll szoros összefüggésbe. Vagyis, az ukrajnai háború komoly lehetőséget teremtett Nagy-Britanniának is, hogy olyan erőforrásokat szerezzen, amelyekhez másként nem igen juthatna hozzá, vagy csak sokkal drágábban. A CMIC másfél évvel az ukrajnai konfliktus kirobbanása után kezdte el munkáját.
Az időpont nem véletlen, mert akkorra már a tapasztalt brit diplomáciának felismerte, hogy megbukott az a háborús terv, amely Oroszország legyőzését és feldarabolását célozta meg. A háborús erőfeszítések kudarcának felismerése azért volt fontos, mert Oroszország legalább négyszer nagyobb ritka fém készlettel rendelkezik, mint Ukrajna.
Oroszország feldarabolási terve arra épült, mint ahogy ezt Karin Kneissl volt osztrák külügyminiszter ki is jelentette, hogy a globális Nyugat a soknemzetiségű birodalmat az etnikai határok mentén „szétszabdalja”. Ezt követően pedig a gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott új országokkal a ritka ásványi anyagok kibányászásáról megállapodást akart volna kötni.
A hadi helyzet alátámasztotta a britek pesszimizmusát és, ha „nincs ló, a szamár is jó” alapon fordultak Ukrajna felé. Januárban London és Kijev száz évre szóló együttműködési megállapodást kötött a ritka ásványok kibányászására.
Ha a fent vázolt szempontok alapján vizsgáljuk meg a brit birodalmi gondolkodást, akkor megértjük, hogy a globális Nyugat 2022. április végén miért pont Boris Johnsont küldte Kijevbe. Az akkori brit miniszterelnöknek az volt a feladata, hogy parancsoljon rá Zelenszkijre: adja fel a sikerrel kecsegtető isztambuli béketárgyalásokat és harcoljon tovább. Az ukrán elnök először nem akart kötélnek állni, ekkor viszont Johnson megzsarolta. A nyugati hatalmak ugyanis ebben az esetben nem garantálták volna Ukrajna semleges státuszát, ez pedig a békekötés egyik legfontosabb elem volt.
Az idő múlásával kirajzolódott egy átfogó stratégiai terv az ukrán ritka ásványok nyugati kiaknázására.
Az egész folyamat 2023-ban decemberében teljesedett ki, amikor a brit parlament külügyi bizottsága közzétette elvi álláspontját a ritka ásványokról szóló jelentésében, amelyben az áll, hogy „az Egyesült Királyság nem engedheti meg magának, hogy a stratégiai fontosságú ritka ásványok hozzáférésének folyamatában sebezhetővé váljon”.
Talán most már mindenki számára világossá vált, hogy miért nem lehetett ezt a háborút már korábban befejezni.
Magyar Hírlap