A háború veszélye minden egyes fegyverszállítással nő, tehát ahogyan a Nyugat egyre inkább belebonyolódik ebbe a háborúba, úgy nő a politikai szándék arra, hogy ezek a befektetett (pénz)eszközök ne vesszenek kárba – jelentette ki Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő az Origónak adott interjúban. Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója úgy látja, hogy a nyugati vezetők rendre elfelejtik, hogy Oroszország egy atomhatalom, és a tűzzel játszanak. Minél hamarabb fejeződnek be a fegyveres küzdelmek, minél hamarabb jön el a béketárgyalások ideje, annál kisebb az esélye egy atomháborúnak – tette hozzá. Somkuti arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa az elmúlt 25-30 évben teljesen leépítette a fegyveres erejét, tehát olyan szinten kiszolgáltatottá vált katonai szempontból bármelyik nagyhatalomnak, hogy gyakorlatilag mostanra szinte az önvédelemre is képtelen.
Nemrég jelentette be a lengyel elnök, hogy vadászgépeket adnak át Ukrajnának. Andrzej Duda elmondta, hogy a MiG-29-eseket a napokban szállítják le. Mi az oka, hogy a nyugati országok egyre modernebb és egyre drágább fegyverekkel látják el Ukrajnát?
Ukrajnának jelenleg az a legfőbb problémája, hogy a szovjet alapossággal kiépített és bőséges háttérkapacitással rendelkező légvédelmi rendszere egyre inkább üzemképtelenné válik a folyamatos orosz légitámadások miatt. Egészen egyszerűen felhasználták a rakétakészleteiket, és szovjet gyártmányú rakéta nincs már a piacon, így valamilyen módon gondoskodniuk kell a légvédelemről. Nyugaton ezt a feladatot főként vadászgépek látják el, ezért is kérnek az ukránok folyamatosan nyugati vagy exszovjet vadászgépeket, hiszen szovjet típusú rakéták – ahogyan már említettem –, nincsenek szabadkereskedelmi forgalomban.
Oroszország és Kína nyilvánvalóan nem fog nekik eladni.
Az ukránok részéről logikus megoldás az, hogy olyan exszovjet vadászgépeket használnak, mint a MiG-29-esek, amelyekből Lengyelországban 28 darab áll rendelkezésére, amiket kisebb átalakításokkal szinte azonnal át tudnak adni az ukránoknak.
Az igazi gond ezzel az, hogy van egy nemzetközi kötelezettség, ami a fegyverszállításokról szóló szerződések szerves része, miszerint egy fegyverrendszer harmadik fél számára történő értékesítésénél beleszólása van a gyártónak. Ez nyilván azért van így, hogy ezeket a saját állam, vagy érdekei ellen ne lehessen felhasználni
Oroszország és Kína nyilvánvalóan nem fog nekik eladni.
Az ukránok részéről logikus megoldás az, hogy olyan exszovjet vadászgépeket használnak, mint a MiG-29-esek, amelyekből Lengyelországban 28 darab áll rendelkezésére, amiket kisebb átalakításokkal szinte azonnal át tudnak adni az ukránoknak.
Az igazi gond ezzel az, hogy van egy nemzetközi kötelezettség, ami a fegyverszállításokról szóló szerződések szerves része, miszerint egy fegyverrendszer harmadik fél számára történő értékesítésénél beleszólása van a gyártónak. Ez nyilván azért van így, hogy ezeket a saját állam, vagy érdekei ellen ne lehessen felhasználni.
A fegyverszállítások tavaly voltak igazán jelentősek, idén már a nyugati, elsősorban az európai készletek kimerülése miatt egyre csökkenő tendenciát mutatnak, hiszen sem harckocsiból, sem tüzérségből, sem repülőgépből nincs fölöslege Európának, ugyanis az elmúlt 25-30 évben teljesen leépítette a fegyveres erejét. Tehát olyan szinten kiszolgáltatottá vált katonai szempontból bármelyik nagyhatalomnak, hogy gyakorlatilag mostanra szinte az önvédelemre is képtelen.
Ukrajnának hosszabb távon az fog gondot jelenteni, hogy vagy amerikai fegyvereket kapnak, amit az amerikaiak érthető módon bizonyos területeken nem tudnak, vagy nem akarnak odaadni, például harckocsik terén; vagy nem kapnak fegyvereket, mert egész egyszerűen nincs lehetőségük máshonnan beszerezni.
Ha már a hiány szóba került, nemcsak Németországban hiányzik 20-30 milliárd euró értékű lőszer, hanem Nagy-Britannia is hiánnyal küzd. Mit okozhat, ha a nyugatiak kifogynak a lőszerből, mert mindent odaadnak az ukránoknak? Kijelenthető, hogy az adományozással a saját védelmi kapacitásuk mértékét csökkentik?
Gyakorlatilag Európa bokáig letolta a nadrágját, ha védelemről beszélünk. Olyan szinten elhitte, hogy nem lesz háború, viszont ha lesz, akkor majd minden körülmény között a NATO, az Egyesült Államok meg fogja védeni, hogy ezt nem lehet másképp nevezni, mint önsorsrontás.
A fegyveres erők állományának és felszerelésének a leépítése azzal is együtt járt, hogy a kiszolgáló, támogató ipar is leépült. Az igazi problémát az jelenti, hogy a lőszergyártás, ami egy munkaigényes folyamat és több tényezőből áll össze, minimális szintre csökkent.
Nem véletlen, hogy Magyarországon is épül nagy kaliberű lőszereket gyártó üzem, és a német kormány is több olyan lépést tett, amely a lőszergyártás-kapacitás fejlesztésére irányul.
Ezzel két gond van: a képzett munkaerő kérdése, a másik pedig az ehhez szükséges, úgynevezett füst nélküli lőpor, amely alapanyagának jelentős része Kínából érkezik. Kína érthető módon nem igazán töri magát, hogy pótolja a nyugati igényeket. Ráadásul további olyan területek is vannak a lőszeren kívül, amelyben az Európai Unió nem áll túl fényesen.
Németország egyébként 2030-ig tervez 100 milliárd dollárt elkölteni a haditechnikai ipar fejlesztésére, de egy év alatt alig tett valamit. Összehasonlításképpen érdemes megnézi Lengyelországot, amely 2026-ig fog ennyi pénzt elkölteni a védelmi képességeinek fejlesztésére, és már lehet tudni pontosan mire költi.
A fegyverszállítmányok láthatóan elmélyítik a háborút, nem mozdítják előre a békét. Sőt, egyre közelebb hozzák a harmadik világháborút. Az elmúlt hetekben közelebb került a világ egy harmadik világháború kitöréséhez?
A háború veszélye minden egyes fegyverszállítással nő. Tehát ahogyan a Nyugat egyre inkább belebonyolódik ebbe a háborúba, úgy nő a politikai szándék arra, hogy ezek a befektetett (pénz)eszközök ne vesszenek kárba.
Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: hogy Oroszország atomhatalom. Ezt a Nyugat vezetői mégis rendre mintha elfelejtenék: akár a lengyel-amerikai hadgyakorlatokon, akár az amerikai drónnak az oroszok számára rendkívül érzékeny fekete-tengeri, a Krím-félszigethez való közel küldésekor. Tehát Oroszország bármikor dönthet úgy, hogy Sámson módjára magával rántja a világot, ha úgy érzi, hogy az érdekei súlyosan sérülnek.
Nyilvánvaló, hogy nem egy városok elleni atomtámadással venné kezdetét egy atomháború, hanem egy harcászati atomfegyver bevetésével, de akkor a Nyugatnak ott lenne a kérdés, hogyan reagáljon egy ilyen lépésre, egy ilyen típusú durva eszkalációra? És pontosan azok miatt a befektetett erőforrások miatt – mint pénz, fegyver –, megvan az esély arra, hogy egy ilyen eszkaláció esetén a Nyugat is eszkalációval válaszol, aminek a végén már atomháború köszönt ránk. Tehát minél hamarabb maradnak abba a fegyveres küzdelmek, minél hamarabb jön el a béketárgyalások ideje, annál kisebb az esélye egy atomháborúnak.
Forrás: Origo