A napokban iktatták be ismét hivatalába Sergio Mattarellát, Olaszország köztársasági elnökét. A politikus ugyan korábban kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem kíván még egy ciklust eltölteni a Quirinale-palotában, kénytelen volt maradni hivatalában, miután az olasz parlamenti pártok képtelenek voltak egy mindenki számára elfogadható államfőt jelölni Mattarella helyére. Bár jelenleg úgy tűnik, hogy sikerült elkerülni a politikai káoszt, az elnökválasztás megmutatta, hogy mennyire törékeny az olasz nagypolitika egyensúlya. Ez pedig csak még inkább megborulhat a jövőre esedékes választások közeledtével, amely különösen fájdalmas lenne az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága számára.
Az államfőkérdés heteken át foglalkoztatta az olasz közvélemény, amely nem meglepő. Az olasz köztársasági elnök ugyan nem vesz részt az államigazgatás napi szintű munkájában, azonban túlzás lenne szerepét pusztán ceremoniálisnak tekinteni. Az államelnök jogkörébe tartozik ugyanis a miniszterelnök és a kormánytagok kinevezése, utóbbi esetben vétójoggal is rendelkezik. Mattarella élt is a lehetőséggel, amikor 2018-ban megakadályozta, hogy egy euroszkeptikus közgazdászt nevezzenek ki pénzügyminiszternek. Emellett a köztársasági elnök ellenjegyzése szükséges valamennyi jogszabály életbe lépéséhez. Az államfő személye azonban leginkább akkor kerül előtérbe, amikor politikai válság uralkodik az országban, amely igen gyakran fordul elő. Ilyen esetekben a mindenkori államelnök testesíti meg azt a stabil biztosítékot az intézményrendszerben, amely képes átlendíteni a folyamatokat a holtponton.
A legjobb esélyekkel induló jelölt eredetileg a jelenlegi miniszterelnök, Mario Draghi volt, aki jelenleg egy több pártból álló nemzeti egységkormány élén vezeti Olaszországot. Bár Draghi kifejezetten népszerű politikus hazájában, emellett a nemzetközi közvélemény tiszteletének is örvend, valójában az elejétől kezdve igen kérdéses volt, hogy sikerül-e átülnie az elnöki hivatalba.
HA UGYANIS EZ MEGTÖRTÉNT VOLNA ÚJ KORMÁNYFŐT KELLETT VOLNA TALÁLNI, AMELY AZONBAN MÉG AZ ÁLLAMFŐ-VÁLASZTÁSNÁL IS NEHEZEBB FELADATNAK ÍGÉRKEZETT, ÉS KÖNNYEN VEZETHETETT VOLNA KORMÁNYVÁLSÁGHOZ, A KOALÍCIÓ SZÉTESÉSÉHEZ, VÉGSŐ SORON PEDIG ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁSOKHOZ.
Bár Mattarella újraválasztásával lényegében sikerült ezt elkerülni és megőrizni a status quo-t, az államfőválasztás dilemmája sok tekintetben rombolta a pártok egymásba vetett bizalmát.
A Liga vezetője, Matteo Salvini az elnökválasztás egyértelmű vesztese, hiszen nem sikerült a jobboldali tömb jelöltjét, Elisabetta Casellatit az elnöki székbe segítenie, a későbbi fordulók során pedig arra kényszerült, hogy összefogjon a balközép blokkal. Giorgia Meloni, az Olaszország Testvérei (FdI) vezetője ráadásul ki is jelentette, hogy árulásnak tartja a Liga támogatását Mattarella újraválasztásának tekintetében és a jövőben nem tekint szövetségesként a pártra.
SALVINI AZONBAN PRAKTIKUS OKOKBÓL VÉLHETŐEN A JÖVŐBEN IS FOLYTATJA KÉTKULACSOS POLITIKÁJÁT, AMELY MENTÉN PÁRTJA FÉL LÁBBAL BENNE VAN A KOALÍCIÓBAN, AZONBAN GYAKRAN PRÓBÁL ELLENZÉKI HÚROKON IS PENGETNI.
Salvini taktikája azonban egészen addig nem tud hatékonyan működni, amíg Giorgia Meloni, és a Ligától is jobbra elhelyezkedő FdI hatékonyan tudja növelni a támogatottságát. Az FdI ugyanis nem lépett be Draghi koalíciójába, így az ellenzékiség babérjait le tudja aratni a Liga elől, amelynek jóval kisebb a mozgástere ebből a szempontból. A két politikai csoport között lényegében verseny zajlik a jobboldali szavazókért és Meloni ezen a téren helyzeti előnyből indul.
Egyesek szerint éppen ezért állhat idővel Salvini érdekében a kormányból való távozás lehetősége is. Egy ilyen lépéssel azonban sokat kockáztatna, mivel könnyen vezethetne belső feszültséghez a párton belül, mindenekelőtt pedig destabilizálná a kormány működését.
A jelenleg legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező Öt Csillag Mozgalom (M5S) sincs éppen a legjobb formában. A mozgalom már régóta válságban van, ha most tartanák a parlamenti választásokat vélhetően az M5S lenne a voksolás nagy vesztese. Friss fejlemény ráadásul, hogy egy nápolyi bíróság egy előzetes döntésében felfüggesztette a pártelnök, Giuseppe Conte elnöki megbízását. A döntés a párt 2021 augusztusában rendezett belső választásának eredményét érintette, amely megváltoztatta az M5S alapszabályát, és a volt kormányfőt bízta meg a csoport vezetésével.A bíróság egyébként a határozatot a választás körüli szabálytalanságokkal indokolta.
AZ M5S-N BELÜL A FESZÜLTSÉG MÁR EGY IDEJE EGYRE MÉLYÜL A TAGSÁG ÉS A PÁRTVEZETÉS KÖZÖTT, MIVEL UTÓBBI SZERINT AZ ELŐZŐ ELÁRULTA AZ M5S ELITELLENES NARRATÍVÁJÁT AZZAL, HOGY SZÖVETKEZETT A BALKÖZÉP DEMOKRATA PÁRTTAL.
Contét a párt élvonalából is többen támadják, többek közt Luigi Di Maio külügyminiszter, aki szerint önvizsgálat szükséges a párton belül. Az sem kizárt, hogy végül a mozgalom elindítója, Beppe Grillo humorista is feltűnik újra a párt környékén, hogy lehűtse az ellentéteket.
Jelenleg az a legnagyobb kérdés, sikerül-e Draghi kormányának átpréselni programját az olasz törvényhozáson az elkövetkező 9-10 hónapban, mielőtt a pártok elkezdenek készülni a 2023-as választásra.
EBBEN KAPÓRA JÖHET DRAGHINAK AZ M5S-EN BELÜL URALKODÓ KÁOSZ, DE KIHASZNÁLHATJA A LIGA BELSŐ FESZÜLTSÉGEIT IS. MINDEZT AZONBAN ÚGY KELL TENNIE, HOGY KÖZBEN NE VERJE SZÉT A TÖRÉKENY KORMÁNYKOALÍCIÓT.
A párttámogatás ugyanis feltétlen szükséges ahhoz, hogy Olaszország képes legyen teljesíteni június 30-ig azt a 45 feltételt, amelynek fejében lehívhatja az EU újjáépítési alapjából neki járó újabb forrásokat 24 milliárd euró értékben.
Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Olaszország azokhoz az államokhoz tartozik, amelyek nagyobb összeget kapnak az Európai Unió Next Generation EU nevű helyreállítási alapjából. Róma 191,5 milliárd euróval gazdálkodhat az uniós keretből, a koronavírus-járvány ugyanis Olaszországot sújtotta a legjobban Európán belül, és gazdasági válsághoz vezetett az országban.
A fentieken túl van még egy tényező, amely könnyen megtörheti az olasz politika törékeny egyensúlyát. A 2023-ban esedékes választásokkal ugyanis a római felső- és alsóház összlétszáma egyharmadra csökken, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi politikai garnitúra jelentős része veszíti el a munkáját, így a pozícióharc is felélénkülhet.
PARÁZS VITÁKHOZ VEZETHET PÉLDÁUL AZ ÚJ VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY KÉRDÉSE.
A Liga, a Demokrata Párt és a Hajrá Olaszország az arányos rendszert támogatja, az FdI érdekei azonban a többségi modell mellett szólnak. A közelmúlt eseményeit figyelembe véve egyáltalán nem lenne meglepő, ha a választási reform kérdésköre jelentheti a következő nagy kihívást az olasz elit számára, amely legalább annyira fenyeget politikai fejetlenséggel, mint az utolsó pillanatban rendezett államfőkérdés.
portfolio