Bakócz Tamás 1513-as szereplése után több mint fél évszázaddal Erdő Péter kerülhet legközelebb a pápasághoz. Előre nem jó inni a medve bőrére, de az esélyeket ettől még lehet – és kell is – latolgatni…
Ferenc pápa halálával új fejezet kezdődik a katolikus anyaszentegyház életében. Nemcsak azért, mert új pápát kell választani, hanem azért is, mert rengeteg, nyitott kérdésre kell(ene) választ adnia Szent Péter utódjának.
Szinte már rendszeresnek mondható az, hogy Erdő Péter felmerül, mint a lehetséges következő pápa. Ezt nem csak a magyarok szeretnék, hiszen a nemzetközi sajtó is foglalkozik vele. 2013-ban nagyon sokan esélyesnek tartották, végül nem ő lett a pápa. Ahogy Ferenc pápa egészsége elkezdett megromlani, újra felmerült az utódlás és vele együtt Erdő Péter neve. 2024 januárjában az ItalyStart.com honlap azt írta, Erdő Péter az egyik legesélyesebb arra, hogy Ferenc pápa utódjának válasszák, a magyar bíboros ráadásul a fogadóirodák listáján is előkelő helyen szerepelt. Az általános vélekedés szerint a kihívásokkal küzdő katolikus egyház élére olyan személyt keresnek, akinek lesz ideje reformokat végrehajtani, így a 70 év körüli bíborosok esélyei a legjobbak.
Ugyanez a portál most Ferenc pápa halála után újra ezzel a témával foglalkozik. Egy nyolcfős listát hoztak nyilvánosságra, amiben ismét szerepel Erdő Péter bíboros. Mint írják, Erdő igyekszik a lehető legjobban javítani a katolikus kapcsolatokat az ortodox egyházakkal. A Vatikánban hagyományosan prioritást élvez az ezekkel az egyházakkal való megerősített ökumenizmus.
Erdő Péter kelet-európai jelölt, olyan értelemben, mint II. János Pál, akinek (rossz) emlékei vannak a kommunizmusról, és kulturális közelsége van Kelet-Európához és Oroszországhoz. Ez is meglehetősen konzervatív bíborossá teszi őt Nyugat-Európában és Észak-Amerikában sokak szemében – emlékeztet most a portál.
Ha visszatekintünk a történelemben, akkor láthatjuk, Bakócz Tamás volt az 1513-ban Rómában tartott konklávé egyik fő esélyese, és ezzel az egyetlen magyar egyházi személy, aki – a jelenlegi korszakot megelőzően – az elmúlt kétezer esztendőben komolyan pályázhatott Szent Péter trónjára. Az ugyancsak az év február 21-én elhunyt II. Gyula (1503-1513) helyére a konklávén összegyűlt huszonöt bíboros (tizennyolc olasz, három spanyol és egy-egy angol, francia, svájci és egy magyar) határozata alapján került az utód Szent Péter székébe. A szavazások március 10-én kezdődtek, ám az első körben egyik jelölt sem szerezte meg a tiarához kellő kétharmadot. Végül a fiatal olasz bíborosok döntötték el a kérdést, akik Giovanni de’ Medici személyében egy olyan, a művészetek iránt nyitott mecénást láttak, aki II. Gyula harciassága után a békés fejlődés esélyét hordozza magában.
Az új Medici pápa a X. Leó nevet vette fel, és hivatalosan 1513. március 19-én iktatták be hivatalába. Bakócz Tamást a bukott voksolást követően – amolyan kárpótlásként – apostoli legátusnak nevezték ki és keresztes sereget toborozhatott az Oszmán Birodalommal szemben. Az ugyanakkor más lapra tartozik, hogy az összegyűlt és elégedetlen jobbágyság fellázadt és ezzel kitört a Dózsa György-féle parasztháború.
Erdő Pétert 2013-ban már esélyesként emlegették, de ott Ferenc pápa került ki győztesen a konklávéból. Lapunk információi szerint a bíboros húsvéthétfőn szokott pár napos pihenését kezdte volna meg, ám Ferenc pápa halálhírét véve érthető okokból sürgősen Róma felé vette az irányt.
Mielőtt az esélylatolgatásra ráfordulnánk, első körben érdemes leírni, mi történik most – pláne annak fényében, hogy innentől minden elő- és háttérben folyó tárgyalás és beszélgetés témája az új egyházfő személye lesz. Jelen esetben automatikusan egy kilencnapos gyászperiódus kezdődik – amellyel párhuzamosan Olaszország is nemzeti gyászidőszakot rendel el. A novendiale-nek hívott esemény ideje alatt a Vatikán az úgynevezett sede vacante (ami magyarul annyit tesz: üres szék) átmeneti korszakát éli át. Ezekben a napokban az egyház irányítását ideiglenesen a bíborosi kollégium látja el – igaz, az érintettek nem hozhatnak kardinális döntéseket.
Ferenc pápa – akit nem a Szent Péter-, hanem a római Santa Maria Maggiore-bazilikában helyeznek végső nyugalomra – temetése után egy-három hétre ül össze a bíborosi kollégium a Sixtus-kápolnában. Maga a konklávé egy igen érdekes gyűlés, ahová például a középkorban nem egyszer szamarakon hordták be az aranyat a megfelelő számú voks elnyerése érdekében. Ha szigorúan az elméletet tekintjük, akkor pápának valójában bármely megkeresztelt férfi alkalmas – lenne, ám az utóbbi szűk nyolcszáz esztendőben a bíborosok mindig maguk közül szemezgették ki a leendő egyházfőt.
Magát a Sixtus-kápolnát a voksolás első napján gondosan bezárják, mintegy jelképezve, hogy oda nem hatolhatnak be külső erők. Fontos megjegyezni, jelenleg 252 tagot számlál a bíborosi kollégium – de kizárólag a 80 év alattiak szavazhatnak. Utóbbiak jelen pillanatban 138-an vannak. A folyamat maximálisan titkos, a résztvevők az általuk támogatott jelölt nevét egy szavazólapra írják, majd azt a bazilika oltárán lévő kehelybe helyezik.
Közbevetve érdemes megjegyezni, az ismét esélyesnek tartott Erdő Péter 1952. június 25-én született, tehát még akad pár éve a fölső korhatár eléréséig.
Ha egyik jelölt sem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, újabb forduló érkezik – egészen addig, amíg nem születik döntés. Egy nap akár több menet is lehet – Ferenc pápát például ötödik nekifutásra emelték Szent Péter székébe.
Gergely Jenőnek a Pápaság története című monumentális munkájában ugyanakkor találhatunk példákat hónapokig, sőt évekig tartó procedúrákra is.
Ha sikerült nyertest választani, akkor a szavazólapokat elégetik és a sikertelen fordulónként kiengedett fekete helyett végre fehér füstöt láthat a közönség. A leendő pápa új nevet választ, felszentelik és egy új korszak kezdődik az anyaszentegyház életében.
Rossz dolog, botor ötlet előre inni a medve bőrére, de ettől még lehet latolgatni az esélyeket. A belső viszonyokat jól ismerők szerint Erdő Péter megválasztása mellett számos jó érv szól – melyek közül az egyik legütősebb, hogy ma ő a legelismertebb egyházjogász. Anyanyelvi szinten beszél egyebek mellett olaszul és latinul is, továbbá egy roppant nehéz, vészterhes korszakban képviselhetné – nemcsak hazánk lakóit, hanem úgy általában a keleti nemzetek katolikusait. Lojalitása megkérdőjelezhetetlen, csúf botrányok soha nem környékezték, kompromisszumkészsége, a viták békés rendezésére való természetes hajlama és szerethető emberi habitusa egyaránt közismert, így világszerte becsült és szeretett bíboros. Akinek nem mellékesen a pápák is igen sűrűn kérték ki a tanácsait. Továbbá azt sem szabad elfeledni, hogy magyar pápa még soha nem volt, s talán ez is föltűnhet valamiféle súllyal a latban.
Az is áll, hogy 2013-ban gyökeresen más volt a világpolitikai helyzet mint 2025-ben.
Azaz hiába tekintettek már sokan akkor is esélyesként az esztergomi bíborosra, már látszik, hogy akkor Dél-Amerikának „kellett” győzedelmeskednie. Korunkban azonban más a világ és itt nem csak az orosz–ukrán háború egyre inkább kilátástalan eszkalációjára kell gondolni. Hiszen olyan további kihívások kerültek elő Pandora szelencéjéből, amire hatásos és hitelest választ kell(ene) adnia az egyháznak magának is. A nyílt és burkolt vallásellenesség, a modern kor kéretlen benyomulása az emberi intim szférákba, az orvostudomány és a robotika fejlődése – de még hosszan lehetne sorolni a tényeket.
Korábban utaltunk rá, de megismételjük, Erdő Pétert az elnyomást és a kommunista diktatúrát megtapasztalt életútja köti össze Kelet-Európa keresztényeinek millióival. Ha mindehhez hozzátesszük páratlan egyházjogi tudását és fentebb említett pozitív emberi habitusát, talán nem reménytelen arra gondolnunk, hogy a világtörténelemben először egy magyar kerül Szent Péter székébe.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben számtalanszor felvetődik még a neve, abban biztosak lehetünk.
Magyar Hírlap