Fenyegetések és politikai zűrzavar Amerikában
Ha a tavalyi a rejtőzködő választók éve volt az Egyesült Államokban, akkor a mostani, lassan elmúló év egyértelműen – és szinte kizárólag – Donald Trumpról, az ország 45. elnökéről szólt. Ugyan azt nem mondhatjuk ki, hogy teljes csőd, amit az üzletemberből elnökké avanzsált milliárdos művelt az országgal, az biztos, hogy megosztja az embereket – a sajátjait és a világot is.
Gyakorlatilag Ronald Reagan óta nem volt a Fehér Háznak olyan lakója, aki ennyire megosztotta volna a politikusokat, a politikai elitet és az embereket, mint a kétes sikerű üzletemberből (és ettől függetlenül milliárdos) elnökké avanzsált Donald Trump. Az elnök népszerűsége a felmérésekben meglehetősen alacsonynak mondható, tartósan 39 és 43 százalék között ingadozik, ugyanakkor a republikánusok február óta négy kongresszusi időközi választáson söpörtek be győzelmet. Ez azt mutatja, hogy bár Trumpot sokan nem kedvelik, a demokraták jelöltjeiben meg ennyire sem bízik a lakosság – annak ellenére sem, hogy Trump meglehetősen sok hajborzoló akciót hajtott végre az első évében, ezekből szemezgettünk.
Donald Trump nem a türelméről és a megértéséről híres politikus, így nála szóba sem jöhetett az a klasszikus egy éves türelmi időszak, amit az elődei betartottak az első, intenzív és a kampányígéretek megvalósításáról szóló évükben. Ugyanakkor az, hogy a demokraták és a republikánusok között nincs egyetértés, némileg gátat szab a féktelen akciózásnak, a választási kampányban meghirdetett nagy törvényhozási programok közül egyedül az átfogó és régóta esedékes adóreformot sikerült elfogadtatnia a kongresszussal.
Trump szerint a most elfogadott törvénymódosítás élénkíti majd a gazdaságot és hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez, ugyanakkor az ellenzéki demokrata párti törvényhozók úgy vélik, hogy az adócsökkentések jobbára a tehetőseket segítik, nem növelik lényegesen a költségvetési bevételeket, viszont végső soron emelhetik az államháztartási hiányát. Ráadásul, ha lehet hinni a nagybankok lassan szivárgó jelentéseinek, az új adócsomag épp azokat segíti majd, akiktől Trump – legalábbis a kommünikében – el akarta venni a pénzt.Ahogy arról korábban már írtunk, sehogy sem sikerül keresztülvernie Trumpnak az Obamacare-t váltó új egészségbiztosítási reformot, legutóbb épp egyetlen republikánus szenátor, John McCain szavazatán múlott az ügy. Emellett nem sikerült beváltania az ígéreteit a bevándorláspolitikát célzó reformokkal kapcsolatban, és akkor még nem beszéltünk a mintegy ezermilliárdos infrastrukturális fejlesztésekről sem. Az amerikai-mexikói határra szánt falnak még csak prototípusai készültek, ezekből azonban már szavazni lehet, hogy hogy nézzen ki az épülő kerítés – ha egyáltalán megépül valaha.
Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy az elnök teljesen sikertelen. A Stanford Egyetem politológus professszora, David Brady szerint Trump a folyamatos és indulatos Twitter-bejegyzéseivel, a riválisai nyilvános megalázásával egy teljesen új politikai légkört teremtett, az elnöki rendeleteivel pedig az amerikaiak mindennapjait változtatta meg. Például az előző elnök, Barack Obama által az állami iskolák kisdiákjainak kötelezően előírt „semleges nemű” mosdók létesítéséről szóló elnöki rendelet eltörlésével óriási népszerűséget szerzett, vagy az egyes országokból történő bevándorlás átmeneti időre történő felfüggesztését – amelyet harmadjára is átfogalmazott elnöki rendelettel ért el – az amerikaiak többsége örömmel fogadta.
James Mattis védelmi miniszter, Rex Tillerson külügyminiszter és Herbert McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó ugyan folyamatosan megpróbálja fenntartani az Egyesült Államok globális szerepvállalását, ám Twitter-bejegyzéseivel vagy nyilvános megjegyzéseivel az elnök gyakran (legyünk őszinték: szinte mindig) aláássa helyzetüket. Ráadásul Oroszországgal az orosz befolyást kutató vizsgálatok, Kínával pedig az Észak-Korea ellen hozott – és kevésnek vélt – szankciók miatt éleződik egyre inkább a feszültség.
A DACA a kitoloncolástól véd jelenleg több mint 800 ezer fiatalt az Egyesült Államokban, többségében mexikói és latin-amerikai gyerekeket. Őket a köznyelv dreamer (álmodó) generációnak nevezi, és a gyerekek egytől-egyig az Államokat tartja hazájának, épp csak hivatalos papírjuk nincs erről. Egy darabig úgy tűnt, hogy a demokratáknak mégis sikerül meggyőznie az elnököt, ám a mostani bejelentésből ítélve úgy tűnik, az elnök hajthatatlan maradt. A törvénycsomagról a jövő hónapban kell szavazniuk a törvényhozóknak.
Forrás: privatbankar.hu
