Hová mész, Európa?
A katolikus egyházfő 42. apostoli útja keretében részt vett a 37. Ifjúsági Világtalálkozón Lisszabonban. A látogatás magyar vonatkozású jelentőségét növeli, hogy ez volt Ferenc pápa budapesti látogatása óta az első külföldi útja. Üzenetei az elismerés hangja helyett a kemény kritikát közvetítették.
A Szentatya már az első beszédében éles bírálatot fogalmazott meg Európával és a Nyugattal szemben. Kritizálta a békefolyamat és az egységes fellépés hiányát, a demográfiai hanyatlást, a liberális törvényeket, az iránytévesztést, a múlt eltörlésére irányuló törekvéseket és az ideológiai gyarmatosítást. Lisszabont a találkozások városának nevezte, amely ezekben a napokban még globálisabb jelleget ölt: bizonyos értelemben a világ és a jövő fővárosa lett – kezdte beszédét Ferenc pápa a portugál közjogi méltóságokhoz szólva.
A pápa felsorolta azokat a fenyegető globális kérdéseket, amelyek megoldásra váró közös problémák a mai megosztott világban, mindenekelőtt a planetáris igazságtalanságot, a háborúkat, az éghajlati és a migrációs válságokat említve. „Úgy tűnik, hogy ezek gyorsabban haladnak, mint a lehetőségeink, és gyakran az akaratunk, hogy egységes módon szembenézzünk ezekkel a kihívásokkal” – állapította meg a pápa. „Hová mész, Európa?” – kérdezte. A technika, amely előrelépést jelentett és globalizálta a világot, önmagában nem elegendő. Még kevésbé elegendőek a legfejlettebb fegyverek, amelyek nem befektetések a jövőbe, hanem az emberek valódi tőkéjének, azaz az oktatásnak, az egészségügynek és a jóléti államnak az elszegényedését okozzák.
Aggasztó olvasni, hogy sok helyen folyamatosan fegyverekbe fektetnek pénzügyi forrásokat a gyerekek jövője helyett, állapította meg. A Szentatya szerint a világnak szüksége van Európára, az igazi Európára. Szüksége van Európa híd- és béketeremtő szerepére a kontinens keleti részén, a Földközi-tengeren, Afrikában és a Közel-Keleten.
„A történelem óceánján viharok közepette vitorlázunk, és érezzük, hogy a béke bátor útjaira van szükség. Az Európa iránti mély szeretettel és a kontinenst meghatározó párbeszéd szellemében feltehetjük a kérdést: hova vitorlázol, ha nem mutatod meg a világnak a béke útjait, az utakat ahhoz, hogy véget érjen az ukrajnai háború és sok más konfliktus, amely annyi vérontást okoz?” – figyelmeztetett a pápa a súlyos iránytévesztésre. A Szentatya úgy látja, Európa feladata a béketeremtés: a nemzetközi színtérre kell vinnie azt az eredetiségét, amely az elmúlt évszázad során keletkezett, amikor a világkonfliktusok olvasztótégelyéből útjára engedte a megbékélés szikráit. Olyan Európát képzel el, amely adottságait a konfliktusok megoldására és a remény lámpásainak meggyújtására használja. „Egy olyan Európáról álmodom, amely magában foglalja a népeket és a személyeket saját kultúrájukkal együtt anélkül, hogy különböző ideológiák és az ideológiai gyarmatosítás formái után futna” – összegezte intelmeit a pápa, felhívva a figyelmet az élet védelmét fenyegető utilitarizmusra. „Hova vitorlázol, Európa az időskorúak kiselejtezésével, a tengeren történt nagyszámú halálesettel és az üres bölcsőkkel?” Mint mondta, a fiatalok jelentik a jövőt. Európában és a nyugati világban azonban a demográfiai görbe aggasztóan esik. Ennek okát abban látja, hogy a fejlődést a technika és a személyes kényelem találmányaival mérik, miközben a jövő arra hív, hogy visszafordítsuk a születési arányok visszaesését és az élet akarásának gyengülését.
A pápa kendőzetlenül bírálta a baloldali vezetésű Portugáliát és más nyugati országokat az abortuszra és az eutanáziára vonatkozó liberális törvénykezésükért. „Merre tartasz, amikor az élet szenvedéseivel szemben felületes és hamis gyógymódokat kínálsz, mint például a halálhoz való könnyű hozzáférést, egy kényelmi megoldást, amely édesnek tűnik, de valójában keserűbb, mint a tenger vize?” – tette fel a kérdést.
Úgy véli, az egészséges politika e tekintetben sokat képes elérni: a remény generátora lehet, ha a politika nem a hatalom megtartásáról szól, hanem arról, hogy reményt tudjon adni az embereknek. Ez abban mutatkozhat meg, hogy a politika befektet a jövőbe, vagyis a családokba, a gyerekekbe, a nemzedékek közötti kapcsolatokba, nem eltörli a múltat, hanem megerősíti a fiatalok és az idősek közötti kötelékeket. A pápa kiemelte a nevelés szerepét, amely nem pusztán a gazdasági növekedésre irányuló technikai ismereteket osztja meg, hanem a fiatalokat a történelem részévé teszi, átadja a hagyományt, értékeli vallási dimenziónkat és igényeinket, és elősegíti a társadalmi barátságot.
A remény harmadik fejlesztendő területeként a testvériséget nevezte meg a pápa, amelyet a keresztények Jézus Krisztustól tanulnak meg. „A globalizáció szélesebb kontextusában ugyan közelebb hoz bennünket egymáshoz, de nem teremt valódi testvéri közelséget. Mi viszont arra kaptunk meghívást, hogy tartsuk fenn a közösségi érzést, kezdve azzal, hogy törődünk a környezetünkben élőkkel.”
Ferenc pápa gondosan ügyelt arra, hogy végül mégis pozitívan fejezze be beszédét. Méltatta Portugália és Európa környezetvédelemre irányuló erőfeszítéseit (bár ezek nem elégségesek), valamint olyan politikai törekvésekre buzdított, amelyek ellensúlyozzák a születésszám és az élni akarás csökkenését. Végül egy elegáns gesztust tett, amikor a néhai irodalmi Nobel-díjas portugál írót, José Saramagót, a testvériség portugál példaképét idézte, aki egyébként egyházellenes, kommunista és ateista volt. „Milyen szép, amikor testvérként újra felfedezzük egymást, ha a közjóért dolgozunk, magunk mögött hagyva az ellentéteket és a véleménykülönbségeket! Erre is van példa a fiataloktól, akik békehívásukkal és életszeretetükkel arra késztetnek bennünket, hogy lebontsuk a blokkosodás merev falait, amelyeket a különböző felfogások és hiedelmek nevében emeltek… Mindannyian testvéri hívást érzünk ahhoz a világhoz, amelyben élünk, hogy reményt adjunk ennek a gyönyörű országnak. Isten éltesse Portugáliát! – fejezte be beszédét a pápa.”
demokrata