A Patrióták Európáért európai parlamenti képviselőcsoport Budapesten tartott ülésén pénteken szigorúbb migrációs politikát sürgető nyilatkozatot fogadtak el, amely az illegális migráció teljes felszámolását célozza. Gál Kinga, a képviselőcsoport alelnöke hangsúlyozta, hogy
a migrációs válság Európa jövőjét fenyegeti, ezért az európai migrációs politikát gyökeresen új alapokra kell helyezni.
A javaslatcsomag központi elemei közé tartozik a hatékony külső határvédelem, az illegális határátlépések teljes tiltása, a menekültstátusz rendszeres felülvizsgálata, valamint a szélsőséges nézeteket valló vagy bűncselekményt elkövető menedékkérők azonnali kiutasítása.
Gál hangsúlyozta, hogy az uniós intézményeknek vissza kell vonniuk minden szankciót, amelyek az illegális migráció ellen hatékonyan fellépő tagállamokat büntetik, és garantálniuk kell, hogy minden tagállam maga dönthessen arról, kit enged be területére.
A Patrióták képviselőcsoportja határozottan elutasítja a brüsszeli bevándorláspárti politikát és azt a nyomásgyakorlást, amelyet az EU vezetése gyakorol az illegális migráció elleni fellépést választó tagállamok ellen.
Gál Kinga kiemelte, hogy a Patrióták célja az európai versenyképesség javítása, a nemzeti szuverenitás védelme és a külső határok biztosítása, miközben a „méregzöld romboló tendenciák” helyett a józan ész és a pragmatikus politikai megközelítés útját szorgalmazzák.
A képviselőcsoport a hazafias és szuverenista pártok együttműködésével az Európai Parlamentben igyekszik érvényesíteni az emberek akaratát, miközben Brüsszelt a nemzeti érdekek tiszteletére kívánja késztetni. Az esemény egyértelmű jelzés volt, hogy a Patrióták szerint az uniós migrációs politika jelenlegi irányvonala elfogadhatatlan, és szükség van a tagállamok szuverenitásának megerősítésére a bevándorlás kérdésében.
Az Európai Bizottság elnöke az utóbbi időben több komoly politikai kihívással néz szembe, amelyek részben az Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel való nyilvános összetűzéseiből fakadnak.
A két politikus közötti konfliktus egyre hangsúlyosabb az Európai Unió politikai színterén, és úgy tűnik, hogy Von der Leyen számára egyre nagyobb terhet jelent. Bár az Európai Bizottság elnökeként az EU egységének megőrzése a legfőbb feladata, saját politikai pozíciója is megingott az utóbbi hónapokban.
Októberben Von der Leyen a strasbourgi Európai Parlamentben élesen bírálta Orbán Viktor álláspontját, különösen az Ukrajnával kapcsolatos kérdésekben. Az elnök kijelentette, hogy „a béke nem egyenlő a megadással”, ezzel utalva arra, hogy Orbán és Magyarország Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos politikája nem felel meg az EU által képviselt értékeknek. Ez a nyilvános bírálat tovább mélyítette a feszültséget a Bizottság és a magyar kormány között, különösen annak fényében, hogy Orbán rendszeresen kritizálja Brüsszelt és az EU vezetését.
A konfliktusok azonban nem korlátozódtak a politikai retorikára. November végén az Európai Parlament ugyan jóváhagyta az új Európai Bizottságot, de a támogatottság gyengébb volt, mint várható volt. Ez az eredmény világosan jelezte, hogy a háborúpárti politikus vezetői képességeivel és politikájával szemben növekvő elégedetlenség mutatkozik az uniós tagállamok és az EP képviselői részéről.
December elején Menczer Tamás, a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója azzal vádolta a Bizottság elnökét és az Európai Néppárt vezetőjét, Manfred Webert, hogy ők állnak a Magyarország elleni politikai támadások mögött.
Ez tovább élezte a helyzetet, és megerősítette azt a benyomást, hogy a brüsszeli politikus pozícióját a magyar kormány célkeresztbe állította.
Mindezek a fejlemények arra utalnak, hogy az Orbán Viktorral való konfliktus az uniós vezető politikai hitelességét is csökkentheti, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Unió vezetésével szembeni bizalom gyengüljön. Az Európai Bizottság elnökének egyszerre kell kezelnie a belső uniós kritikákat és a külső politikai támadásokat, miközben biztosítania kell az EU egységét és hatékonyságát. A jelenlegi helyzetben azonban úgy tűnik, hogy a Von der Leyen és Orbán közötti harc nem csupán személyes konfliktus, hanem az EU belső megosztottságának egyik leglátványosabb példája.
Az elnök számára a következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek politikai öröksége és az EU jövője szempontjából.
Mandiner