A francia politikai folklór része, hogy tucatnyi jelölt akar csatasorba állni a jövő tavaszi elnökválasztás első fordulójában az állatvédőtől a szakszervezeti szakin és a sárga mellényesek mozgalmának aktivistáin át az intellektuális bevándorlófalóig. Többségük a választási rendszer számos szűrőjének egyikén fenn fog akadni.
Eltelt négy és fél év, és Franciaországban a végéhez közeledik a 2017 tavaszán indult elnöki-kormányzati ciklus. A 2022. tavaszi elnökválasztás előtt tucatnyian jelentették be vagy várhatóan hamarosan bejelentik indulásukat az államfői tisztségért. A már ismert és a várható indulók köre enyhén szólva színes – derül ki a Financial Times, a Sky News és a France24 cikkeiből. A jelöltaspiránsok között van Héléne Thouy, az Állatvédők pártjának vetetője, egy vasúti szakszervezeti vezető egyben Reformista Kommunista Mozgalom képviselője, Anasse Kazib és a kormányellenes sárga mellényesek két volt aktivistája, Éric Drouet és Jacline Mouraud.
Nekik természetesen nem sok esélyük van, már azzal is gondjaik lehetnek, hogy megszerezzék az induláshoz szükséges 500 ajánlást. Ezeket választott tisztviselőknek kell adniuk, például önkormányzati vezetőknek és parlamenti képviselőknek, úgy, hogy a támogatók legalább 30 helyhatóságához tartozzanak és egy ilyen területi egységből maximum 50 aláírás érkezhet. Nathalie Arthaoud, a trockista Munkások Harca mozgalomtól meg tudta győzni elég politikus kollégáját, hogy a sokszínűség támogatása jegyében írjanak neki alá, ám aztán választáson összesen 0,6 százaléknyi szavazatot tudott összegyűjteni.
A francia politikusok körében divatos, hogy könyvet írnak (nyilván megfelelő, újságírói, szerkesztői segítséggel), amelyek leginkább hosszúra nyújtott választási programok filozófiai köntösbe bújtatva. Michel Barnier az egyik republikánus elnökjelölt-aspiráns, az EU korábbi brexitfőtárgyalója titkos brexitnaplóját tette közre ily módon, bár az ő neve valószínűleg ismertebb az Egyesült Királyságban, mint Franciaországban. A politikai paletta baloldaláról Anne Hidalgo, Párizs polgármestere „Egy francia nő” címmel jelentette meg gondolatait.
Baloldal
Marine Le Penen, a radikális jobboldali Nemzeti Gyűlés elnökén kívül ő az, aki bejelentette aspirációját arra, hogy ő legyen az első nő a köztársaság élén. A 62 éves szocialista párti politikust 2014-ben választották meg a főváros élére egy zöld programmal, aminek jegyében korzóvá alakította a Szajna korábban közlekedési dugókkal terhelt rakpartjait. Elnöki programjában zöld gazdaságot, a régi feldolgozóipari központok feltámasztását és az oktatás javítását ígéri. Legfőbb gondja, hogy a baloldal egyesítése nélkül nincs esélye győzni – egyedül csak nyolcszázalékos támogatottságot tud felmutatni.
Legnagyobb versenytársa saját oldalán az 54 éves Yannick Jadot lesz, akit a franciaországi zöldek a napokban választottak meg elnökjelöltjüknek. A környezetvédők jól szerepeltek a 2019. tavaszi európai parlamenti választásokon, ám korántsem olyan erősek saját hazájukban, mint a szomszédos Németországban politizáló kollégiáiknál. Jadot megoldásokra koncentráló környezetvédelmi politikát ígér. Mind neki, mind Hidalgónak szembe kell néznie azzal, hogy a mérsékelt baloldalon is van kihívójuk, mégpedig Arnaud Montebourg volt szocialista gazdasági miniszter személyében, aki függetlenként indul.
Jobboldal
A mérsékelt jobboldal öt évvel ezelőtt kiütötte magát, miután az előválasztáson győztes jelöltje korrupciós botrányba keveredett és Emmanuel Macron mint új arc új pártja élén lenyúlta a szavazóit. Most egyes szakértők szerint visszavághatnak Macronnak, visszaszerezhetik a tradicionális jobboldal bázisát, ugyanis Xavier Bertrand, a calais-i régió vezetője bejelentette, hogy nem függetlenként, hanem a republikánusok jelöltjeként akar indulni. Jelöltségért a decemberi előválasztáson le kell győznie Barnier-t és Valérie Pécresse-t, Ile-de-France régió 44 éves elnökét, ám a párt szimpatizánsainak majdnem kétharmada úgy gondolja, hogy ő lenne képes az első fordulóban megelőzni Macront.
A radikális jobboldalon a nagy sztori a 63 éves Éric Zemmour tévés személyiség esetleges indulása a szavazáson. Őt modern populistának tartják, Le Pen radikálisabb, ugyanakkor értelmiségi versenytársának, akinek a szeptemberi közvélemény-kutatások 13 százalékos támogatottságot mértek. Ért hozzá, hogy a rivaldafényben tartsa magát, legújabb javaslata például, hogy Franciaországban ne lehessen idegen keresztneveket adni, mint például a Mohammed vagy a Kevin. Sok jobb-közép szavazót is megnyerhet azzal, hogy egy értelmiségi figura, szemben a népies, igaz, fiatalabb, 53 éves Le Pennel.
Véletlen
Jelenleg mindenki arra számít, hogy a második forduló páros meccsét Le Pen és a 44 éves Macron vívja majd. A politikatörténet azonban tele van véletlenekkel. Csak a legutóbbiakból szemezgetve Dominique Strauss-Kahnt, az IMF igazgatóját a baloldal tuti jelöltjének és az elnökválasztás esélyesének tartották 2011-ben, amíg el nem csúszott egy banánhélyon, bele nem bukott egy alkalmi szexuális zaklatási botrányba.
Senki sem számított a brexit győzelmére a 2016. júniusi brit függetlenségi népszavazáson és senki sem várta Donald Trump elnökválasztási győzelmét ugyanebben az évben novemberben. Macron maga sehol sem volt 2016-2017 fordulóján az elnökválasztási kampányban, csak akkor jött föl, amikor a mérsékelt jobboldal összeomlása után üresen marad a mérsékelt jobboldali játéktér, miközben a mérsékelt baloldal Francois Hollande kétbalkezes elnöksége után romokban hevert.
Forrás: napi.hu