Haláltusa a színpadon: perceken múlt Oszter Sándor élete
Kollégái nem vették észre, hogy Oszter Sándor fuldoklik, csak a szerencsén múlt az élete…, -írja a Ripost.hu.
Azt, hogy a kötélen lógó művész az életéért küzdött, kollégái is csak percekkel később tudták meg.
Nem túlzás azt mondani, hogy Oszter Sándor az isten kegyeltje. A népszerű színész ugyanis nemegyszer került már életveszélybe. Az egyik legszürreálisabb mind közül egy akasztás volt, amit egy színházi előadás során hajtottak végre. Az eset már több évtizede történt, Oszter mégsem tudja felejteni. Néha álmában is látja magát, ahogy az életéért küzd.
1984. július 19-én mutatták be a Hantjával ez takar című darabot, amiben a népszerű színész a főszerepet alakította.
– A Kőszegi Várszínházban állították színpadra Nemeskürty István a Hantjával ez takar című drámáját, amiben kis híján meghaltam. A darabban Kiss János altábornagyot játszottam, akit a mű végén, annak rendje és módja szerint felakasztottak – emlékszik vissza a Borsnak a Kossuth- és Jászai Mari-díjjal kitüntetett színész, aki a színpadon szó szerint ujjá született.
– Amikor a fináléhoz ért a színdarab, jött az akasztás. Nem is sejtettem, hogy néhány másodperccel később, tényleg az életemért fogok küzdeni, nyakamban a kötéllel. A felállás szerint ugyanis egy hokedlin álltam, hiszen az előttem táncoló, ugráló színészektől úgysem látszódott a sámli. Csakhogy az egyik szereplő a nagy mulatozás közben véletlenül kirúgta alólam a széket, én pedig ott lógtam felakasztva, míg a körtánc be nem fejeződött, és véget nem ért a finálé. Bátran mondhatom, életem leghitelesebb alakítása volt – jegyzi meg nevetve Oszter Sándor, aki csupán a lélekjelenlétének köszönheti az életét. – Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg a tánc véget nem ért. Egy szerencsém volt, hogy amikor kirúgták alólam a széket, akkor az egyik ujjammal hirtelen a nyakamhoz kaptam, és azt beakasztottam a hurokba, így nem fulladtam meg. Óriási pánik tört ki a végén, emlékszem, a díszletesektől, a színészeken át egészen a takarítókig mindenki szaladt hozzám, hogy valahogy levakarjanak a kötélről. A közönség persze mit sem észlelt a történtekből, a fényeket ugyanis addigra már lekapcsolták, így teljes sötétség volt a színpadon.
Ripost nyomán
