Ha Weber bukik, keményvonalas vezér jöhet
Ha Manfred Webert nem választják meg a Bizottság elnökévé, akkor nagyon megnőhetnek az esélyei az ECB elnöki posztjára Jens Weidmannak, a Bundesbank elnökének. A Financial Times szerint sokan azonban attól tartanak, hogy a keményvonalas nem tudna megfelelni az elvárásoknak, az európai jegybank élére ugyanis rugalmasabb nézeteket valló vezető kell.
A legtöbb országban a polgárok nem vonulnak tömegesen el egy rendezvényre, hogy ott jegybankárokkal találkozzanak. Németországban azonban ez egészen máshogy van, a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann igazi húzónév. A német központi bank kétnapos nyitott hétvége rendezvényére nagy tömeg jött el megnézni az embert, aki esetleg az Európai Központi Bank (ECB) következő elnöke lehet. Az eseményre nagyjából 20 ezer látogató érkezett, Weidmann a szokásos zakóját és nyakkendőjét eldobva ezúttal feltűrt ingujjal fogadta a látogatókat, kérdésekre válaszolt és szelfizett – írja az ECB következő elnöki posztjára esélyes jegybankárról a Financial Times
25 évvel azután, hogy Jacques Delors egykori Bizottsági elnök azt mondta; „nem minden német hisz istenben, de minden német hisz a Bundesbankban”, a németek többsége még mindig nagyra tartja az ország monetáris politikájának irányítóit az infláció elleni küzdelemért és a szigorú monetáris politikai hozzáállásért.
Ugyanakkor pont az, ami miatt Weidmann annyira népszerű odahaza, gátolhatja meg, hogy megnyerje azt a versenyfutást, amely Mario Draghi ECB elnök utódlásáért bontakozott ki. Hogy ki lesz olasz utódja a poszton a következő időszakban derülhet ki, hiszen jelenleg folyik az alkudozás az Európai Parlamenti választásokat követően a jelentősebb posztok elosztásáról. Ha a szintén német Manfred Weber kapná a Bizottság elnöki posztját, az jelentősen gyengítené Weidmann esélyeit az ECB elnöki székére.
Sokan gondolják úgy, hogy most már igazán a németek lennének soron az ECB elnöki tisztének a betöltésében. Németország az Európai Unió legnagyobb gazdasága és egyben legnépesebb tagállama is. Ennek ellenére nem volt német az ECB elnöki posztján a monetáris unió több, mint 20 éves története során. Azonban nagyon sok közgazdász és törvényhozó, főleg Franciaországból és a déli tagállamokból úgy tekintenek Weidmannra, mint a „nein zu allem” emberre. Azaz olyan valakire, aki ellene szavazott az elmúlt évtizedben meghozott monetáris lazítási intézkedésekre.
Ahhoz, hogy válaszolni tudjon az előttünk lévő kihívásokra, az ECB-nek az eddiginél is merészebb monetáris politikát kell majd folytatnia. Hazai pályán a konzervativizmusa tette Weidmannt nagyon népszerűvé. Ellenzett olyan intézkedéseket, amelyek Németországon kívül nagyon népszerűek voltak és újra sínre tették az Unió gazdaságát. Ezt nagyon szerették a német héják, akik most elég nagy nyomást próbálnak gyakorolni abba az irányba, hogy ő legyen az ECB elnöke – mondta Christian Odendahl, a Centre for European Reform nevű elemzőintézet vezető közgazdásza.
Otmar Issing, az ECB korábbi vezető közgazdásza a héten úgy nyilatkozott, egy Weidmann az ECB élén a stabilitást jelentené. Szerinte minden olyan megnyilvánulás, ami arról szól, hogy Weidman keményvonalas lenne, csak arra szolgál, hogy mumust csináljanak a németből.
Sokan attól tartanak, hogy a német közvéleménynek nehéz lenne megmagyarázni, ha végül mégsem Weidmann lenne az ECB elnöke. Weidmann népszerűsége ugyanis Németországban párosul az ECB elleni mély bizalmatlansággal, annak ellenére, hogy az euró elfogadottsága magas az országban. A mostani elnök, Mario Draghi jelenleg a németek kedvenc bűnbakja. Őt okolják mindennel, attól kezdve, hogy ellopta az alacsony kamatokkal a németek megtakarításait addig, hogy a nacionalista Alternatíva Németországnak nevű (AfD) párt meg tudott erősödni.
Ugyanakkor a mostani nyílt napon Weidman megvédte az ECB alacsonykamat-politikáját. Azt is bizonygatta, hogy mindegy, honnan kerül ki a testület elnöke. Annak biztosan rossz üzenete lenne, ha az lenne a benyomás, hogy egyes nemzetek ki vannak zárva az ECB elnökségből – mondta.
Sokan úgy érzik, rá is játszott az elmúlt években a németek ECB-vel szembeni bizalmatlanságára, amikor Draghi héja ellenfelét alakította az európai jegybankon belül – írja az FT. Amikor 2012-ben Draghi kimondta a varázsszavakat, a „bármit megtesz az ECB az euró megmentéséért”, Weidman volt az ECB kormányzótanácsának az egyetlen tagja, aki ellenezte a tervet. Ezek a rendkívüli monetáris intézkedések voltak (OMT), amelyek keretein belül az ECB potenciális korlátlan mennyiségben hajlandó volt megvásárolni a tagállamok kötvényeit.
Ez azóta pedig úgy működött, mint a nukleáris elrettentés. Nem kellett használni, azonban sikerült meggyőzni a szereplőket, hogy nem érdemes az euró és a tagállamok ellen spekulálni, mert a végén ott lesz majd a túloldalon az ECB. Mivel Weidmann ellenezte a tervet, ezért attól is tartanak egyesek, hogy megválasztása esetén ismét megkóstolhatja a piac a gyengébb államokat és az eurót. Így döntő fontosságú lehet az is, hogy Weidmann megváltoztatja-e álláspontját az OMT-vel kapcsolatban – mondta Isabel Schnabel a német Gazdasági Szakértők Tanácsának tagja a brit lapnak.
Míg a német politikusok többsége a felszínen támogatja Weidmann jelölését az ECB elnöki székébe, sokan úgy vélik, a poszt nem annyira értékes, hogy Angela Merkel politikai tőkéjét ennek a célnak az elérése érdekében használja fel. A lapnak nyilatkozó egyik vezető német kormánytisztviselő meglátása szerint a német konzervatívoknak most nagyon kényelmes helyzet az, hogy az európai problémákért egy olasz által vezetett ECB-t lehet hibáztatni. Ha Weidmann lenne az elnök, az ECB már nem lenne jó bűnbaknak.
Ugyanakkor kérdéses, hogy egyáltalán számít-e Weidmann beállítottsági, amikor az elnöki posztról van szó. A monetáris politikai döntéseket ugyanis egy 25 fős testület hozza, ahol az elnök szavazat is csak egyet ér. Inkább az lehet kérdés, hogy milyen érzés lenne majd a testület elnökeként olyan döntéseket ismertetni – ami hagyományosan elnöki feladata – amelyekkel amúgy nem ért egyet.
