Hamarosan eldől Trump sikertörténetet ír-e?
Az amerikai elnök hivatali idejének felére alaposan belebonyolódott jónéhány külpolitikai ügyletbe, és ezek közül háromban komoly lépések várhatók még akár ebben a hónapban.
Ennyi kihívással egyszerre talán még a hidegháború idején sem nézett szembe egyszerre amerikai elnök, kérdés, hogy lesz-e valamelyikből sikertörténet.
Nézzük:
Kína
Donald Trump már tavaly belevágott egyik legnagyobb külpolitikai akciójába, a Kínával szembeni kereskedelmi hiány lefaragásába, ami tárgyalásos megoldás helyett vámháborúba torkollott, és sokan komolyan remélték, hogy március elsejéig áttörés következhet be az ügyben, leginkább azért, mert akkor lejár a két nagyhatalom közötti 90 napos tűzszünet, melyet a két ország a a Buenos Airesben tartott G20 csúcson kötött. A két elnök újabb találkozója ugyan nincs napirenden, viszont az amerikai kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter a héten Kínába utaznak, ami újra felveti az időben való megegyezés lehetőségét. Ha ez nem történik meg, és a tűzszünetet sem hosszabbítják meg, akkor március elsején 200 milliárd dollár értékű kínai árura a most érvényes 10 százalékos amerikai importvám 25 százalékra emelkedik. A megoldás most már sürgős lehet Trumpnak, miután nyilvánvalóak az Amerikát érő gazdasági károk is, így a Kínával szembeni keménykedés már messze nem olyan népszerű a közvélemény számára, mint kezdetben volt.
Észak-Korea
A másik nagy manőver, amibe Trump már régen belekezdett, Észak-Korea. A kezdeti harsány szópárbaj és háborús fenyegetőzés után Trump hirtelen megenyhült az észak-koreai diktátorral szemben, sőt továbbra is szokatlanul elnéző vele, noha elképzelhetetlennek tűnik, hogy Kim Dzsongun egyoldalúan leszerelje országa atomarzenálját, hisz pont annak köszönheti, hogy Trump most szinte a tenyerén hordja őt: pár téves atombombariadó után eléggé ideges lett az amerikai lakosság. Ezt most Trump úgy próbálja magyarázni, hogy ha nem ő lenne az elnök, már rég háborúban állna a két ország. Kérdés, hogy reménybeli szavazói milyen arányban fogadják el ezt a magyarázatot. Most mindenesetre új csúcs készül a két államférfiú között, mégpedig Vietnamban. Valószínűleg a két fél a mosolydiplomáciát fogja erőltetni, ami mindkettejüknek kölcsönösen előnyös: Kim Dzsongun megtartja nukleáris fegyvereit, és csak ígérgeti a majdani leszerelést, közben esetleg eléri a szankciók csökkentését, Trump pedig már azzal is beéri, hogy elhárítja a két ország közti háború veszélyét, esetleg később majd be is vetheti a kampányban, hogy egy másik leendő elnöknek ez nem feltétlenül sikerülne.
Venezuela
A harmadik nagy „ügylet” igazából csak mostanában került előtérbe, miután Venezuelában végre megmozdult az ellenzék. Ha sikerülne a nagy olajtartalékkal rendelkező országot koldusbotra juttató Maduro elnököt megbuktatni, az Trump számára nagy fegyvertény lehetne, ráadásul ott attól sem kell tartani, amitől a vallási és nemzetiségi szempontból mozaik országokban: Irakban, Szíriában, Afganisztánban és Líbiában: hogy egy soha véget nem érő káoszba bonyolódna.
+1: Közel-Kelet
Végül az említett országok: Trump egy gyors döntést hozott, hogy kivonja az amerikai erőket belőlük, de ez minden lesz, csak egyszerű nem. Nemzetközi békefenntartás hiányában mind Afganisztánban, mind Irakban ugyanaz a veszély fog fennállni, mint korábban: szélsőséges erők hatalomra jutása, illetve polgárháború. Ha pedig a szíriai kurdokat hagyja magukra, esetleg kiszolgáltatja őket vagy Aszad szír diktátornak, vagy a törököknek. Mindegyik eshetőség nagy fejtörést okozhat valamely későbbi amerikai elnöknek, hiszen minden kezdődne elölről: jönne a Talibán és Iszlám Állam, melyek képesek a fejlett világban bárhol terrorcselekményt elkövetni, és akkor újra háborúban kell felszámolni őket (persze megoldást jelenthetne egy komoly nemzetközi békefenntartó erő minimális amerikai részvétellel és finanszírozással is).
A kínai ügyben valószínűleg most már az amerikai félen múlik a siker: megfelelő kompromisszumkészség esetén megegyezhetne a két nagyhatalom, és ez világszerte fellélegzést hozna.
Az észak-koreai ügyben szinte garantált a kölcsönösen előnyös békeoffenzíva stratégia, a venezuelai rendszerváltás viszont egy bizonytalan hadművelet, nem is zárható ki, hogy Trump végül ott fog katonai erőt alkalmazni, pont abban bízva, hogy több gondja utána nem lesz országgal.
Végül, mielőtt rátér Trump a jövő évben esedékes elnökválasztás kampányára, azt sem ártana tisztázni, ki a barát, és ki az ellenség. Először szimpatikus lehetett az amerikai nagyközönségnek az a jelmondat, hogy fizesse meg Európa az amerikai védelmet, de az azóta kialakult zűrös amerikai kapcsolatrendszerben már egyre többen újra ténylegesen szövetségesnek szeretnék látni azt, aki papíron szövetséges, azaz például a többi NATO-tagot.
A Közel-Keleten is meglehetősen nehéz eldönteni, hogy végül is ki Trump barátja, és ki az ellensége.
https://maivilag.com/2019/02/a-tortenelem-megismetli-onmagat-afganisztan-lehet-amerika-uj-vietnamja/
Forrás: Privát bankár
