Háromezer-nyolcszáz liter vodka hajtotta Hitler csodafegyverét
Krumpliból lepárolt alkohol + víz; hát ez bizony a vodka receptje. Méghozzá meglehetősen brutális, 75%-os vodkáé, amit talán a legkeményebb orosz alkoholisták is felvizeznének inkább egy kicsit.
A V-2-es rakéta a németek híres csodafegyvere volt, London 1944-45-ös bombázásának jelképe, és úgy általában, a III. Birodalom utolsó, mérnöki csúcsteljesítménye azzal a céllal, hogy egy technológiai ugrással megfordítsa a háború menetét, olyan fegyvert felmutatva, aminek láttán inkább megadja magát az ellenség.
Ez aztán végül az amerikaiaknak sikerült az atombombával, de a németek is nagyon igyekeztek: több pénzt öltek a saját rakétaprogramjukba, mint az amerikaiak a Manhattan-tervbe és nem is sok kellett volna hozzá, hogy időben előálljanak vele.
A V-2-est még bőven a háború előtt, az 1930-as években kezdték el fejleszteni (eredetileg A-4 néven), az első sikeres tesztjére 1942 októberében került sor – ez volt az első alkalom, hogy emberkéz gyártotta tárgy lépjen ki a világűrbe. Az első harci bevetésére csak 1944 nyarán került sor. Összesen bő 3000 darabot vetettek be belőle, a legtöbbet Londonra, illetve Antwerpenre lőtték ki. Utóbbi azért volt fontos célpont, mert a kikötője az Európába érkező hadianyag-szállítmányok fontos állomása volt. Bár a híre félelmetes volt (erről doktor Goebbels propagandaminisztériuma is tett), kiforratlansága miatt valójában nem volt túl hatékony. A gyártási költség 100 ezer birodalmi márka per darab volt, ez 10 ezer akkori dollárnak felelt meg, az pedig mai értéken közel 40 millió forint. Ehhez képest egy-egy rakétacsapásra átlagosan alig két halálos áldozat jutott, pszichológiai elrettentő ereje viszont annál nagyobb volt.
Mindettől függetlenül a V-2 valóságos mérnöki csoda volt: a 12 tonnás rakéta 1000 kilogramm robbanóanyagot vitt magával, 320 kilométer volt a hatótávolsága, a csúcssebessége pedig 5700 km/óra. A pontosságén még kellett volna finomítani, mivel gyakran 10-15 kilométerrel elvétette a célt. A hajtóműve etanol és víz 3:1 arányú keverékével működött, ebből 3800 liternyit égetett el, míg elért a céljáig (pontosabban a pályagörbe csúcspontjáig, ahonnan szabadesésben zuhant vissza a Földre). Az etanolt burgonyából állították elő, egyetlen rakéta üzemanyagához 30 tonna krumplit kellett feldolgozni. A gyártás csúcspontján Németország teljes, üzemanyagcélú alkoholtermelésének egyharmadát a V2-esek használták el.
