Hatalmas botrányt kavart Donald Trump a történelmi akcióval

Donald Trump elnöki hivatalban töltött első napján, január 20-án számos bevándorláspolitikai intézkedést írt alá: szükségállapotot hirdetett az amerikai–mexikói határon, amelyet lezárt a menedékkérők előtt; visszaállította az első ciklusából ismert „maradj Mexikóban” politikát; illetve a kilátásba helyezett 10 ezerből eddig 4000-4500 plusz katonát küldött a határra, akik főként logisztikai és adminisztratív feladatokban segítik a bevándorlási hatóságok munkáját. Ide vág, hogy friss tudósítások szerint nemrég felmerült, hogy kezdésként Új-Mexikó állam határmenti területén egy katonaság által ellenőrzött „pufferzóna” kialakítását mérlegelhetik, ami lehetővé tenné, hogy a bevándorlási tisztek érkezéséig a „katonai bázist” védő egyenruhások is „megállítsanak” átkelőket – így megkerülve a hadsereg belföldi rendészeti bevetését tiltó törvényt, és kihasználva a Pentagon rugalmasabb büdzséjét.

Az új Trump-adminisztráció ezenkívül még az első óráiban elérhetetlenné tette a Biden-adminisztráció által kifejlesztett CBP One alkalmazást, melyen a menedékkérők időpontot tudtak foglalni, hogy törvényszerűen beléphessenek az Egyesült Államokba. A Trump-kormány azóta bejelentette, átnevezték CBP Home-ra, és új funkciót adtak az appnak: itt jelezhetik az engedély nélkül országban tartózkodók, hogy önként el kívánják hagyni annak területét, megúszva, hogy egy nap talán a hatóságok kényszerítsék őket erre. Kristi Noem miniszter, aki a belbiztonsági tárca alábbi, országszerte sugárzott hirdetésében távozásra szólítja fel az illegális bevándorlókat, azt ígérte nekik, ha most távoznak, még lehet esélyük törvényes módon visszatérni.

Trump első intézkedései között volt még a születési jogon járó amerikai állampolgárság korlátozása, utasítása szerint nem kapnának automatikus állampolgárságot az illegálisan vagy átmenetileg (például vízummal) az országban tartózkodó személyek amerikai területen született gyermekei. A XIV. alkotmánykiegészítést újraértelmező rendelet országos életbe lépését két bíróság is blokkolta, a Trump-kormányzat így a legfelsőbb bírósághoz fordult, hogy a végzések hatályát szűkítsék le a 22 felperes államra – bár ez valószínűleg káoszt eredményezne, hiszen államonként különbözne a született gyermekeknek járó állampolgárság meghatározása.

A republikánus zászlóvivő emellett hat mexikói drogkartellt (köztük a hírhedt Sinaloát), a Los Angelesben alapított MS-13-t (Mara Salvatrucha) és a venezuelai Tren de Araguát külföldi terrorszervezetnek nyilvánította, így nagyobb szigorral csaphatnak le azok tagjaira és a velük együttműködőkre, üzletelőkre – ennek még lesz jelentősége.

A március 15-i költségvetési javaslatot leszámítva, a Trump-elnökség eddigi egyetlen, Kongresszus által elfogadott törvénye szintén a bevándorláshoz kapcsolódik: a gyilkosság áldozatává vált fiatal lányról elnevezett Laken Riley-törvény előírja a lopás vagy erőszakos bűncselekmény miatt letartóztatott – azaz bíróság által még nem elítélt –, illegálisan Amerikában tartózkodó személyek bevándorlási őrizetbe vételét.

De nézzük, hogy fest a most kéthónapos Trump-elnökség a statisztikákban. A déli határzár hatása egyértelműen látszódik: februárban mindössze 8347 személyt tartóztattak fel a zöldhatáron, ami

a legalacsonyabb érték a 2000-ig visszamenő adatok közül.

Ami a már belföldön tartózkodó bevándorlókat illeti, Trump hivatalba lépése óta a Bevándorlási és Vámhivatal (ICE) mintegy 40 ezer embert vett őrizetbe – közölte Tom Homan határügyi különmegbízott. Noha a napi őrizetbe vételek száma az első héten ezer fölé is fel-felszökött, röviddel ezután eléggé visszaesett, így átlagosan napi 667 letartóztatást hoztak össze, ami kétszerese a Biden-kormány tavalyi átlagának.

A csökkenés oka rendkívül egyszerű: megteltek a fogdák. Az ICE február végén közzétett adatai szerint az ügynökség közel 48 ezer bevándorlót tartott fogva, ami bőven meghaladja a 41 500-as szintet, melyet a törvényi finanszírozás fedez. A Reuters szerint a Trump-kormányzat fogvatartási létesítményeket üzemeltető magáncégek, illetve a védelmi minisztérium, a marshal- és a börtönszolgálat segítségével igyekszik bővíteni az ágyszámot.

Ebben az ütemben azonban éves szinten csupán negyedmillió letartóztatást teljesíthet a Trump-adminisztráció, ami jócskán elmarad a J. D. Vance alelnök által korábban kitűzött egymilliós céltól.

Nem beszélve Trump azon kijelentéséről, hogy négy év alatt az összes Egyesült Államokban élő, több mint 12 milliónyi illegális bevándorlót szeretné kitoloncolni az országból.

Bár Trumpék az illegális határátlépésen más bűncselekményt is elkövetett bevándorlók előnyben részesítését ígérték a rajtaütésekkor, a republikánus adminisztráció a várakozásoknak megfelelően szélesebb hálót vetett ki, mint a demokrata: az ICE által őrizetbe vett büntetlen előéletű bevándorlók száma 334%-kal nőtt január közepe és február vége között.

„Az amerikai történelem legnagyobb deportálási művelete”

Miközben a letartóztatások a plafont közelítik, a kitoloncolások előrehaladásával egyáltalán nem elégedett az elnök – legalábbis az NBC forrásai szerint. Ezt legtöbben már februárban sejteni vélték azon hírek alapján, hogy áthelyezték az ICE bűnüldözési részlegének két legmagasabb rangú tisztviselőjét, és a Fehér Ház további 175 milliárd dollárt kért a Kongresszustól a Bevándorlási és Vámhivatal erőforrásainak bővítésére. (Ennek ellenére a szenátus tervezetében mindössze 85 milliárd dollárnyi plusz pénz szerepel, ami csak részben menne erre a célra, no meg rendkívül hosszú és rögös út vezet még a közel sem garantált elfogadásáig.)

Mint a Reuters megtudta, a lemaradást orvosolandó, több ezer szövetségi ügynököt vezényeltek át a bevándorlásiakhoz, így azok, akik normális esetben pénzmosás, adócsalás vagy gyermekek ellen elkövetett erőszak után nyomoznak, csatlakoztak az illegálisan Amerikában élőket célzó rajtaütésekhez. Kritikusok szerint az átcsoportosítás veszélybe sodorja a megcsappant bűnüldözési szervek hatékonyságát.

Ami a konkrét számokat illeti, Trump első hivatali hónapja alatt 37 660 embert utasított ki az országból, ami jóval kevesebb, mint a Biden-kormányzat átlaga.

A volt elnök 57 ezres havi átlagot produkált e téren az utolsó évében. Az alacsonyabb rátában persze közrejátszik, hogy Biden alatt többen özönlöttek a határra, ezáltal több visszaküldést is eszközölt, a statisztikában pedig összeadják a belföldön razziázó ICE kitoloncolásait és a határvédelem (CBP) által, a határon visszafordítottak mennyiségét.

Az alacsonyabb statisztikával valószínűleg szorosan összefügg, hogy a hatóságok január 20. óta nem frissítik rendszeresen a letartóztatási és deportálási kimutatásokat. Egy ICE-tisztviselő a Newsweeknek elmondta, az ügynökség az adatok összeállításán és hitelesítésén dolgozik, hogy pontosabb havi beszámolókat adhasson közre.

Trump elnök aggodalmát fejezte ki a szerinte alacsony kitoloncolási számok miatt. Tom Homan határcár hasonló aggodalmaknak adott hangot. Az én megérzésem szerint nem tetszenek a számok a kormányzatnak, ezért korlátozzák az azokhoz való hozzáférést– értékelt Kevin R. Johnson, a Kaliforniai Egyetem davisi jogi karának dékánja, aki állítja, ha az adminisztráció elégedett, minél hamarabb nyilvánosságra szokott hozni adatokat.

Egy Reutersnek nyilatkozó magas rangú kormányzati tisztviselő mindenesetre a kitoloncolások növekedésére számít a következő hónapokban, mivel nőtt a kiutasított állampolgárokat visszafogadó országok köre, valamint megállapodásokat kötöttek közép-amerikai államokkal arról, hogy oda toloncolhassanak ki harmadik országbelieket. A deportálásokat az is elősegítheti, hogy a Biden alatt ideiglenes védelmi státuszt (TPS) kapott több mint 1 millió venezuelai és haiti embert szintén kiutasíthatja Trump, illetve azt az 530 ezer kubai, haiti, nicaraguai és venezuelai (CHNV) állampolgárt is, akik humanitárius okokból részesültek ideiglenes letelepedési engedélyben.

A Trump-adminisztráció egyébként a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és a „terrorellenes háború” árnyékában hírhedtté vált, Kubában található Guantanamo-öböli haditengerészeti bázisra is szállított át pár száz bevándorlót februárban, de egyelőre ez a művelet sem tűnik sikersztorinak. A bejelentést övező nagy csinnadratta ellenére március 14-re mindnyájukat haza- vagy egy másik amerikai létesítménybe repítették, de tegnap újabb 20 bevándorló érkezett Guantanamóra. Mindeközben az alacsony kihasználtság tükrében állítólag a bázison állomásozó katonák létszámcsökkentését mérlegelik, egyszóval nem tudni, hogy megvalósul-e Trump óhaja, miszerint 30 ezer embert – „a rosszak közül is a legrosszabbakat” – a kétes hírnevű bázison tartsák fogva.

Ám a Trumpi szigor nemcsak a letelepedni vágyó illegális bevándorlókat vette célba.

A nemzetközi sajtó az utóbbi hetekben számos vízummal rendelkező turista vagy munkavállaló letartóztatásáról beszámolt.

• A 28 éves, wales-i Rebecca Burke például „élete utazása” keretében amerikai családoknál vendégeskedett, szállásért cserébe pedig a házimunkában segédkezett. Februárban a kanadai Vancouverbe akart átkelni, de a kanadai hatóságok visszafordították, az Egyesült Államokban pedig azonnal letartóztatták: a hatóság szerint a munkavállalással megsértette turistavízumát. 19 napot töltött az ICE őrizetében, amit szerinte nehezen lehetett megkülönböztetni a börtöntől: 110 fős hálóteremben aludt, reggel 6:30-kor volt ébresztő, és végig remegett a hidegtől. A „traumatikus” szerencsétlenség után pár nappal ezelőtt tért haza családjához.
• Hasonlóan járt a kanadai Jasmine Mooney is, akit San Diegóban tartóztattak le, ugyanis “nem teljesítette megfelelően” a munkavállalói vízumjelentkezést. Két hetet töltött őrizetben, amiről a Guardianben így számol be: „Az egyik percben egy bevándorlási hivatalban voltam, ahol egy tisztviselővel beszélgettem a munkavízumomról, […] a következőben azt mondták, hogy tegyem a kezemet a falhoz, és megmotoztak, mint egy bűnözőt, mielőtt egy fogdába küldtek volna, anélkül, hogy esélyem lett volna ügyvéddel beszélni.” Mooney és Burke esetében is megtehették volna a hatóságok, hogy egyszerűen hazautazásra szólítják fel őket.
• Az Axios gyűjtése szerint három német állampolgárt is letartóztattak az elmúlt hetekben az amerikai bevándorlásiak. Nem csoda, hogy a brit mellett a német külügyminisztérium is módosított az Egyesült Államokba utazókat figyelmeztető ajánlásain, nagyobb körültekintést javasolva
• Ide vág, hogy Franciaország azt állítja, egy texasi konferenciára igyekvő francia űrkutatót nem engedtek be Amerikába, mert állítólag Trump-kritikus üzeneteket fedeztek fel a mobiltelefonján. A washingtoni belbiztonsági minisztérium azonban ezt cáfolta, majd azzal indokolta a kiutasítást, hogy a tudós „bizalmas információkat tárolt az elektronikus eszközén”, ezzel megsértve egy amerikai állami labor titoktartási szerződését.

Az antiszemitizmus ellen harcot hirdető Trump-adminisztráció emellett jelentős hangsúlyt fektet a vádak szerint közel-keleti terrorszervezetekkel kapcsolatban lévő, törvényesen amerikában tartózkodó személyek letartóztatására.

Az első ilyen eset Mahmoud Khalilé, egy palesztin felmenőkkel bíró, algériai állampolgárságú egyetemistáé volt, aki állandó tartózkodási engedéllyel bírt az Egyesült Államokban. Az amerikai állampolgárral házas, első gyermekét váró Khalil tavaly részt vett a Columbia Egyetemen kitört palesztinpárti tüntetéssorozat megszervezésében, annak egyik arca volt. Március 8-án tartóztatták le az ICE ügynökei New Yorkban, és közölték vele, visszavonják a diákvízumát. Amikor kiderült, hogy Khalil valójában zöld kártyával bír, kijelentették, akkor bevonják azt.

Támogatói szerint a büntetlen előéletű, bűncselekménnyel hivatalosan nem vádolt aktivista őrizetbe vétele sérti az alkotmányos jogait és a szólásszabadságát, miközben a kormányzat arra hivatkozik, hogy a törvény értelmében a legális bevándorlók eltávolíthatók, ha a külügyminiszter úgy határoz, hogy jelenlétük „potenciálisan súlyos, kedvezőtlen külpolitikai következményekkel” járhat Amerikára nézve.

„Nem állítják, hogy bármi törvénybe ütközőt tett, csak nem tetszik nekik, amit mondott” – nyilatkozta Donna Lieberman, a férfi ügyvédje.

Elképesztően rémisztő ez a szólásszabadság elfojtására tett lépés

– vélekedett Lieberman.

A Trump-kormányzat egyelőre nem támasztotta alá konkrét bizonyítékokkal azon vádjait, hogy Khalil a Hamászt támogatná, illetve a gázai terrorszervezetet népszerűsítő szórólapokat terjesztett volna, amit az ügyvédei tagadnak. Egy szövetségi bíróság a per lefolytatásáig felfüggesztette az aktivista kitoloncolását, aki magát „politikai fogolynak” tartja.

Ha a vízumkérelem benyújtásakor azt mondja, hogy „azért jövök az Egyesült Államokba, hogy Hamász-párti rendezvényeken vegyek részt”, az ellentétes az Egyesült Államok külpolitikai érdekeivel […] Ha mondta volna, hogy ezt fogja tenni, soha nem adtuk volna meg a vízumot– fejtette ki a törvényben illetékesként meghatározott Marco Rubio külügyminiszter.

Donald Trump a letartóztatásra reagálva kijelentette, ez még csak „az első további sok közül”, és „tudjuk, hogy a Columbián és más egyetemeken országszerte több olyan diák van, aki terrorizmuspárti, antiszemita, Amerika-ellenes tevékenységet folytat.”

Felkeressük, elfogjuk és ki fogjuk toloncolni ezeket a terrorista szimpatizánsokat az országunkból – hogy soha többé ne térjenek vissza– tette hozzá az amerikai elnök. Trump New York-i toronyházát egyébként múlt héten anticionista zsidó tüntetők tucatjai ostromolták meg Khalil szabadon bocsátását követelve.

Trump fenyegetése egyébként beteljesült: szintén letartóztatták Badar Khan Surit, a Georgetown Egyetem eredetileg Indiából származó doktoranduszhallgatóját, akit azzal vádolnak, hogy „Hamász-propagandát terjesztett és antiszemitizmust hirdetett”, valamint „szoros kapcsolatban állt egy ismert vagy feltételezett terroristával, aki a Hamász vezető tanácsadója.” Őrizetbe vették továbbá a libanoni Rasha Alawieht, akinek bár volt vízuma, a belbiztonsági tárca szerint a Hezbollah néhai vezetőjének, Hassan Nasrallahnak a temetésére utazott Bejrútba.

Miközben tehát az (erő-)forráshiánnyal küszködő Fehér Ház “mezei” letartóztatási és deportálási számai nem úgy alakulnak, ahogy azt feltételezhetően szeretnék, inkább a megkérdőjelezhető jogi alapokon nyugvó, szimbolikus és nagy hírverést keltő lépések felé mozdultak el, és szinte biztosra vehették, hogy ezek milyen ellenállásba fognak ütközni a törvényszékeken, vagy milyen reakciót fognak kiváltani az ellenkező oldalról. Ezt jól példázza a következő, salvadori eset is.

Ezt reagálta Nayib Bukele, Salvador elnöke az X-en, miután James Boasberg amerikai szövetségi bíró múlt hétvégén elrendelte azoknak a repülőgépeknek a visszafordítását, melyeken 238, Egyesült Államokból kitoloncolt feltételezett bandatag ült. A Trump által terrorcsoportnak nyilvánított Tren de Aragua állítólagos tagjait a salvadori terrorelhárítási megabörtönbe szállították, ami a magát „a világ legmenőbb diktátorának” nevező Bukele védjegyének számít. Mint kiderült, Washington a bandatagok befogadásáért, pontosabban bebörtönzéséért 6 milliárd dollárt fizet a közép-amerikai országnak.

Az 1798. évi külföldi ellenségekről szóló törvényre hivatkozva utasítani fogom kormányunkat, hogy a szövetségi és állami bűnüldözés teljes és hatalmas erejét felhasználva szüntesse meg az összes külföldi banda és bűnszövetkezet jelenlétét, amelyek pusztító bűnözést hoznak az USA területére

– ígérte Trump még beiktatási beszédében, és így is lett. Múlt pénteken erre a törvényre támaszkodva rendelte el a Tren de Aragua állítólagos tagjainak eltávolítását: ennek értelmében minden 14 évnél idősebb venezuelai állampolgár, akiről megállapítják, hogy az immár terrorszervezetként számontartott banda tagja, és nem rendelkezik amerikai állampolgársággal vagy tartózkodási engedéllyel, kiutasítható az országból.

Az ezelőtt háromszor, kizárólag háborús időkben használt, vitatott jogszabályon keresztül az elnök megtagadhatja a bevándorlók törvényes bírósági eljáráshoz való jogát, és gyorsított módon kitoloncolhatja őket. Az idegen ellenségekről szóló törvény legismertebb életbe léptetése a II. világháború idején történt, amikor mintegy 120 ezer japán, de német és olasz származású embereket is internálótáborokba zártak Amerikában.

Boasberg bíró múlt szombaton blokkolta a törvény alkalmazását, amely alapvetően olyan ország állampolgáraira lenne érvényes, amely háborúban áll az Egyesült Államokkal. Miután a bíró megtudta, hogy két járat már felszállt, azok visszafordítását rendelte el – mindhiába. A Trump-kormányzat tagadta, hogy nem hajtotta volna végre a bíróság végzését. Ehelyett azzal érveltek, hogy a bíró szóbeli utasítása nem bírt akkora erővel, mintha írásba adta volna azt, valamint hogy a gépek nemzetközi vizek felett repültek, amire nem terjed ki az amerikai bíróság hatásköre.

Miért pénteken az éj leple alatt, szombat kora reggel írták alá ezt a kiáltványt, amikor tették fel az embereket a gépre? Számomra az egyetlen ok, hogy ezt tegyék, az az, ha tisztában vannak a problémával, és ki akarják őket vinni az országból, mielőtt pert indítanának– értetlenkedett a bíró a pénteki meghallgatáson, aki azóta is hiába kéri az igazságügyi minisztériumot, hogy adják át a járatok pontos indulási és érkezési adatait. Boasberg az eddig rendelkezésére bocsátott információkat „siralmasan hiányosnak” titulálta. A Fehér Ház viszont belengette, hogy

államtitokra hivatkozva lehet, hogy meg fogja tagadni az információközlést.

A kormány jelenleg nem túl együttműködő, de a végére fogok járni annak, hogy megszegték-e a utasításomat, és ki a felelős érte– szögezte le Boasberg.

A Trump-adminisztráció eredetileg nem közölte, hogy kik ültek a salvadori megabörtönbe tartó repülőn, és milyen bizonyítékokat gyűjtöttek ellenük, de a névsort a CBS News megszerezte nemrég. A bevándorlási hatóság szerint alaposan ellenőrizték, hogy valóban az emberkereskedelemmel, drogcsempészettel és gyilkosságokkal vádolt Tren de Aragua tagjait deportálják Salvadorba, de elismerték, hogy a kitoloncoltak közül nem mindenki büntetett előéletű.

Ellenben egy BBC által megszólaltatott venezuelai anya, aki legelőször a tévében pillantotta meg a Salvadorban raboskodó fiát,

váltig állítja, hogy fia nem bűnöző

– vallomásával pedig nincs egyedül. A 24 éves Francisco José García Casique másfél évvel ezelőtt érkezett illegálisan Amerikába, és anyja úgy tudta, Venezuelába fogják visszaküldeni. Myrelis Casique López azt nyilatkozta,

Franciscót csak a tetoválásai miatt nézték gengszternek.

És nem ő lehet az egyetlen, akit emiatt csuktak le. Az Amerikai Bevándorlási Tanács munkatársa, Aaron Reichlin-Melnick azt írta az X-en: „több mint egy évtizedes bizonyíték van arra, hogy amikor bandatagságra vonatkozó vádakról van szó tetoválások alapján, az ICE néha téved. Most ezeknek a tévedéseknek a következményei oda vezethetnek, hogy egy hírhedt salvadori börtönbe küldenek. Ezért fontos a megfelelő bírósági eljárás.”

A CBS tudósítása szerint egy másik, az emberi jogi sértésekkel és kínzással vádolt börtönbe kitoloncolt férfi az Amerikában beadott menedékkérelmének elbírálására várt, amikor a repülőre ültették. Jogi képviselője több aggálynak is hangot adott:

Aggódom amiatt, hogy nem érjük el. Ki felügyeli ügyfelünket? Kinek van joghatósága? El Salvador? Az ICE? Az amerikai kormány? Fogalmunk sincs– sorolta kérdéseit Martin Rosenow ügyvéd.

Ami pedig a Trump rendeletét felfüggesztő bírót illeti, az elnök Boasberg alkotmányos vádeljárás alá vonására és Kongresszus általi elmozdítására szólított fel, mondván, egy „radikális baloldali elmebeteg”, illetve „egy bajkeverő és agitátor, akit sajnos Barack Hussein Obama nevezett ki.” Azt, hogy sikerülne a több mint 20 éves tapasztalattal bíró impeachmentje, már most kizárhatjuk, hiszen kétharmados többségre lenne szükség ehhez a szenátusban.

Portfolio