Az átlagos 50,95 százalékos részvételi arány az európai parlamenti (EP-) választásokon magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Ez volt az első alkalom, hogy az EP-képviselők közvetlen megválasztásának 1979-es bevezetése óta növekedett a részvétel az előző választáshoz képest. A várakozásoknak megfelelően az EPP-jé lesz legnagyobb frakció, de nincs meg a többségük.
Átlagosan 50,95 százalékos volt a részvétel az európai parlamenti (EP-) választásokon, ami magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor – jelentették be vasárnap éjszaka Brüsszelben.
Ez volt az első alkalom, hogy az EP-képviselők közvetlen megválasztásának 1979-es bevezetése óta növekedett a részvétel az előző választáshoz képest. Az öt évvel ezelőtti választáson 42,61 százalékos volt a részvételi arány.
Az 1979-es 61,99 százalék süllyedt az évek folyamán fokozatosan 45 százalék alá. A legnagyobb visszaesés 1994 és 1999 között volt, a szám ekkor 56,67 százalékról 49,51 százalékra zuhant.
A mostani választáson 60 százalék fölötti részvételi arány Belgiumban, Luxemburgban, valamint Dániában, Máltán, Németországban, és Spanyolországban volt. Az első két országban azonban kötelező volt a részvétel, Belgiumban ráadásul szövetségi és tartományi parlamenti választást is tartottak.
A legalacsonyabb – 30 százaléknál alacsonyabb – arányt Szlovákiában, Szlovéniában és Csehországban regisztrálták – írja az MTI.
Forrás: Európai Parlament
A várakozásoknak megfelelően az Európai Néppárté (EPP) lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben a választások közel végleges eredményein alapuló, vasárnap éjszaka közzétett utolsó mandátumbecslés szerint.
Az EP arról számolt be, hogy a konzervatív erőket tömörítő pártcsalád 179 képviselőt küldhet az Egyesült Királyság európai uniós kilépésének halasztása miatt az újabb ciklus elején ismét 751 tagú testületbe.
A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 150, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig Emmanuel Macron francia elnök pártjával együtt 107 mandátumot kaphatnak.
A zöldek frakciója 70 tagú lehet. Az eddig a harmadik legnépesebb képviselőcsoportnak számító Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) a brit kormánypárttal kiegészülve 58 helyre számíthat ebben a régi-új konstellációban, ugyanannyira, mint a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által létrehozott, radikális jobboldali Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelynek elődje a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) volt.
Forrás: Európai Parlament, magyarázat: EPP – Európai Néppárt, S&D – Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, ECR – Európai Konzervatívok és Reformerek, ALDE&R – Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért + Renaissance + USR PLUS, GUE/NGL – Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal, Zöldek/ESS – Zöldek/Európai Szabad Szövetség, EFDD – Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája, ENF – Nemzetek és Szabadság Európája, NI – független képviselők, Egyéb képviselők – Újonnan megválasztott képviselők, akik a leköszönő Parlament egyik képviselőcsoportjához sem tartoznak
Ezt követi 56 képviselői hellyel az olasz Öt Csillag Mozgalom és a Nigel Farage vezette Brexit Párt szövetsége, amely eddig Szabadságjogok és Demokrácia Európája Mozgalom (EFDD) néven működött.
A legkisebb frakciót a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) fogja adni, előreláthatólag 38 mandátummal.
A függetlenként politizálóknak hét mandátumot jósolt az EP, az „egyéb” kategóriába pedig 28 képviselőt soroltak, róluk egyelőre nem tudni biztosan, hogy melyik frakcióba fognak beülni, ha egyáltalán valamelyikbe.
Külön csoport létrehozásához minimum 25 képviselőnek kell megállapodnia legalább hét uniós tagállamból. A frakcióalakítási szándékot legkésőbb június 24-ig kell bejelenteni.
Az átlagos részvételi arány 50,95 százalékos volt, magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Az Európai Unióban nagyjából 426 millió választásra jogosult szavazhatott összesen több mint 15 ezer jelöltre.
Eddig az EPP-nek 217, az S&D-nek 186, az ECR-nek 75, az ALDE-nak 68, a zöldeknek és a GUE-NGL-nek 52, az EFDD-nek 41, az ENF-nek 37 képviselője volt.
A frakciók közötti erőviszonyok kihatással lehetnek a jogalkotási eljárások mellett az Európai Bizottság elnökének, tagjainak jóváhagyására is, illetve az EP-s szakbizottságoknak, pozícióknak is tükrözniük kell a testület politikai összetételét.