Kedden a pozsonyi várban emlékeztek meg Trianon 100. évfordulójáról. A rendezvényre Igor Matovič, miniszterelnök száz felvidéki magyar mellett több magyarországi diplomatát, a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak képviselőit, polgármestereket, valamint a szlovákiai magyar kulturális és közélet szereplőit is meghívta.
A megemlékezésen a szlovák miniszterelnök hosszú beszédben szólt Trianonról. A körkép.sk. közlése szerint a márciusban megválasztott elnök magyarul köszöntötte a meghívott vendégeket.
„Sziasztok, kedves barátaim” – kezdte Matovič,aki ezt követően szlovákul folytatta beszédét.
Az elnök szerint a találkozó apropója habár elsősorban a történelmi megemlékezés volt, azt a célt is szolgálta, hogy megformálják a közös kérdéseket a jelenre és a jövőre vonatkozóan, megtalálják a közös víziókat, és azokat a válaszokat is, amelyek „aggasztják a magyarokat, szlovákokat és Szlovákia más nemzetiségeit”.
„Emberi szempontból teljesen értem, hogy a trianoni döntéssel kapcsolatban sokan a mai napig szomorúságot és bánatot éreznek. Ugyanakkor hiszem, hogy önök is tudatosítják, hogy Trianon olyan történelmi folyamatok eredménye volt, amelyek során a magyar elit sok hibát vétett, valamint több, rosszul időzített lépést tett” – mondta Matovič, aki azzal folytatta, hogy úgy gondolja, „a történelmi Magyarország a miénk is volt”.
„A szlovákok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett együtt harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak a magyarok életéről és sorsáról döntöttek, hanem a szlovákokéról és mindenkiről, akik a történelmi Magyarország területén éltek. Ezen uralkodók zászlaja alatt évszázadokon át együtt harcoltak a szlovákok és a magyarok. A mai szlovákiai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat, a földesuraktól szabadságot, és fejlődhettek egyfajta helyi demokrácia keretén belül. Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak. És Korvin Mátyás leszármazottai az akkori idők francia, német, osztrák nemesi családjaihoz is tartoztak” – vélekedett a szlovák miniszterelnök.
Matovič ezt követően az aktuálisabb helyzetre vonatkozóan elmondta, úgy érzi, a februári választások azt mutatták meg, hogy az emberek alapvető változást szeretnének a társadalomban. „Igazságos és korrupciómentes országot akarnak, ahol mindenki egyenlő függetlenül társadalmi és vagyoni helyzetétől, vagy befolyásos ismerőseinek számától. (…) Korrupcióellenes programunkra sok magyar is szavazott, hiszen a törvény előtti egyenlőség alapvető emberi jog. Kérem önöket, akik ma itt vannak, segítsenek nekem és a kormányomnak megtisztítani az országot a maffiától és az ingyenélőktől” – fogalmazott a miniszterelnök, aki szerint elsősorban Dél-Szlovákia egyes régiói azok, amelyek sokáig kénytelenek voltak elviselni a maffiacsoportok jelenlétét.
Matovič beszédét azzal folytatta, közös kihívásuk az, hogy a szlovák nyelvoktatás a magyar tanítási nyelvű iskolákban is megjelenjen. A személyes találkozásai ugyanis azt mutatják, hogy „komoly problémáink vannak a szlovák nyelv oktatásával a magyar iskolákban”. „El tudom képzelni, hogy a kisebbségi identitás, állapot a mindennapokban problémákat is jelent. De önök, szlovákiai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően elsajátíthatják a szlovák nyelvet is, amely előnyt jelenthet”.
A miniszterelnök elmondta, szeretné ha az országban fejlődne az infrastruktúra, hogy ennek köszönhetően jó vállalkozói körülmények jöhessenek létre s ezzel együtt a munkahelyek száma is gyarapodjon. „Hogy az embereknek Szlovákiában jó életük legyen. Úgy, ahogy a 19. és a 20. század fordulóján a szlovákok segítették Budapestet építeni, úgy vagyunk ma gyakran szemtanúi annak, hogy a pozsonyi építkezéseken az ízes mátyusföldi vagy csallóközi magyar szót hallani. ‘Nyomd a maltert, Pista”, hallottam nemrégiben az egyik építkezésen itt nem messze, a pozsonyi várnál. Szeretném felszólítani ezért önöket, hogy nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Szlovákiát közösen”.
Az elnök a beszédét azzal zárta: „A történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk. A történelem, a múlt ma új vonalakat, új határokat rajzolt, és Szlovákiában ma lehet, kicsit fordítva van. De nagyon szeretném, ha száz év után előre néznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előre nézve nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézegetnek hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg”.