Hihetetlen, de igaz – elátkozott autók, melyek szerencsétlenséget hoztak gazdáikra

Hirdetés

Egy 1910-es Gräf & Stift Double Phaeton luxuslimuzin és egy 1955-ös Porsche 550 Spyder.

Hogy kerül egymás mellé ez a két autó? 45 év és egy óceán választja el őket. Mégis van bennük valami közös. A balszerencse, ami végigkísérte őket.

Ausztria sokkal inkább síterepeiről, mint autógyártásáról híres. Nem volt ez mindig így. A tizenkilencedik század végére egy bécsi kerékpárjavító vállalkozás felismerve az újdonságban rejlő lehetőségeket, felkérte Joseph Kainz-t, hogy tervezzen egy autót.

Az eredmény egy egyhengeres, De Dion-Bouton motorral szerelt autó lett, melyben a világon elsőként alkalmaztak elsőkerék-hajtást. A Gräf testvérek 1901-ben társultak William Stift üzletemberrel, így jött létre a Gräf & Stift egyesült vállalat. Járműveik Spitz márkanév alatt jelentek meg 1907-ig, mikor Arnold Spitz autókereskedése csődbe ment.

Ezután saját nevükkel szerepeltek főúri igényeket kielégítő, kényelmes luxusautóik, melyek nagy népszerűségre tettek szert az arisztokrácia, így a Habsburg uralkodóház köreiben is. A képen látható 32 lóerős, négyhengeres (motorszám 287), elsőkerék-meghajtásos luxuslimuzint 1910. december 15-én vette meg Harrach grófja.

Bármily csodálatos konstrukció volt is a maga idejében, nem bizsergető motorhangjáról, nem csodálatos formájáról, de nem is kényelméről és igényes kivitelezéséről híres. Baljós hírneve 1914. június 28-ára datálódik, mikor Szarajevóban megölték benne Ferenc Ferdinánd trónörököst.

Ferenc Ferdinánd halála után új tulajdonosa az osztrák Potiorek tábornok lett, aki a valjevoi ütközet elvesztése miatt kegyvesztetté vált és megháborodott. Halála után jármű tulajdonosa Potiorek egyik kapitánya lett, aki kilenc nap múlva halálra gázolt két gyalogost, majd egy fának ütközve életét vesztette. A háború végeztével az autó Jugoszlávia kormányzójához került. Nála is hatott a balszerencse, négy hónap alatt négyszer szenvedett balesetet, melynek következtében elvesztette egyik karját. Egy orvos vásárolta meg az autót, aki fél év múlva árokba borult vele és halálra zúzta magát.

Nem volt szerencsésebb következő tulajdonosa Simon Mantharides ékszerész sem, aki önkezével vetett véget életének. Ezután egy svájci autóversenyző tulajdonába került, aki egy sziklafalról lezuhanva halt meg. Egy szerb gazda, ismerve az autó történelmi múltját, jókora összeget adott érte.

Hamarosan életét vesztette egy szokatlan balesetben, melynek szenvedő alanya volt még a felesége, egy ló és egy szekér is. Utolsó tulajdonosa, Hirschfeld Tibor autószerelő egy hosszú kocsisor előzésekor bekövetkezett balesetben halt meg, mikor elvesztette uralmát a megpördülő jármű felett. Az autó ezen a ponton befejezte végzetes útját és a Bécsi Történettudományi Múzeumban lelt végső – és ezúttal biztonságos – lakhelyre.

Ugorjunk kissé előre az időben. 1955-öt írunk, egy 24 éves indianai srác sikerei csúcsán vásárol magának egy Porsche 550 Spydert. Talán már az autónak adott Kis Fattyú (Little Bastard) becenév sem volt szerencsés, valamint a 130-as számban szereplő 13-as is rossz ómennek nevezhető. Bár szerződése eredetileg tiltotta, mégis lehetőséget kapott a versenyzésre. Egy étterem előtt mutatta meg új autóját Alec Guinessnek, aki baljóslatúnak nevezte, majd azt mondta, hogy „ebben az autóban egy héten belül halott leszel”.

Történt mindez 1955. szeptember 23-án, hét nappal a végzetes baleset előtt.

James Dean 1955. szeptember 30-án szerelőjével, Rolf Wütherich-kel a kaliforniai Salinasba tartott egy autóversenyre, mikor egy szabálytalanul kikanyarodó 1950-es Ford Custom Tudor coupéval frontálisan ütközött.

Az ütközés során Wütherich kirepült az autóból és mindössze az állkapcsa törött el. James Dean túlélte ugyan az ütközést, de még aznap a Paso Robles War Memorial Kórházban belehalt sérüléseibe.

A roncsokat az a George Barris vásárolta meg, akitől Dean az autót vette. Ahogy a műhelyben levették a trailerről, a kocsi megcsúszott és eltörte az egyik szerelő mindkét lábát.

George Barris szétszereltette és az egyes alkatrészeket értékesítette. A motort és a vezérműtengelyt Dr. Troy McHenry és Dr. William Eschrid orvosok és amatőr versenyzők vásárolták meg és építették be versenygépeikbe. A Pomona Fair Grounds viadalon Kaliforniában mindkét autó ütközött, Dr. Eschrid súlyos sérüléseket szerzett, Dr. McHenry életét vesztette. Véletlen, vagy a Spyder alkatrészei sérülhettek Dean balesete során?

Barris a Porsche két kerekét egy fiatalembernek adta el, melyek egyidőben kaptak defektet és így autójával egy árokban landolt. Ő szerencsésen megúszta a kalandot.

Ilyen előzmények után George Barris úgy döntött, hogy az autó egyéb részeit nem adja el. Felajánlotta a Kaliforniai Autópálya Rendőrségnek, hogy felhasználják egy biztonsági kiállításon. A garázsban, ahol az autót tárolták, tűz ütött ki, melynek egyetlen „túlélője” James Dean Porschéja volt. Legközelebb egy sacramentói középiskolában állították ki, ahol leesve az emelvényről eltörte egy diák csípőjét.

1959-ben, egy kiállításon 11 darabra hullott szét minden látható ok nélkül. Végül, 1960-ban kamionra tették az autót, hogy Miamiban egy biztonsági kiállításon szerepeljen. Ide azonban soha nem érkezett meg. Az út során rejtélyesen nyoma veszett.

James Dean halálának 50. évfordulóján az Illinois-béli Volo Auto Museum egymillió dolláros „vérdíjat” tűzött ki rá, de Little Bastard mind a mai napig nem került elő.

Talán egyetlen eseményhez sem kapcsolódik annyi jóslat, baljós előjel, mint a JFK elleni merénylethez. Vajon a ’61-es Lincoln Continental is elátkozott volt? Hihetetlen, de ennek az autónak nem volt olyan érzékeny lelke, mint az előbb említetteknek.

Hirdetés