Hirdetés
Hogyan kerülhetünk el egy újabb világháborút? – ezzel a címmel írt elemzést az amerikai külpolitika elmúlt 70 évének meghatározója, Henry Kissinger a The Spectator hasábjain 2022. december 17-én.
Az első világháború egyfajta kulturális öngyilkosság volt, amely tönkretette Európa eminenciáját.
Európa vezetői – Christopher Clark történész kifejezésével élve – alvajártak egy olyan konfliktusban, amelybe egyikük sem ment volna bele, ha 1918-ban előre látják a világot a háború végén.
Az előző évtizedekben rivalizálásukat két szövetség létrehozásával fejezték ki, amelyek stratégiáit a mozgósítás ütemezése kötötte össze. Ennek eredményeként 1914-ben az osztrák trónörökösnek a boszniai Szarajevóban egy szerb nacionalista által elkövetett meggyilkolása általános háborúvá eszkalálódhatott, amely akkor kezdődött, amikor Németország végrehajtotta Franciaország legyőzésére irányuló mindenre kiterjedő tervét, és Európa másik végén megtámadta a semleges Belgiumot.
Európa nemzetei, amelyek nem voltak kellőképpen tisztában azzal, hogy a technológia hogyan fejlesztette fel katonai erejüket, példátlan pusztítást végeztek egymáson. 1916 augusztusában, két év háború és több millió áldozat után a nyugati fő harcoló felek (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) elkezdték vizsgálni a vérengzés befejezésének lehetőségeit.
Keleten a riválisok, Ausztria és Oroszország hasonló tapogatózásokba kezdtek. Mivel semmilyen elképzelhető kompromisszum nem igazolhatta volna a már meghozott áldozatokat és mivel senki sem akarta a gyengeség benyomását kelteni, a különböző vezetők haboztak a hivatalos békefolyamat kezdeményezésével.
Ezért amerikai közvetítést kértek. Edward House ezredes, Woodrow Wilson elnök személyes megbízottja által végzett feltárások során kiderült, hogy a módosított status quo ante-n alapuló béke elérhető közelségbe került. Wilson azonban, bár hajlandó volt és végül lelkesen vállalta a közvetítést, a novemberi elnökválasztásig halogatta.
Addigra a brit somme-i offenzíva és a német verduni offenzíva újabb kétmillió áldozatot követelt.
Menekültek, gyerekek próbálják vonaton elhagyni Lvov városát
Philip Zelikow erről szóló könyvének szavaival élve, a diplomácia a kevésbé járt út lett.
A Nagy Háború még két évig tartott, és további több millió áldozatot követelt, helyrehozhatatlanul megrongálva Európa egyensúlyát.
Németországot és Oroszországot forradalom sújtotta, az osztrák-magyar állam eltűnt a térképről. Franciaország kivérzett. Nagy-Britannia feláldozta fiatal generációjának és gazdasági kapacitásainak jelentős részét a győzelem követelményeinek. A háborút lezáró versailles-i büntető szerződés sokkal törékenyebbnek bizonyult, mint az általa felváltott struktúra.
Vajon a világ ma hasonló fordulóponthoz érkezett-e Ukrajnában, amikor a tél szünetet rendel el az ottani nagyszabású katonai műveletekben?
Többször kifejeztem, hogy támogatom a szövetségesek katonai erőfeszítéseit, hogy meghiúsítsák Oroszország ukrajnai agresszióját. Közeleg azonban az idő, hogy a már megvalósult stratégiai változásokra építsünk és azokat egy új struktúrába integráljuk a tárgyalásos úton történő béke elérése érdekében.
Ukrajna a modern történelem során először vált jelentős állammá Közép-Európában. Szövetségesei támogatásával és elnökének, Volodimir Zelenszkijnek az ösztönzésére Ukrajna megakasztotta az orosz hagyományos erőket, amelyek a második világháború óta Európa fölött lebegnek.
A nemzetközi rendszer – beleértve Kínát is – pedig
ellenzi, hogy Oroszország atomfegyverekkel fenyegetőzzön, vagy hogy bevethesse azokat.Hirdetés
Ez a folyamat felvetette az eredeti kérdéseket Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatban.
Ukrajna Európa egyik legnagyobb és leghatékonyabb szárazföldi hadseregére tett szert, amelyet Amerika és szövetségesei szereltek fel.
A békefolyamatnak – bármennyire is kifejezett – Ukrajnát a NATO-hoz kell kötnie.
A semlegesség alternatívája már nem értelmes, különösen miután Finnország és Svédország csatlakozott a NATO kötelékéhez.
Ezért javasoltam tavaly májusban egy tűzszüneti vonal létrehozását a február 24-én kezdődött háború helyén meglévő határok mentén.
Oroszország onnan lemondana a hódításairól, de a közel egy évtizede elfoglalt területekről nem kellene, beleértve a Krímet is. Ez a terület a tűzszünet után tárgyalás tárgyát képezhetné.
Ha a háború előtti választóvonalat Ukrajna és Oroszország között nem lehet elérni sem harcok, sem tárgyalások útján, akkor az önrendelkezés elvének alkalmazását lehetne megvizsgálni. Az önrendelkezésre vonatkozó, nemzetközileg felügyelt népszavazásokat lehetne alkalmazni a különösen megosztott területeken, amelyek az évszázadok során többször is gazdát cseréltek.
A békefolyamat célja kettős lenne:
Ukrajna szabadságának megerősítése és egy új nemzetközi struktúra meghatározása, különösen Közép- és Kelet-Európa számára. Végül Oroszországnak helyet kellene találnia egy ilyen rendben.
Egyesek számára a háború által impotenssé tett Oroszország a legkedvezőbb eredmény. Én nem értek egyet. Minden erőszakra való hajlama ellenére Oroszország több mint fél évezreden keresztül döntően hozzájárult a globális egyensúlyhoz és az erőviszonyokhoz. Történelmi szerepét nem szabad lealacsonyítani. Oroszország katonai kudarcai nem szüntették meg globális nukleáris hatókörét, ami lehetővé tette számára, hogy Ukrajnában eszkalációval fenyegetőzzön. Még ha ez a képesség csökken is, Oroszország felbomlása vagy stratégiai politikára való képességének megsemmisítése 11 időzónát felölelő területét vitatott vákuummá változtathatja.
Az egymással versengő társadalmak úgy dönthetnek, hogy vitáikat erőszakkal rendezik. Más országok megpróbálhatják erőszakkal kiterjeszteni igényeiket. Mindezen veszélyeket súlyosbítaná a több ezer nukleáris fegyver jelenléte, amely Oroszországot a világ két legnagyobb nukleáris hatalmának egyikévé teszi.
A csúcstechnológia és a mesterséges intelligencia milyen hatással van erre a konfliktusra
Miközben a világ vezetői arra törekednek, hogy véget vessenek annak a háborúnak, amelyben két atomhatalom egy hagyományos fegyverekkel rendelkező ország ellen száll harcba, el kellene gondolkodniuk azon is, hogy a kialakulóban lévő csúcstechnológia és a mesterséges intelligencia milyen hatással van erre a konfliktusra és a hosszú távú stratégiára.
Már léteznek önműködő fegyverek, amelyek képesek meghatározni, felmérni és megcélozni saját észlelt fenyegetéseiket, és így képesek saját háborút indítani.
Hirdetés
Amint a határvonal átlépi ezt a területet és a csúcstechnológia standard fegyverzet lesz – és a számítógépek a stratégia fő végrehajtóivá válnak -, a világ olyan állapotban találja magát, amelyre még nincs kialakult koncepciója.
Hogyan gyakorolhatják a vezetők az ellenőrzést, amikor a számítógépek olyan mértékben és módon írják elő a stratégiai utasításokat, amely természeténél fogva korlátozza és veszélyezteti az emberi beavatkozást?
Hogyan lehet megőrizni a civilizációt az egymásnak ellentmondó információk, felfogások és romboló képességek ilyen örvényében?
loading...
