Hihetetlen, de óriási károkat okozott az elmúlt hónapokban lezajló “európai Trónok harca”.
A marakodás, a koncért való vérre mentő játszma mind azt bizonyítja, hogy az EU elitje egyáltalán nem alkalmasak nemhogy egy kontinens vezetésére, de még egy óvodát sem lehetne rájuk bízni…
Lássuk, mi is történt, ami mindenkit kiábrándított ebben a pár hónapban az Európai Unióból…
Az állam- és kormányfők Donald Tusk elnök vezetésével letárgyalt kompromisszuma nyomán az Európai Bizottság vezetője a német Ursula von der Leyen, a tanács elnöke a belga Charles Michel lehet, a külügyi szolgálat vezetésével a spanyol Josep Borrellt bíznák meg, az Európai Parlament vezetését pedig a bolgár Szergej Sztanisevnek szánták, de őt pár órával később lényegében le is szedte saját szocialista frakciója.
Az idáig vezető úttal és az elkészített csomaggal Európa vezetői simán elárulták az Európai Uniót.
Arról, hogy hogyan jutottunk idáig, a teljes igazságot sohasem tudjuk meg, történetek versenye zajlik majd a nyilvánosságban, a titkok azonban titkok maradnak. Az EU elitje olyan manipulatív módszerekhez folyamodhatott, amit soha nem fognak nyilvánosságra hozni.
A “langyos terv” azonban úgy tűnik, bevált… Mindenkinek és senkinek egyszerre.
Azaz valójában senkinek nem használ, hogy az Európai Unió karakteres vezetők hiányában a technokraták olyan játszótere, ahol politikai értékek, közös érdekek érvényesítésére nincs lehetőség.
Ez súlyos és korrigálhatatlan versenyképességi hátrány.
Kétszáz millió választópolgár szavazott májusban, amikor volt egy csúcsjelölti rendszer, ehhez képest a 200 millió ember szavazatainak lényegében semmilyen következménye nem lett, azaz a megnevezett jelöltek nem kapnak posztot, miközben huszonnyolc, más típusú választáson, más feladatra demokratikus legitimációt nyert politikus zárt szobákban, kideríthetetlen kritériumok alapján, semmilyen demokratikus legitimációval nem rendelkező embereket jelölt ki posztokra.
Kedves Hölgyeim és Uraim, EZ az Európai Unió…