Több százezer ukrán fiatal menekül, hogy elkerülje a kényszersorozást, gyakorlatilag a biztos halált. Abban, az egyébként közismerten korrupt Ukrajnában, amely az úgymond hősiességet tette legfontosabb erényévé, a mozgósítást megtagadók témája természetesen tabunak számít. A nyugat-európai médiumokban egy sort alig lehet olvasni a sorozókat lefizető, vagy a magukat megcsonkító fiatalokról, vagy üregekben, esetleg erdőkben hónapokig bujkáló férfiakról. Ők azok, akik egyszerűen élni akarnak, nem akarják, hogy erőszakkal besorozzák őket. A harctéren egyébként egy ukrán katona átlagosan négy óra alatt hal meg.
„A nap már rég felkelt, és máris szaporodnak az üzenetek a „ConvocationsKiev” fedőnevű Telegram csoportban: „Reggel 7:35. Megállítottak egy kisbuszt a Jytomyr autópálya ellenőrzőpontjánál, Kijev bejáratánál. Minden autót, amiben férfiak vannak, megállítanak. (…) 7 h 47. A Myloslavska utca 2. szám alatti lakásokban civil ruhás toborzók közvetlenül a lakásokban osztják ki a behívóparancsokat. (…) 8 h 02. A Novi Petrivtsi ellenőrzőpontnál szabad az út.”
Mint minden nap, ma estig is vagy száz ilyen üzenetet írtak. Csak Kijev városában több mint 110 ezer névtelen ember mutatja meg rendszeresen fotókkal vagy videókkal, hogy hol kézbesítik a katonák és a rendőrök a „nyertes lottószelvényeket”. Ez a beceneve ironikusan a behívó parancsoknak, amelyekkel bármely ukránt mozgósíthatnak a hadseregbe. A Telegram-üzenetfolyamban tanácsokat is adnak: „Csak azok adhatnak át behívót, akik közvetlenül egy toborzóközpontnak dolgoznak, az átlag katonák nem.” „Lemberg-i (Lvov) behívók”, „Mikolajev-i behívók”…
Ilyen Telegram-csoportok ma már Ukrajna-szerte, több százezer taggal működnek.
Anatolij kifejezetten ellenzi a mozgósítást, ő az egyik ilyen Telegram-csoport moderátora, erről a Le Figarónak beszélt. A francia jobbközép újság is hónapokon át Zelenszkij hősiességét zengte, de mivel a franciáknak is egyre inkább kezd elege lenni abból, hogy egy számukra idegen országot pénzeljenek, a közvélemény változásának megfelelően már a Le Figaró is megjelentetett egy cikket a katonai szolgálat elől menekülő ukránokról.
Tehát Anatolij így nyilatkozott: „Engem nem érintene közvetlenül a mozgósítás: 24 éves vagyok, és csak a 27 év felettieket lehet mozgósítani. De vannak olyan rendőrök is, akik figyelmen kívül hagyják ezt a törvényt… szerintem a mozgósítás nem produktív, sok behívott fizikailag vagy szellemileg képtelen harcolni.
Ez egy modern háború, a minőség számít, nem a mennyiség. Katonák mondták nekem: nincs szükségünk olyan besorozott újoncokra, akiknek nincs motivációjuk és akik félnek a haláltól” – teszi hozzá Anatolij, majd arra kérdésre is válaszol, hogy ő miért maradt a hátországban és nincs a fronton.
„Azért nem vonultam be, mert képtelen vagyok ölni. Én a Donbaszból, a jelenleg megszállt Szjevjerodoneckből származom. 2014 óta ismerem a szeparatistákat, akik azt hitték, hogy Oroszország majd mindent megad nekik… De számomra ez a háború kevésbé az ő hibájuk, mint az orosz propagandaé. Ez nem egy népek közötti háború, sokkal inkább a velünk szemben álló orosz imperializmusé.”
„Mielőtt betölti a 18. életévét, minden ukrán fiatalembernek jelentkeznie kell a sorozóközpontban. Ha alkalmasnak nyilvánítják őket, felkerülnek a mozgósíthatók listájára” – magyarázza Alekszej, aki korábban egy toborzóközpontban dolgozott. „Ma a mozgósítás elsősorban a negyvenes éveikben járókra irányul, mert ők vonakodnak a legkevésbé. A probléma az, hogy a mozgósítási listáink már nem felelnek meg a valóságnak. Lehet, hogy az egyik személy megváltoztatta a telefonszámát, a másik elköltözött…” – teszi hozzá. Hogy ezt a szervezetlenséget elkerüljék, mostantól mindazoknak, akiket mozgósítani lehet, be kell jelenteniük címváltozásukat az ukrán katonai hatóságoknak. A sorozás várólista alapján működik” – teszi hozzá Alekszej. A lista tetején a veteránok vagy a katonai kiképzéssel rendelkező férfiak állnak. Aztán jönnek azok, akik már letöltötték katonai szolgálatukat, vagy valamilyen más kiképzésben részesültek. Végül azok a tapasztalat nélküliek zárják a listát, akik nem jelentkeztek önkéntesnek”. Ha csak félszavakban is, de Alekszej elismeri, hogy „meg lehet erőszakolni” ezt a rendszert, azaz gyorsítani lehet, és ha „sürgős a helyzet”, a kezdők is mozgósíthatók.
A harmincas évei elején járó Andrij egyike azoknak az újoncoknak, akiket behívtak egy toborzóközpontba. Kell természetesen pozitív példa is a francia napilapban, Andrij egy nehezen hihető történetet ad elő, hogy kedvesek voltak vele és megúszta a behívást. Az Iván nevű fiatal más példát említ: „Besoroztak például egy férfit, miután részegen találtak rá, kint, a kijárási tilalom kellős közepén”. De volt olyan is, akit csak áthelyeztek valahová, és olyan is, akit úgy soroztak be, hogy elvesztette a papírjait, és újra akarta csináltatni őket…”.
De olyan besorozottak is voltak, akik nem voltak hajlandók megjelenni a bizottság előtt. Kosztya ebbe a kategóriába tartozik, jelenleg is Ukrajnában bujkál valahol, tanúvallomását a fián keresztül juttatta el a Le Figaro kijevi tudósítójának. „Az apám nem oroszbarát” – kezdi rögtön a fiú, majd elmondta a részleteket. „Amikor behívták, az apám bemutatkozott, ezt követően alkalmasnak nyilvánították a szolgálatra. Negyvenes éveiben járva jó egészségnek örvendett, és mindenekelőtt már kapott katonai kiképzést. Azóta egy lakásban bujkál, amit soha nem mer elhagyni. Úgy gondolja, hogy ez a háború nem az övé, hogy ő nem a haza, hanem a lélek embere. Azt mondja, azért kell bujkálnia és itt maradnia, hogy segítsen anyámnak és a kiskorú öcsémnek. Neki csak a család számít. De azért az apám nem oroszbarát” – emeli ki még egyszer a fiú.
Hogy elkerüljék a besorozást, vannak, akik elmenekülnek az országból – bár a törvény szerint 18 és 60 év közötti férfi nem hagyhatja el Ukrajnát. Ez a szabály azonban csak elméletben él, a gyakorlatban sokan menekültek el Ukrajnából a besorozás elkerülése céljából. Ivan is egy ilyen „száműzött”. Tanúvallomását közvetítőn keresztül kapja meg a le Figaro újságírója. „Ha Ivan nem hajlandó beszélni, az nem annyira azért van, mert fél a hatóságoktól, hanem inkább azért, mert egy kicsit szégyelli magát… Pincér volt egy kávézóban, de félt, hogy besorozzák. Ezért, hogy kijusson Ukrajnából, hamisított egy dokumentumot, amelyben azt állította, hogy gond van a lábával. Ezzel át tudott menni a lengyel határon és Varsóba menekült. A közvetítő nem győzi hozzátenni, hogy Ivan Varsóban nem veszi igénybe a menekültügyi segélyt és a saját pénzéből él.
Az ukrán hatóságok és az úgynevezett független médiumok által is elhallgatott tabutéma
A sorozás elkerülésének más módjai is vannak, az öncsonkítástól kezdve a sorozók lefizetéséig. Ráadásul a korrupt hivatalnokok mellett megjelennek az embercsempészek is. A legtöbb illegális határátlépést a moldovai határon figyelhetjük meg, a rendszert pár ezer euróért lefizetett néhány moldovai és ukrán rendőr működteti. December 28-án három moldovai embercsempészt tartóztatott le a moldovai rendőrség: fejenként 4500 euróért vitték át az országot elhagyni szándékozó ukránokat a Dnyeszteren.
A sorozást megtagadók mellett tilos beszélni az ukrán katonai veszteségekről is, magáról a valóságról tehát. Éppen emiatt kérdéses, hogy vajon mi a valóságtartalma az úgynevezett független híradások kizárólag és nehezen hihető ukrán katonai sikereket tartalmazó híreinek.
Forrás: Origo