Mint ismeretes, múlt szombaton, a romániai forradalom temesvári kirobbanásának harmincadik évfordulója alkalmából szervezett rendezvényen emlékezetes beszédet tartott Orbán Viktor, amelyben a két nép kapcsolatát illetően új fejezet nyitását szorgalmazta, valamint Közép-Európa jövőjére vonatkozó elképzeléseit foglalta össze. Magyarország készen áll – mondta Orbán Viktor –, hogy a szomszédjaival, köztük Romániával, felépítsen egy új Közép-Európát.
Az ajánlat napokig visszhangtalan maradt, ami elsősorban a bizonytalan romániai belpolitikai helyzettel magyarázható. Aztán a hét közepén megszólalt Bukarest erős embere, az alig néhány héttel korábban újraválasztott Klaus Iohannis államfő. Mit mondott?
„Én az Európai Unióért szállok síkra, nem más entitásért, amelyet kisebb léptékben és közelebb hoznánk létre. Nem hiszem, hogy új törésvonalakat kellene megnyitnunk az EU-ban, ellenkezőleg: mindannyiunknak azon kellene lehetőségeinkhez mérten dolgoznunk, hogy eltüntessük a létező törésvonalakat. Nem fogok soha részt venni az EU-n belüli rész-entitások létrehozásában, amelyek újabb törésvonalakat nyitnának. Ez egy olyan megközelítés, amelyet én nem fogok támogatni” – szögezte le a minduntalan Nyugat-barátságával kérkedő Iohannis.
Egyszóval: Iohannis visszautasította az Orbán által nyújtott baráti jobbot. Ami egyetlen józanul gondolkodó erdélyi magyart sem lepett meg, legfennebb néhány budapesti politikust, illetve az itteni viszonyokat nem kellőképpen ismerő médiaszereplőt. A veszélyt, az orbáni beszédben megfogalmazottak elutasítását azért valamiképpen maguk is érzékelhették, mert hangsúlyozták: az orbáni beszéd nem a politikumhoz, hanem a román emberekhez szólt.
Mielőtt bárki is következtetések levonásába bocsátkozna, szögezzük le: a magyar-román kapcsolatok nem úgy működnek, mint más etnikumközi kapcsolatok. Ebben az esetben a történelem, a múlt értelmezésének különbözősége, a történelmi eseményeknek a napi politikában érvként való gátlástalan használata meglehetősen kedvezőtlenül befolyásolja – mondhatnám: lehetetlenné teszi – a párbeszéd, a megértés esélyét.
A magyar-román párbeszéd, bármilyen esetleges megegyezés jelen pillanatban legnagyobb akadálya: a román politikum. A kisemberek szintjén helyenként akár elfogadhatónak is mondható magyar-román kapcsolatok addig működnek, amíg a román félnek nem kell azt a politikai nyilvánosság előtt is vállalnia. Amint ez megtörténik, azonnal megbélyegzik az illetőt: árulóként kezelik. Ezt pedig igen kevesen vállalják.
Forrás: Pesti srácok