Jegybanki aranyvásárlás – és ami mögötte van
Jegybanki aranyvásárlási hullám söpört végig az idén néhány kelet-európai és ázsiai országon – amelyeket a legkönnyebben azzal lehet közös nevezőre hozni, hogy vezetésük autokratikus hajlamú.
Ehhez a körhöz zárkózott fel nemrég az MNB, amely megtízszerezte hazánk – egyébként igen szűkös – aranytartalékát. Befektetői szempontból a nemesfém jelenleg „okos” döntésnek tűnik, ám sokkal kockázatosabb, mint a jegybank eddigi tartalékeszközei.
Idén január és szeptember között 264 tonnára rúgott a központi bankok aranyvásárlásainak volumene a nemzetközi piacokon, amely 2012 óta nem tapasztalt csúcsot jelentett. Ha csak az első félévet vizsgáljuk, a jegybanki vásárlások 86 százaléka három országhoz: Oroszországhoz, Törökországhoz és Kazahsztánhoz kötődik – hívja fel a figyelmet a brit BullionVault nemesfém-kereskedelmi társaság egyik vezetője.
A vételi hullámra felült Lengyelország is, amelynek jegybankja július és augusztus során 9 tonna arannyal töltötte fel mérlegét – ezzel a 21. században elsőként vásárolt aranytömböket az EU tagállamai közül. Az egyiptomi központi bank 1978 óta először szerzett be aranyat, míg néhány kelet-ázsiai ország – köztük a Fülöp-szigetek, India és Indonézia – szintén sok éves kihagyás után jelent meg vevőként a piacon 2018-ban.
Az eddigi utolsó látványos lépést a Magyar Nemzeti Bank tette, amely 1986 óta először vásárolt aranyat mintegy 1,24 milliárd dollárért (körülbelül 350 milliárd forint) értékben – ezzel nemesfém állománya a korábbi 3,1 tonnáról 31,5 tonnára emelkedett. A vétel egyébként nemzetközi összehasonlításban elenyészőnek számít (összehasonlításképp: az orosz jegybank idén minden hónapban átlagosan 20 tonna arannyal bővítette tartalékait), miközben az MNB teljes tartalékainak értékén belül 4,4 százalékosra megnövelt aranykészlet aránya is elmarad a régiós országokban általánosnak számító 10 százalékos aránytól.
A felhalmozó országok csoportjával szemben állnak a fejlett államok, amelyeknél jellemzően hosszú évek óta stagnál, vagy enyhén csökken a jegybanki aranytartalék. A világ legnagyobb aranykészletével rendelkező Egyesült Államok 2006 óta nem nyúl tartalékához – amelyet akkor 8133,5 tonnára csökkentett – és hasonlóan cselekednek a nagy európai gazdaságok, valamint Japán is. Mi több, a világ országainak többségére jellemző, hogy az elmúlt években nem vásároltak a sárga nemesfémből. A nemzetközi aranypiacra egyébként 2012 óta a pangás jellemző – a kínálat jelentősen meghaladja a keresletet.
Ehhez képest meglepő, hogy Matolcsy György – egyebek közt – így indokolta a vételt:
„Sok olyan jelzést kaptunk, hogy a világ nagy országai változtattak arannyal kapcsolatos stratégiájukon, a tartalékkezelésen belül egyre nagyobb a nemesfém súlya. A fejlett jegybankok többszörösére emelték aranytartalékukat”.
„Az arany 100 százalékos garanciát jelent a jogi és politikai kockázatokkal szemben” – mondta Dimitrij Tyulin, a orosz jegybank kormányzójának első helyettese, jelezve, hogy az aranytartalék feltöltése számukra nem puszta hitkérdés.
Oroszország a 2008-as válság óta kezdte jelentősen felduzzasztani aranytartalékait, a jegybanki vásárlások pedig újabb löketet kaptak a Krím-félsziget 2014-es elfoglalását követően, amikor az USA újabb és újabb szankciókat vetett ki az országra. 2016 óta pedig már mindenkit messze felülmúlva az orosz jegybank mutatkozik a legaktívabb aranyvásárlónak, (miután Kína már nem aktív) és a dübörgés idén sem áll meg.
A globális pénzügyi rendszert nézve négy nagy gazdaságban – Egyesült Államok, Németország, Olaszország, Franciaország -, hagyományosan magas, 60 százalék feletti az arany jegybanki tartalékon belüli aránya, ám a feltörekvő országok nagy részénél a legfontosabb tartalékolási eszközt a dollár- és euróalapú állampapírok jelentik. Ebből a helyzetből kezdtek látványosan kitörni a közelmúltban az oroszok, a kínaiak és a törökök: jegybankjaik drasztikusan növelték nemesfém-tartalékaikat, párhuzamosan azzal, hogy dollárban lévő eszközeiket szisztematikusan leépítik.
A tartalékrendszer átalakítása mögött a globális gazdasági és geopolitikai feszültségek állnak. Így Oroszország főként az egyre keményebb – legutóbb a Szkripal-ügy nyomán kivetett – amerikai szankciók nyomására diverzifikálja készleteit. Putyinékat leginkább a félelmek mozgathatják e téren: szabadulni kívánnak a dollárfüggőségtől, egyrészt attól tartva, hogy a jövőben a befektetők fegyverként használhatják a dollárt az ország ellen (kiváltva akár újabb tőkekiáramlást, rubelgyengülést), másrészt egy alternatív monetáris rendszer megalapozására törekszenek, csakúgy, mint az USA-val szintén diplomáciai feszültségbe keveredett, illetve szankciókkal szembenéző Törökország és Irán. (A három országot nemrég „Aranyblokként” is aposztrofálták. Irán viszont azon kevés országok közé tartozik, amelyekről a World Gold Council nem közöl jegybanki adatokat.)
Az idei év kimagasló a dollár ellen vívott „függetlenségi harcban”: 2018 márciusa és májusa között az orosz jegybank 84 százalékkal csökkentette dollárkötvény-állományát, amely ezáltal 96,1 milliárdról 14,9 milliárd dollárra zsugorodott. (2011-ben egyébként az oroszok amerikai kötvényállománya körülbelül 180 milliárd dollárt tett ki, amellyel a Top10 befektető országok között szerepeltek, de ma már csak 54.-ek). Ezzel párhuzamosan zajlottak a szinte dömpingszerű aranyvásárlások: csak idén augusztusig bezárólag a jegybank 130 tonna arannyal duzzasztotta a készleteket, így a tavalyi 16-ról 17 százalékra nőtt ezek aránya a teljes tartalékon belül.
Oroszország tehát iránymutató lehetett a jegybanki aranyvásárlási hullámban, de míg az eurázsiai nagyhatalomnál ez átrendeződésként jelent meg, a magyar és a lengyel jegybank esetében inkább csak jelképes aktusnak tűnik. Tény, hogy a két renitens EU-tagállam kellemetlen jogi és politikai eljárás-sorozattal néz szembe, ám ezek súlya azért még eltörpül az oroszokkal szembeni szankciókhoz képest.
A fedezékbe vonulás politikája mellett nyilvánvalóan presztízs-szempontok is mozgatják az MNB-t. Kiderült az is, hogy Orbán Viktor – aki elvileg nem utasíthatja a jegybankot – kezdeményezte egy évvel ezelőtt, hogy a jegybank gondolja át az aranystratégiát – ezután döntöttek a tartalék növelése mellett.
Ehhez nyilván kellett egyfajta szemléletváltás is a jegybanknál, hiszen Nagy Márton, az MNB alelnöke 2017 elején még amellett érvelt, hogy érdemes az aranyat alacsony – néhány tized százalékos – szinten tartani a jegybanki tartalékeszközök sorában: A jegybanki deviza- és aranytartalékok szerkezetének meghatározásában a biztonság, likviditás, hozam szemponthármas tölt be kiemelt szerepet. Az aranybefektetések – egyéb előnyös tulajdonságok melletti – hátránya e tekintetben, hogy az arany árfolyamának ingadozása érdemben meghaladja a fejlett államkötvények értékében tapasztalható kilengéseket. Emellett – szemben a fix kamatjövedelmet biztosító kötvényekkel, betétekkel – az aranybefektetések jellemzően nem generálnak jövedelmet, hozamukat az arany árfolyamának kiszámíthatatlan változása határozza meg.
Éppen e szempontból jelenti a legnagyobb kockázatot az, hogy a jegybank kevesebb, mint 1 százalékról 4,4 százalékra emelte, az aranytartalék arányát. Az MNB eddig nagyon konzervatív befektetési politikát folytatott: több mint 99 százalékban euróban denominált devizaeszközöket (kötvény, készpénz, betét és egyebek), devizaköveteléseket tartott a nemzetközi tartalékok sorában, most azonban egy magas – részvényekkel vetekedő – volatilitású eszköz arányát növelték meg több százmilliárd forintos értékben.
Az arany hosszú, jellemzően több évtizedes időtávban az inflációt némileg meghaladó hozamot produkál és a pénzzel szemben nem értéktelenedik el. Rövidebb időtávban viszont erősen kitett a spekulációs hangulat ingadozásának, árfolyamát pedig a reálhozamokkal kapcsolatos várakozás befolyásolja (miközben hozama messze elmarad a részvényekétől).
Például az Európai Központi Bank hamarosan megkezdheti a kamatemelést, márpedig, ha az euró kamata növekszik, miközben az arany nem fial semmit, a nemesfémnek folyamatosan föl kell értékelődnie, legalább annyira mint az eurókamat szintje, ahhoz, hogy az MNB ne járjon rosszul.
Az aranyat hagyományosan „káoszindikátornak” tartják, amely gazdasági összeomlás, infláció, háború esetén kiváló menekülőeszköz lehet. Az aranyár éppen a válság utáni negatív várakozások, inflációs félelmek idején kúszott fel: 2011-ben tetőzött a dollárral szemben 1900 dollár/uncia körül. Ezután egy hosszabb lejtmenet következett, ami idén is kitartott: a geopolitikai és gazdasági feszültségek (kereskedelmi háború, török-argentin krízis és egyebek), ellenére a nyár folyamán 1200 dollár körüli szintekre került le.
Bár az MNB pontos vásárlási árfolyama nem ismert, körülbelül 1190 és 1210 dollár/uncia környékén történhetett, ami nagyon jó beszállási pont – értékelt a Napi.hu-nak Juhász Gergely, az aranykereskedelemmel foglalkozó Conclude Zrt. vezérigazgatója. A szakember nem tartja kizártnak, hogy a közeli jövőben lesz még egy második vételi kör is, amellyel a jegybank 50-60 tonnára, vagyis a mostani közel duplájára tornászhatja fel nemesfém-készletét.
A világgazdaság összes folyamata, azt tükrözi, hogy még itt még korántsem oldódott meg a válság és az amerikai kamatemelések miatt az adósságszolgálat jelentősen nőhet. A világ óriási – a 2008 előtti szintnél 40 százalékkal magasabb – adóssághegyen ül, amelyet infláció nélkül nem igen lehet kiheverni, márpedig ez az arany malmára hajtja a vizet – kalkulált Juhász.
A tőzsdékről most már nagyon sok jel érkezik, hogy a rekordhosszú, 2009 óta tartó bullperiódus véget érhet. Kis lépésben, de a mai napig nagyon szépen kivehető, hogy az arany negatívan korrelál a S&P 500 részvénypiacokkal – folytatta a cégvezető, aki szerint ezért a portfóliókezelők továbbra is igénybe veszik diverzifikációs eszközként.
Október második hetében, amikor a részvénypiacok elkezdtek zuhanó üzemmódba kapcsolni, az arany megmoccant és elindult fölfelé. Nem történt nagy kiugrás, de megmutatta, hogy „itt vagyok, ha szükség van rám!”
Egyelőre azonban az alacsony kamatok és a pénzbőség elfedik a problémákat, a kockázatvállalás ingerküszöbe pedig nagyon magasra került. Csak egy komolyabb tőzsdei/világgazdasági földrengés kényszeríthetné ki, hogy az arany ára valóban „elszálljon” – ismerte el Juhász Gergely.
Forrás: napi.hu
