Józsefváros százmilliós EU-s támogatást kap az “integrációra”
Közel százmillió forint uniós támogatást nyert a józsefvárosi önkormányzat az óvodai szegregáció csökkentésére. A nyolcadik kerület ellenzéki vezetői azt szeretnék elérni, hogy a középosztálybeli szülők is nyissanak az olyan óvodák felé, ahová most többnyire hátrányos helyzetű, akár “roma” vagy bevándorló gyerekek járnak. És fordítva: a kerület Nagykörúton belüli részén, a Palotanegyedben is megjelenjenek a nehéz helyzetű családok gyerekei – számol be a “szenzációs” ötletről a 444.hu.
Minél fiatalabb korban avatkozunk be, annál hatékonyabbak vagyunk. Mire iskolába mennek a gyerekek, csökkenthetjük a társadalmi helyzetükből, származásukból fakadó hátrányukat, amit az iskolarendszer olyan szigorúan büntet – érvelt a szokásos sablonokkal Erőss Gábor alpolgármester. Vagyis a képlet ismételten egyszerű, mint a faék: a cigányság hibátlan, a rendszerszintű rasszizmus az, ami miatt ott tartanak, ahol, de ezt egy csapásra megoldhatjuk, ha már óvodai szinten kezdjük a deszegregációt.
“Szerencsére” nem kell önerőből (a magyar adófizetők pénzéből) kitermelnie Józsefvárosnak a liberális álom megvalósításához szükséges költségeket, ugyanis az Európai Unió az ilyen és ehhez hasonló projektekre előszeretettel szórja az európai adófizetők pénzét.
Erőss szerint a legfontosabb valahogy vonzóvá tenni a középosztálybeli szülők számára azokat az intézményeket, ahová most nagy százalékban járnak nehéz helyzetű (értsd: cigány) gyerekek.
Ez elsősorban a Magdolna és az Orczy negyed három óvodáját érinti, ahol legalább 30 százalékos a cigány gyerekek aránya. “Bár a hétköznapi tapasztalatokból is világos, hogy ezek az óvodák vannak a legnehezebb helyzetben, a projekt első hónapjaiban próbálnak majd pontosabb statisztikákat készíteni.” – írja a 444, ami máskor elsőként kifogásolja a felvetést, miszerint a származást az esetek többségében ránézésre is meg lehet állapítani.
Azonban annyira még Erőss is tisztában van a valósággal, hogy tudja, a szülők nem fogják gyermekeiket egy olyan óvodába íratni, ahol az antiszociális elemek százaléka már eléri a veszélyes, kétjegyű számot. Őket a pénztárcájuknál próbálják megfogni a alpolgármester. Ahogyan fogalmazott:
Olyasmire gondolok, amiért a középosztálybeli szülők máshol akár fizetni is hajlandóak. Itt megkaphatnák ingyen az informatika- vagy az angoloktatást.
Aissou Erzsébet, az egy intézménybe összevont tizenhárom óvoda frissen kinevezett igazgatója szerint ha felújítanák ezeket az óvodákat, az már önmagában, etnikai összetételétől függetlenül is vonzóbbá tenné az intézményeket a szülők számára. Erre azonban jelenleg nincs pénz, így marad Erőss terve: néhány extra szolgáltatással meggyőzni a szülőket, ne vigyék máshová a gyereküket, mert az “csak fokozza azt az elkülönülést, ami a területi szegregáció miatt már eleve adott”.
A Magdolna és az Orczy negyedben többnyire alacsony életszínvonalon élő cigányok laknak, az ő gyerekeik járnak a helyi óvodákba is. Azok a jobb helyzetű szülők pedig, akik valamilyen okból kifolyólag mégis ezen a környéken élnek, inkább más kerületben keresnek óvodát a gyerekeiknek, mivel bíznak abban, hogy ahol kevesebb a problémás szülő és gyerek, ott az ő gyerekeiknek is jobb dolguk lesz.
Ráadásul pedagógust, óvónőt is nehéz találni. Főleg az ilyen problémás kerületek intézményeiből menekülnek a szakemberek.
A természetes szegregációra azonban van megoldása az alpolgármesternek:
Egyszerűen átrajzolnák az óvodai körzethatárokat, amelyek most nagyjából igazodnak a különböző státuszú városrészekhez.
Ez a projekt legkényesebb eleme, a szülők – és valószínűleg az óvodai dolgozók is – különösen érzékenyek az ilyen adminisztratív átalakításokra. Ezt Erőss “különösen óvatosan és körültekintően” tenné meg, hogy ne ütközzön túl nagy ellenállásba senki részéről.
Az alpolgármester abban bízik, ha lázálmát sikerre viszi, azzal mintát adhatnak más önkormányzatoknak, és akár megágyazhatnak valami hasonlónak iskolai szinten is.
Erre szerinte nagyon jó esély kínálkozik, mivel az iskolák is szeretnék megszüntetni a magyar és cigány tanulók természetes elkülönülését.
„Most én is kevésbé vagyok ellenséges, és ők is. Mégis csak korábbi pedagógusok irányítják a tankerületet, akik szeretik a gyerekeket, és azt vallják, amit én is, hogy egyetlen gyereket sem szabad hagyni lemorzsolódni csak azért, mert rosszul működik az iskolarendszer, vagy akár egy konkrét iskola. Ez nekik is fáj, ezt ők sem akarják.”
