2014-ben robbant ki Jean-Claude Juncker körül az úgynevezett LuxLeaks botrány.
A Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (International Consortium of Investigative Journalists–ICIJ) ebben az évben 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek alapján terhelő bizonyítékokat mutatott be arról, hogy körülbelül 340 nemzetközi nagyvállalat (például: Pepsi, Ikea, E.ON, FedEx, Deutsche Bank) eurómilliárdos adófizetést spórol meg a Luxemburgi Nagyhercegség segítségével. A módszer szinte offshore szintű: a kis országban 10 százalék alá szorították le a nyereségarányos adózást, több cég adókulcsa pedig egy százalék (!) alá csökkent.
Az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok többsége Jean-Claude Juncker luxemburgi „regnálásának” időszakából való. A kvótakirály miniszterelnöksége (1995-2013) idején legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték: támogatják az adóoptimalizáló terveket.
Az ICIJ tényfeltárásából az is kiderült: az adómegállapodásokkal kihasználták a nemzetközi adójogi kiskapukat, hibrid kölcsönökkel pedig elkerülték az adófizetést.
A V4NA nemzetközi hírügynökség információi szerint léteznek olyan dokumentumok is, amelyek azt bizonyítják, hogy Juncker még luxemburgi miniszterelnökként személyesen akadályozta az adóelkerülés elleni uniós szabályok megalkotását.
A LuxLeaks botrány kapcsán megszólalt Juncker egyik közvetlen munkatársa, Christian Rollmann is, aki elmondta: a konszerneket azzal az ajánlattal csábították Luxemburgba, hogy ha az Európai Unió (EU) más országaiban realizált nyereségüket az országba csatornázzák, akkor ezek az összegek – az adóalap megváltoztatásával – sokkal alacsonyabb adókulcs alá esnek.
Az EB jelenlegi elnökének luxemburgi bukásához egy titkosszolgálati botrány vezetett: 18 évnyi kormányzás után 2013-ban azért mondott le kormányfői pozíciójáról Jean-Claude Juncker, mert a luxemburgi parlament vizsgálóbizottsága szabálytalanságokat tárt fel az általa felügyelt titkosszolgálatnál. A szervezet vezetői illegális lehallgatásokat végeztek, és mintegy 13 ezer titkos fájlt tároltak szabálytalanul. Bár a kvótakirály mindent tagadott, 2017-ben ismét felmerült a neve az ügy kapcsán, miután az akkortájt előkerült bizonyítékok arra utaltak, hogy stábjának egyes tagjai utólag manipulálhatták egy kulcsfontosságú telefonbeszélgetés leiratát. A titokban felvett 2007-es beszélgetés során Juncker és a hírszerzés akkori főnöke, Marco Mille egy olyan személy lehallgatásáról értekezett, aki korábban azt állította, hogy a luxemburgi uralkodócsalád több terrortámadással is összefüggésbe hozható. A bizottsági elnök tagadta, hogy ő valaha is jóváhagyott volna ilyesmit.
A lehallgatási ügy kapcsán 2017. november 21-én lett volna tárgyalás, Jean-Claude Junckert tanúként idézték be a luxemburgi bíróságra. Csakhogy a kvótakirály jelezte, nem tud megjelenni a tárgyaláson, ezért azt el is halasztották. Ugyanebben az évben, december 4-én a hatóságok ismét nekifutottak az ügynek, hogy kiderítsék: hogyan módosították a szóban forgó beszélgetés leiratát.
Az ügy mind a mai napig folyamatban van, Juncker eddig megúszta a felelősségre vonást.
Forrás: 888