Káosz uralja Angliát, ahol a nagyobb városokban, de még a fővárosban sem lehet hetek óta olyan alapvető élelmiszereket kapni, mint a liszt, a tej, vagy a cukor. A koronavírus-járvány megtépázta a szigetországot, amely élelmiszerkészletének 70 százalékát importálja.
Egy Angliában kamionsofőrként dolgozó magyar férfi beszélt az ottani életkörülményekről, és arról, kamionosként gyakorlatilag semmilyen óvintézkedésre nem kötelezik, hazatérése után viszont automatikusan két hetes hatósági karanténba került.
Két hetet töltött kötelezően előírt házi karanténban az a szabolcsi férfi, aki az Egyesült Királyságban dolgozik kamionsofőrként. Géza Hollandiából és Németországból, a szigetországba érkező élelmiszereket, vegyi árukat fuvarozza Anglián belül, vagyis nem nemzetközi sofőrként dolgozik. Elmondása szerint két hónapot tölt Nagy-Britanniában, majd két hetet pihenhet otthonában, Nyírturán.
– Amikor legutóbb hazajöttem volna, akkor tört ki a járvány, leálltak a repülők, így kint ragadtam. Jobb híján dolgoztam tovább. Mikor hetekkel később végül haza tudtam jönni és leszálltam a Liszt Ferenc reptéren, még az útlevélellenőrzés előtt megmérték a lázam. A belépés után felvették az adataimat, megkaptam a hivatalos piros papírt a karanténról, majd elengedtek. Azzal nem foglalkoztak, hogyan jutok haza, én felszálltam egy vonatra, és hazajöttem. A hatóság három nappal később felhívott, hogy hazaértem-e már. Mondtam nekik, három óra alatt hazaértem. Kiderült, ők több nappal később kapták meg az adataimat a központból, így utána kezdték az ellenőrzést – mondja Géza, aki hozzáteszi, a rendőrség minden nap elment hozzá, jelenteniük kellett, hogy valóban nem hagyta el a házat. – Én a karantén alatt remekül voltam, kertészkedtem, pihentem. Az mondjuk furcsa volt, hogy bár én kötelező karanténban voltam, a feleségem mozoghatott nyugodtan – fogalmaz.
A hatósági karantén lejárta után, mikor első alkalommal elment Nyíregyházára, rögtön kiderült számára, Magyarországon nyoma sincs annak a káosznak, ami az angol nagyvárosokat, de leginkább Londont jellemzi.
Össze sem lehet hasonlítani az itthoni meg az ottani helyzetet. Az angol áruházakban elképesztő hiány van az alapvető élelmiszerekből. A nagyobb áruházakban olyan sorok vannak, hogy az embernek a kedve is elmegy a vásárlástól. Üres a Tesco, az Aldi, minden. Liszt, cukor, tej nincs.
Tésztát hetek óta nem láttam, én viszek ki a lányomnak, aki a fővárosban él. Zöldség, gyümölcs is alig van, a banánt már csak hírből ismerik – vázolja fel a nem túl rózsás helyzetet Géza, aki elmondja azt is, Londonban annyira rossz a helyzet, hogy ő viszi a lányának az ételt Manchesterből. – A múltkor Londonban kenyérért és 10 tojásért másfél órát álltam sorban a sok bevándorló között.
Mondtam is a lányomnak, én ezt soha többé nem teszem meg, inkább kocsikázom 300 kilométert északról, de Londonban vásárolni katasztrófa. Északon ukrán meg lengyel boltokban tudok venni húst. Húsvétra is csak ott tudtam füstölt sonkát beszerezni, pult alól. A hátsó ajtón kellett kimennem, hogy a bolt előtt sorakozó románok ne lássák, két kiló hússal jövök ki, különben meglincseltek volna – idézi fel. Mint mondja, ezekbe a Kelet-európai boltokba Lengyelországból, Ukrajnából viszik be a húst. – Egy angol eddig be nem tette a lábát ilyen helyre, most azért ráfanyalodik – tette hozzá.
A nagyobb áruházakban azért sem töltik fel a készleteket, mert nincs mivel. A szigetországban az élelmiszerek 70 százaléka ugyanis import, a szállítás pedig igencsak akadozik. – A Brexit hatás is közrejátszhat, hiszen a britek bíztak az Egyesült Államokban, hogy majd onnan jön a száraz bab, fehér bab, és minden lesz az angol reggelihez. De most Amerika is bajban van, nem segít. Már bárányhúst sem lehet kapni, pedig ha valami volt eddig a briteknek, az a bárány – állítja. Mint mondja, az emberek nem bevásárlólistával mennek a boltokba, azt veszik, ami éppen van.
Az áruházak előtt rendszeresek a verekedések, mert mindenki türelmetlen, nem tudják, ha egyszer bejutnak, lesz-e még élelmiszer – meséli Géza, aki jelentős különbséget lát a két ország – Anglia és Magyarország – válságmenedzselése között. – A briteknél nincs kijárási korlátozás, csak kérés van, de az angolok fegyelmezettebbek, mint a magyarok. Na, de nekik könnyebb is otthon maradni, hiszen ott az elmúlt három hónap átlagfizetésének 80 százalékát mindenki megkapja. Az angolok amúgy három hetet késtek mindenféle intézkedéssel. Mikor a kontinensen már lezárták a határokat, felfüggesztették a repülőforgalmat, Angliában még nyoma sem volt az óvintézkedéseknek. Mentek a koncertek, focimeccsek. Itthon időben léptek, ugyanakkor az emberek lassan felhagynak a szabályok betartásával. Kevesen tudnak dolgozni, nincs bevétel, otthon ülnek – vélekedik Géza. Szavaiból az is kiderül, kamionos óvintézkedés gyakorlatilag nincsen a szigetországban, azon kívül, hogy az autópályákon alig van forgalom. – Két nagy nemzetközi cégnél alá kellett írni egy papírt, hogy nem jártam Kínában, Olaszországban, és Spanyolországban. Ezen kívül adtak két maszkot, és lázat mértek. A kisebb cégeknél bezártak az irodák, nincs egy lélek sem.
Az árut úgy tudom leszállítani, hogy a logisztikai központba oda kell telefonálnom, hogy mikor érkezem, akkorra odajön egy ember, leszedi az árut a kamionról, és megy haza – sorolja a tapasztalatait. Természetesen a járvány azért őt sem kíméli, a válság miatt napi 10 fonttal csökkentették a fizetését, ami hetente húszezer forintot jelent. De, mint mondja, neki legalább van munkája. A legtöbb angol cég ugyanis bezárt, a Kelet-európai munkások mind hazamentek. – A teherkikötők is konganak az ürességtől. Amikor ugyanis Kínában kitört a járvány, leállt a konténerszállítás. Márpedig minden konténer Kínából jött, ruházati termékekkel, elektronikai cikkekkel – teszi hozzá.
Forrás: elemi.hu