Komoly falba ütközött az úgynevezett jóvátételi hitel konstrukciója, miután a lefoglalt orosz pénzeszközök messze legnagyobb részét birtokló Belgium elbizonytalanodott abban, milyen jogi következményei lehetnek, ha az uniós vezetők egyoldalú döntése alapján Ukrajna további felfegyverzésére fordítaná azokat. Oroszország lefoglalt vagyonelemei különböző formákban és országokban állnak rendelkezésre, de az EU önmagában képes annyit folyósítani, amely a következő évre biztosítaná az ukrán állam és védelem működését anélkül, hogy az európai adófizetők pénzét kéne erre fordítani. Bár a lépés kockázatos, nem sok alternatívája maradt az uniónak, ha abból indul ki, hogy Oroszország nem megbízható partner a területi konfliktusok rendezésénél.
Ettől függetlenül a Bizottság ott tart, hogy ezzel együtt is kénytelen vizsgálni Ukrajna katonai támogatásának teljes elengedését.
Több hétnyi előkészítés és más államok győzködése után végül a belga kormány egyelőre keresztbe húzta az Európai Bizottság tervét arról, hogy a 2022-ben háborút indító Oroszország lefoglalt vagyoneszközeiből finanszírozzák Ukrajna háborús támogatását.
Az így lefoglalt összeg befektetéséből származó kamatokból az EU eddig is támogatta Ukrajnát, így az idei év első félévében mintegy 10 milliárd euró támogatás érkezett az ukránokhoz. Azonban
a persely képletes feltörése merőben más aggályokat ébreszt a vagyonokat zároló államok fejében.
Egyrészt persze könnyű jogosnak ítélni, hogy az agresszor ország forrásait használják a megtámadott fél támogatására, másrészt azonban a törvényi mellett praktikus szempontból sem feltétlenül bölcs a lépés, és a könnyen önkényesnek titulálható elkobzás a jelenlegi geopolitikai környezetben a felértékelődő európai megbízhatóságot is erodálná.
A jóvátételi hitel persze a gyakorlatban nem úgy nézne ki, hogy a zárolt vagyon összegét egy az egyben elutalnák Ukrajnának, hogy abból fegyvereket vásároljon. Pénzeszközök alatt itt érthetünk valutabetéteket, orosz államkötvényeket, de ingatlanokat vagy esetenként jachtokat is, amelyeket fedezetként használnának a kölcsönhöz.
Miből és hogyan?
A jelenleg 140 milliárd eurósra tervezett keretet szigorú feltételekhez kötve, részletekben kaphatná meg Ukrajna, amelyet csak akkor kéne visszafizetnie, ha egy esetleges rendezés után Oroszország kártérítést fizetne az országban elkövetett rombolásért.
Ez megközelítőleg a fele annak a 290 milliárd euró körüli összegnek, amelyet a globális Nyugat országainak sikerült viszonylag gyorsan zárolnia a 2022. februári inváziót követően.
Ennek nagyobb része, mintegy 240–250 milliárd euró közvetlenül az orosz államhoz köthető vagyonelem, de a fennmaradó nagyjából 50 milliárdnyi sok esetben amerikai utasításra lefoglalt ingatlanokból és ingóságokból áll, amelyeket jellemzően oligarchák korrupció útján megszerzett vagyonukból vásárolhattak.
Az állami pénzek messze legnagyobb része a belga Euroclear pénzügyi intézet birtokában van, de más országokban is jelentős összegek találhatók, így az EP friss számai szerint a teljes megoszlás nagy vonalakban:
- Belgiumban mintegy 180 milliárd euró és további 30 milliárd más uniós országokban,
- 28 milliárd eurónak megfelelő összeg Japánban,
- 26,5 milliárd eurónyi az Egyesült Királyságban,
- 15 milliárdnál némivel több Kanadában,
- nagyjából 6 milliárdnyi Svájcban,
- és további nagyjából 4,5 milliárd euró értékű vagyonelem az Egyesült Államokban.
Bár ennek egy részét össze lehetne vadászni a különböző európai országokból található elemekből is, ez sok időt venne igénybe, ezért inkább a jelenlegi terv egy az egyben a Euroclearnál zárolt orosz pénzekkel fedezné az ukrán támogatást, amelyet fokozatosan, feltételekhez kötve folyósítana az EU.
Azonban mivel így a teljes összeg feloldására Belgium kormányának kéne rányomnia a pecsétet, az ország jelenlegi vezetője,
Bart De Wever egyelőre nem tudta jóváhagyni a tervet, mivel attól tart, hogy idővel az oroszok jogászok seregét küldenék az összeg visszaperlésére.
De ezen túl is vannak aggályok, amelyeket három kategóriába sorolhatunk.
Jogi és erkölcsi
Ugyan Oroszország minden nemzetközi törvény szerint illegálisan indított háborút Ukrajna területén, jogilag ezek után is egyoldalúnak ítélhető, ha döntést hoznak a források felhasználásáról.
Bár ilyesmire a 2000-es évek körül volt már precedens amerikai oldalról kubai és iraki források esetén is, az első esetben csak családokat kompenzáltak, utóbbi 1,7 milliárd dolláros összege pedig apró töredéke annak, amit az orosz pénzek felhasználása jelentene.
Emiatt az Európai Bizottság több ízben igyekezett biztosítani Belgiumot, hogy bármilyen a lépésből származó következményt magától értetődően közösen fognak viselni a tagállamok. Ennél azonban elképzelhető, hogy erősebb garanciákat várnak a belgák, miután a szintúgy közös terheket jelentő eurokötvények kibocsátásától is ódzkodik a tagállamok túlnyomó része.
Diplomáciai és kommunikációs
Hasonlóan fontos kérdés az is, hogy milyen hatással lenne a lépés egy esetleges jövőbeli fegyverszüneti vagy béketárgyalásra, ahol akármennyire is visszásnak tűnhet,
a lefoglalt források visszaszolgáltatása komoly tárgyalási kártya lehet a Nyugat kezében.
Ellenkező esetben, ha a forrásokat áttételesen Ukrajnának folyósítja az EU, akkor az orosz fél és támogatói hivatkozhatnak jogosulatlan eltulajdonításra és a nemzetközi szabályok megszegésére, ami az online kommunikációs térben gyorsan jelentős hivatkozási ponttá nőheti ki magát. Így lenne ez, akármennyire is objektíven kijelenthető, hogy a háború elindítása jóval súlyosabb törvénysértés, még ha ennek csupán az anyagi vonzatait nézzük, akkor is.
Ezen felül persze amint jóváhagynák a Tanácsban a jóvátételi hitelt, az oroszpárti kommunikáció rögtön ráfeküdhetne a „felelőtlen brüsszeli döntésre”, ami még jobban magára haragítaná Oroszországot, és ilyen szempontból „jogosan” államosíthatnák a területén található európai vagyonelemeket.
Gazdasági és anyagi
Ezt már előre belengették az oroszok, akik régóta fokozatosan korlátozzák a helyben megtelepedett külföldi tulajdonú cégek lehetőségeit, egyes esetekben egyszerűen ellehetetlenítve az elszakadást.
Az orosz vagyonelemek felhasználása esetén ez törvényesített államosításba fordulhat,
így bár közvetlen Európának nem kéne közös forrásokhoz nyúlnia Ukrajna támogatásához, sok nagy gazdasági szereplője jelentős költségekkel találhatja szembe magát, akik kártérítésért folyamodhatnak.
Ezen felül egyes tagállamok amiatt is aggódni kezdtek, hogy ha egyedül Európa használja fel ilyen célra a lefoglalt vagyonokat, az hiteltelenebbé tenné az Európai Uniót, és kedvezőtlenebb hitelfeltételekhez, kevesebb ide érkező tőkebefektetéshez, sőt akár az euró gyengüléséhez is vezethet.
Ennek orvoslására buzdította a német-lengyel-olasz trió a briteket és a japánokat is, hogy ők is használják a megtámadott ország támogatására a lefoglalt összegeket, hiszen ha mindenki ezen az úton halad, akkor jelentősen csökkenthető a lépésből fakadó bizalmatlanság kialakulása.
Erre rajtuk kívül Kanada is mutatott hajlandóságot, viszont a belgák nélkül nehezen elképzelhető, hogy elkezdenék a források átadását, még ha a három országnál levő fellelhető 70 milliárd euró értékű orosz vagyon jó ideig fedezni is tudná Ukrajna működését és védekezését.
Limitált alternatívák
Ilyen aggályok és kockázatok mellett nem érthetetlen Belgium visszakozása, bár fontos megemlíteni, hogy korábbi sajtóinformációk szerint de Wever csak a Tanács múlt heti csúcstalálkozójának reggelén látta először a részletes javaslatot.
A javaslat első körös elkaszálása miatt azonban csak két alternatíva maradt, amelyeket a Bizottság legkésőbb a decemberi találkozón fog részletesen prezentálni, amikor az időkényszer miatt muszáj lesz elköteleződni valamelyik opció mellett:
- Kiegészítő garanciákkal elfogadják az orosz forrásokkal fedezett jóvátételi hitel tervét.
- 140 milliárd eurós közös hitelt vesznek fel uniós fedezetvállalással, ahol fizetésképtelenség esetén a többi tagország pótolná a tartozást.
- Elengedik Ukrajna támogatását, ami jövő márciustól anyagilag szinte lehetetlen helyzetbe hozná a megtámadott országot.
Ez utóbbinak meglehetősen kevés a támogatója. Bennfentes információk szerint egyedül Magyarország kormánya az, amelyik ebben érdekelt lenne, bár Orbán Viktor politikai tanácsadója, Orbán Balázs a héten egy interjúban arról beszélt, hogy a szlovák és a frissen megválasztott cseh kormánnyal alkotna politikai szövetséget az Ukrajnát támogató lépések megvétózására.
A korábbi V4-ek szövetsége – amely relatíve jól tudott együtt mozogni a tanácsi döntéseknél – korábban azért is szorult háttérbe, mert a lengyelekhez hasonlóan a legtöbb európai ország úgy véli, hogy a háború elindításának igazságtalanságán túl Oroszország nem állna meg Ukrajna határainál, és minimum a hibrid fenyegetés még tovább fokozódna, ha erői nem lennének lekötve az intenzív csatározásokban.
A mára szinte rendszeressé váló légtérsértések, a különböző hibrid beavatkozások a Balti-tengeren épülő energiahálózatokba vagy egyéb európai infrastruktúrákba nem abba az irányba tolják a tagállami vezetőket, hogy túl bizakodóak legyenek a békés egymás mellett élés lehetőségében. Így azonban marad a közös hitel mint „B terv”, amely szintén nem várhat lelkes fogadtatásra.
Hiteltelen ajánlat
Közös hitelfelvételben eddig két alkalommal egyeztek meg az EU tagállamai:
- nemrégiben – a lehetséges ukrán hitelhez hasonló – 150 milliárd euró keretösszegű SAFE program esetében, amelyre tagországonként kell pályázni, és az újrafegyverkezést hivatott beindítani,
- valamint 2020-ban, a Covid-járvány kitörésekor, egy nagyjából 800 milliárd eurós kötvénykibocsátásban, amely a helyreállítási alap (RRF) formájában segítette a koronavírus által nehéz helyzetbe hozott gazdaságok életben tartását és ellenállóbbá tételét.
Előbbi egy maximum 45 éves törlesztési idővel és 10 éves türelmi kezdéssel kerülhet majd visszafizetésre, az RRF-hitelek törlesztése azonban rugalmas kamatozású lesz, és a 30 éves futamidő 2028-ban kezdődik, amelyet jelentősen megérez majd az unió 2034-ig hatályos költségvetése (MFF).
Ugyan pont a rugalmasság miatt most sem tudni, hogy évente mennyit vesz majd ez el az éves keretből, de 20 és 30 milliárd euró közé becsülve ez akár annak 10%-át is jelentheti. A tényleges összeg egyébként ennél alacsonyabb is lehet, ha egyes tagállamok nem tudják teljes egészében kihasználni a helyreállítási alap keretét – erre Magyarország esetében is reális az esély.
Bár részben az RRF-visszafizetések miatt a jelenlegi MFF-tervezet kifejezetten ambiciózusként lett beharangozva júliusban, sokan úgy vélik, hogy valójában éppen csak inflációkövető a költségvetés emelése, és az újonnan javasolt saját források nem tudják fedezni a hiteltörlesztést. Ennek köszönhetően összességében kevesebb jut majd olyan területekre, amelyek eddig komoly összegeket nyeltek el a közös költségvetésből, mint például az agrárpolitika.
Ugyan azt nehéz pontosan látni az RRF rugalmas kamatozásához viszonyítva, hogy mekkora terhet jelentene egy újabb SAFE-hez hasonló feltételekkel felvett kölcsön törlesztése, az elkönyvelhető, hogy az valahol az évi 5 milliárd eurós nagyságrend körül lenne, amelyből ha kettő fut párhuzamosan, az
2038-tól akár 40%-kal is megnövelheti az akkor már 10 éve fizetett törlesztőrészleteket.
Egy ilyen helyzetet szinte minden európai vezető messziről el szeretne kerülni. Ahogy azt már korábban is megírtuk, a gyakran „fukarként” jellemzett Németország és Hollandia például alapból ellene van a legtöbb hitelből finanszírozott lépésnek, míg az ilyen kezdeményezéseket egyébként támogató Franciaország és Olaszország jelenleg komoly költségvetési problémákkal küzd.
Emiatt az ügyben tájékozott bennfentesek szinte mind úgy nyilatkoznak, hogy
az újabb közös kölcsön valójában csak egy blöff, amellyel meg akarják győzni Belgiumot a lefoglalt orosz vagyonelemek felszabadításáról.
Amennyiben ez megtörténik, Ukrajna fellélegezhet, és bár az orosz vélekedés szerint „az idő nekik dolgozik”, az invázió után megrekedt, 1-2 kilométereket előrearaszoló hadseregüknél jóval jelentősebb az a tényező, hogy Donald Trump amerikai elnököt nem lehet a végtelenségig időhúzással túráztatni.
Ezt mutatják az Egyesült Államok orosz olajszankciói – amelyek Magyarországon is nagy visszhangot váltottak ki –, és az, hogy az ilyen lépések most látványosan összehangoltabbak az EU-val, mint Trump beiktatása óta bármikor.
Mindettől függetlenül az orosz pénzek felhasználása bár kockázatos, úgy tűnik át fog menni,
különösen, hogy az amerikaiak is régóta erre biztatják az EU-t. Ennek köszönhetően, ha más nem is, egy nemzetközi perben feltehetően az unió és a belgák pártját fognák, ami jelenleg kimondatlanul is sokat jelent a döntés meghozatalához.
portfolio