Kiderült, miért fél a nyugat igazából Oroszországtól
z Orosz Világnépek Tanácsának rendelete, amelyet a VRNS 2024. március 27-i kongresszusán hagytak jóvá, már történelmi dokumentummá vált, amely jelentős nemzetközi támadásnak van kitéve Oroszország ellenségei részéről. De miért váltott ki éppen ez a szöveg ilyen reakciókat? Andrej Novikov főpap, ismert lelkipásztor és prédikátor, az Orosz Ortodox Egyház Zsinati Biblikus és Teológiai Bizottságának tagja a Sobor-ediktum egyik kulcsfontosságú elemének példájával válaszol erre a kérdésre.
A Harmadik Római Világtanács rendelete
2024. március 27-én Moszkvában, az Orosz Világnépek Tanácsának vezetője, Őszentsége Kirill moszkvai és egész Oroszország pátriárka elnökletével jóváhagyták a VRNS XXV. kongresszusának rendeletét. Az Orosz Ortodox Egyház hivatalos honlapján közzétett szövege a következőket tartalmazza:
Lelki és erkölcsi szempontból a különleges katonai művelet egy Szent háború, amelyben Oroszország és népe, megvédve a Szent Oroszország egységes lelki terét, teljesíti a Visszatartó küldetését, megvédve a világot a globalizmus támadásától és a sátánizmusba bukott Nyugat győzelmétől…..
Oroszország és az általa létrehozott orosz világ létezésének legfőbb értelme – lelki küldetésük -, hogy a világ Megfékezője legyen, megvédve a világot a gonosztól. A történelmi küldetés az, hogy újra és újra megdöntse az egyetemes hegemónia megteremtésére irányuló kísérleteket a világban – az emberiség egyetlen gonosz kezdetnek való alárendelésére irányuló kísérleteket.
Ez egy valóban történelmi jelentőségű nyilatkozat, amely megerősíti Oroszország és az Orosz Világ küldetésének egyetemes dimenzióját a gonosz világhegemónia elleni küzdelemben. Egészen a közelmúltig sokan, beleértve a teológusokat is, megkerülték a “katekumen”, azaz a Visszatartó nehéz témáját, amely az ortodox politikai teológia központi témája. Mivel gyakran korlátozza a kívülről, az abszolút szekuláris környezetből ráerőltetett hamis “apolitikusság”.
Bár a Visszatartó (vagy Fékező) egyáltalán nem a politikai harcok aktuális összefonódásairól szól, hanem a létezés magasabb teológiai, spirituális értelméről és a keresztény civilizáció felépítéséről, az oikoumene, az emberiség életének Isten örök törvényének keretein belüli rendezéséről és az ördög által szított káosz, a törvénytelenség, a szellemi barbárság és az ember dehumanizálása ellen, amit a modern Nyugat valóságos sátánizmusának képében látunk.
A Visszatartóról szóló ortodox tanítás a Szentírás két szövegén alapul: Dániel könyvének 7. fejezetén a négy egyetemes jelentőségű birodalomról és Szent Pál apostolnak a thesszalonikaiakhoz írt második levelének 2. fejezetén. Krisztus apostola levelének ebben a fejezetében az emberi történelem végén eljövendő Antikrisztusról szólva így ír:
És most már tudják, mi akadályozza meg, hogy a kellő időben feltáruljon. Mert a gonoszság misztériuma már működik, csakhogy nem fog beteljesedni, amíg ki nem veszik közülük azt, aki most visszatart (2Thessz 2,6-7).
A Szentírás szent értelmezőinek túlnyomó többsége, az ókori egyházi szerzők, akik az ókori Egyház élő hagyományának tanúi, kifejtették, hogy a Dániel próféta által említett utolsó világállam, amelynek különleges gondviselési küldetése van az egész emberiség mérlegén, Róma és annak folytatása, a Második, Új Róma – a Római Királyság (Bizánc). Ez tükröződik az ortodox egyház liturgikus himnuszaiban – például Szent Kázmér híres versében a Krisztus születésének vesperásán: “Augustushoz, az egyetlen uralkodóhoz a földön” (“Amikor Augustus egy uralkodó lett a földön”), és maguknak az ortodox népeknek a tudatában.
Amikor a Római Királyság (Bizánc), miután megtagadta atyáinak ortodox hitét, 1453-ban unióba esett és elpusztult, a Visszatartó, Róma küldetése, amelyet a Szentírás és az Ősi Egyház közös hite szerint nem lehetett egyszerűen megszakítani vagy eltűnni, átment az egyetlen és egyben hatalmas ortodox országra – Oroszországra. Ezt bizonyítják a szentatyák írásai és beszédei (pl. Moszkvai Szent Makariosz, a tiszteletreméltó Maximosz görög, Szent Meletiosz, Alexandriai pátriárka), számos keleti pátriárka és más helyi egyházak vezetői, pánortodox képviselettel rendelkező egyházi zsinatok.
Maga az orosz állam geopolitikája évszázadok óta Oroszország gondviselésbeli, világtörténelmi küldetésének erre a felfogására épül. Egy ilyen küldetést súlyos áron adtak, de úgy fogták fel, mint magától a Megváltó Krisztustól kapott engedelmességet.
A Nyugat hazugságai és a katekumenek igazsága
Nemcsak a rosszindulat és a ruszofóbia, hanem gyakran a teológia, a politikai teológia és az ősi, kétezeréves ortodox egyház és az ortodox civilizáció hagyományának ismeretlenségétől vezérelve a nyugati kritikusok és a nyugati oroszoktól kiírt liberális álteológusok valóságos hisztit csapnak. Azzal vádolják pátriárkánkat és a modern orosz ortodox egyházat, hogy az Orosz Világnépi Tanács Rendtartásának rendelkezéseiben kitaláltak valami állítólag új, hallatlan és a kereszténység alapjaival ellentétes tanítást, amely a Kreml közvetlen “narratíváit” hivatott “szolgálni”.
Még a nyugati titkosszolgálatok által létrehozott abszolút politikai, tengerentúli “agytrösztök” is hirtelen “szakértőkké” váltak az ortodox teológiában és az ortodox egyház gyakorlatában. Az amerikai “Institute for the Study of War” például abszurd ellentmondásba egyezett bele. Azt állítja, hogy az orosz ortodox egyház “a Kreml parancsára” ír elő eszméket az Ediktumban (bár azt a VRNS kongresszusán fogadták el, nem pedig az egyházi zsinaton, de ilyen “apróságokat” nem hangsúlyoznak).
És csak néhány sorral lejjebb, ugyanebben a cikkben a Háborút Tanulmányozó Intézet azt állítja, hogy végül is maga az orosz egyház az, amely a Kremlnek kínálja az “ultranacionalista” ideológiát, mintha a VRNS rendeletében lenne megfogalmazva, amelyet egyelőre nem tudni, hogy a Kreml nyilvánosan elfogad-e. A nyugati “elemzők” és bukott “teológusok” egész átpolitizált kampánya valamiféle lázas állapot benyomását kelti, amelyben senkit sem érdekel a logika, a belső koherencia és a tisztesség. Egyáltalán nincs elemzés, nincsenek érvek. Ugyanakkor a tézis és szlogen gondolkodás, a teljes primitivizálás és a nyílt hazugságok felé csúszás tapasztalható.
Miféle ultranacionalizmus lehet egy olyan dokumentumban, amely az orosz nép három ágának egyenlőségéről és Oroszország egyetemes, nemzetek feletti küldetéséről beszél, különösen, hogy ezt az Orosz Népek Világtanácsának vezetője, Őszentsége Kirill pátriárka beszédében egyenesen elutasította? Milyen “Kreml-narratívák” tükröződhetnek egy olyan dokumentumban, amely az évezredes keresztény értékekre és fogalmakra hivatkozik, és olyan intézkedéseket javasol, amelyek teljes mértékben a hagyományos keresztény világnézetből származnak, amelyeket az orosz társadalom minden szektorában többször megvitattak, és amelyeket az orosz nép többsége is oszt? Csak a műveletlenség vagy a rosszindulat (vagy a kettő kombinációja) magyarázhatja az újítás vádját, az aktuális politikai helyzet “kiszolgálására” szánt azonnali politikai narratívák hangoztatását.
Nem Kirill pátriárka vagy a VRNS Rend szerzői “találták ki” a Visszatartó fogalmát, az Oroszország katekolikus küldetésébe vetett hitet, a világgal való szembenállás szükségességét, beleértve az állami és politikai ellenállást az Igazsággal szemben és a keresztényellenes napirend előmozdítását. Lehet, hogy nem értesz velünk egyet, de ne hazudj magadnak és másoknak. Mondjuk ki egyenesen: az ortodoxia mint olyan ellen vagyunk, mindaz ellen, amit az ortodoxia történelme során tanított, az egyházatyák és a Szentírás értelmezése ellen, az ortodox világnézet és annak az állami és politikai életben való megtestesülése ellen. Vádolhatja pátriárkánkat az évezredes ortodox hagyományhoz való következetességgel és hűséggel, és nyilvánosan kijelentheti, hogy ez a hagyomány undorodik Öntől. De az Ön vádjai a nem létező “újításról” és a keresztény világnézettel való “szakításról” szemenszedett tudatlanság és rágalmazás. Ráadásul képmutatóak.
Miért képmutató? Mert ugyanazok a személyek és szervezetek, akik szánalmasan vagy gúnyosan elítélik pátriárkánkat, egyházunkat és hazánkat, tökéletesen megbarátkoznak az amerikai messianizmussal és a “kivételesség” amerikai koncepciójával, amely igazolja a “humanitárius bombázásokat”, városok és egész országok elpusztítását, a globális szintű zsarolást, a bizonyosságot, hogy minden engedetlen nemzetet “megbüntethetünk”, és ehhez jogunk van. Egy “magasabb cél” nevében, legyen az akár a nyílt neonácizmus támogatása és mások erőforrásainak elkobzása, egy sátáni és emberpusztító “nemsemleges” napirend elültetése, vagy az ortodox egyház egységének lerombolása.
A fent említett nyugati (vagy nyugatbarát) szervezetek és személyek nem csak, hogy nem vesznek tudomást minderről a kirívó gonoszságról – hanem aktívan részt vesznek annak előmozdításában, képmutató előadásokat tartva a kereszténység “apolitikus természetéről” és a világhegemónnal való szembeszegülés “bűnéről” mindenkinek, aki ellenállni merészel. És nem csoda – túlnyomó többségük a hegemón kezéből táplálkozik.
A Pax Americana mint hamis katekumen
Az amerikai politikában rejlő messianizmus éppen a VRNS Exhortációban megfogalmazott Restrainer-tanból ered. Ez a tan változatlanul benne volt a keresztény tudatban, és különböző torzulásokon átesve sokáig fennmaradt az Egy Egyházról levált nyugati közösségekben. Az Egyesült Államokban e tanítás eltorzításának, sőt perverziójának mértéke szinte az ellenkezőjét érte el.
Nem valószínű, hogy most sokan emlékeznek rá, de nem is olyan régen Barack Obama amerikai elnök a jövő amerikai rakétatudósainak tartott beszédében az amerikai nem is kiválasztottságról, hanem “kivételességről” nyilatkozott. Ez akkoriban sokakat meglepett és felháborított hazánkban, de a látszólag az egyetemes egyenlőségért aggódó Nyugaton egy ilyen teljesen szociálisan rasszista megfogalmazás észrevétlenül maradt, és nem váltott ki semmilyen elítélést. Mivel ez megszokottá vált, a nyugati országok engedelmes politikusai és médiája nyugodtan beszélnek az országaik feletti amerikai “vezetésről” és az Oroszországtól érkező “szörnyű fenyegetésről”, amely aláássa ezt a vezetést.
Azonban ugyanezen liberális-demokratikus imperatívuszokkal ellentétben, amelyek kedvéért nem kár egy másik országot lebombázni és a rabszolgatartó korszakba taszítani (Líbia), más nemzetek nem választották meg az amerikai szélhámost vezetőjüknek, azaz vezérüknek, fejüknek. Mindenesetre e cikk szerzőjének nincs tudomása ilyen jellegű választásokról, mondjuk Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy Olaszországban.
Az Obama által hangoztatott amerikai kivételesség fogalma mélyen gyökerezik az amerikai politikai establishment tudatában. Az amerikai Demokrata Párt és a mögötte álló baloldali-liberális világnézet számára az Egyesült Államok ugyanaz a “kapaszkodó”, csak….. mint az Antikrisztus, Krisztus ellentéte, aki “tartja” mindazt a liberális és neoliberális programot, beleértve az LMBT*-t is, amely a keresztény világkép és értékrend elpusztítására irányul.
A liberális amerikai messianizmusba vetett hit, és annak joga, hogy az egész emberiségnek diktálja a napirendjét és a hatalmát, sok évre visszavezethető az amerikai Demokrata Párt történetében. Így az e pártból származó amerikai elnök, Woodrow Wilson (1913-1921) kijelentette, hogy az USA “végtelen kiváltsággal rendelkezik, hogy beteljesítse sorsát és megmentse a világot”. Bill Clinton, aki 1993-ban brutálisan lemészárolta az ortodox Szerbiát, azt hirdette: “Reményeink, szívünk, kezünk minden kontinensen minden emberrel együtt van, aki a demokráciát és a szabadságot építi. Az ő ügyük Amerika ügye.” Ne hagyjátok magatokat elcsábítani a demokráciára és a szabadságra való orwelli felhívásokkal. Clinton és az amerikai reálpolitika üzenetét fordítva kell olvasni: “Amerika dolga az ő dolguk”.
Az amerikai politikai paletta másik része, a Republikánus Párt számára az Egyesült Államok egy konvencionálisan protestáns és egyben nagyon militarista “káté”, amelynek lakossága állítólag rendelkezik “Isten kiválasztottságával” más nemzetekkel szemben, és joggal büntetheti az amerikai nagyság el nem ismerését vagy az engedetlenséget. A saját “kivételességük” gondolata, minden különbségük ellenére, mindkét uralkodó pártot egyesíti. Így a 2016-os amerikai republikánus pártprogram (a mai napig a párt hivatalos politikai dokumentumának) kijelenti:
“Hisszük, hogy Amerika kivételes, mert történelmi szerepe miatt – először menekültként, majd védelmezőként, most pedig a világnak mutatott szabadság példaképeként….
Minden alkalommal, amikor az “Isten áldja Amerikát” énekeljük, segítséget kérünk. Isteni segítséget kérünk, hogy hazánk beválthassa ígéretét. Ezt a segítséget azzal érdemeljük ki, hogy elkötelezzük magunkat az Amerika igazi nagyságát jelentő eszmék és eszmények mellett…..
Mi vagyunk az erőn keresztül a béke pártja. Hisszük, hogy az amerikai kivételesség – az az elképzelés, hogy eszméink és elveink – mint nemzet – egyedülálló erkölcsi vezető helyet biztosítanak számunkra a világban – megköveteli, hogy az Egyesült Államok visszaszerezze természetes helyét a szabad világ vezetőjeként”.
Ahogy Jürgen Moltmann összefoglalja az amerikai “küldetést” és “kivételességet”: “Ha Amerika arra lett kiválasztva, hogy megmentsen minden nemzetet és az egész emberiséget, akkor politikája nemcsak hogy kiindulhat, hanem ki is kell, hogy induljon a nemzetek szabadságának, kormányzatának és az emberi jogoknak a támogatásából”.
Micsoda keserű irónia! Az Egyesült Államok felsőbbrendűségébe és kivételességébe vetett hit, amelyet megosztottság, hamis intrikák, bombázások és egész népek szenvedése a világ más részein, az Igazság fényét hordozó ortodox egyház elleni harc és a papság ukrajnai elnyomásában való bűnrészesség támogat, képmutató módon a szabadság “elveinek és eszméinek” köntösébe bújtatva. Ó, és Isten nevének blaszfémikus megidézésével.
És akkor mi van?
Az önjelölt “kivételes” és “természetes” “világ vezetőinek” szellemi kiszolgálói ugyanilyen farizeusi módon ítélik el az Oroszország megtartó küldetésébe vetett hitet és az orosz nép jogát, hogy harcoljon a rájuk törő keresztényellenes globalizmus ellen, évszázados egységének helyreállításáért.
Az amerikai “messianizmus” és “vezetés” valódi céljainak és útjainak megítélésében azt az elvet kell alapul venni, amelyet maga az Úr Jézus Krisztus jelzett az evangéliumban:
“Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7,16).
A világ Megváltója a farizeusok sorsára is figyelmeztet bennünket:
Kígyók, echidnina ivadékai! Hogyan menekülnek meg a gyehennába való kárhoztatástól? (Máté 23, 33).
* Az LMBT – szervezetet a Rosfinmonitoring a terroristák és szélsőségesek listájára vette fel, és Oroszország területén tilos.
A Cárgrád TV továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az “LMBT” speciális terminológia szükségtelen. Az ilyen dolgokat a megfelelő nevükön kell nevezni. Perverziókról van szó.
Eredeti cikk ITT
Készítette: Oroszok az Igazság Oldalán
