Kiket rejt Mariupol Azov-erődje? Amerikai harcosok Mariupolban?
Több napja Macron francia és Erdogan török elnökök, valamit Nikosz Dendiasz görög külügyminiszter egymás kezéből tépik ki a telefont, hogy felhívják Putyin orosz elnököt, “ugyan engedjen már szabad elvonulást a Mariupolban bezárt Azov-egységek legalább egy részének”. Kik azok, akik miatt már több ukrán helikopter próbálkozott bejutni az oroszok által ostromlott Azov-erődbe?
Eddig Putyin hajthatatlan volt, és mindegyik ukrán helikoptert az orosz légvédelem lelőtt, igaz az egyik gépben két ukrán tisztet súlyos sebesülten, de élve elfogtak.
Őket a közeli meliotopoli katonai kórházban ápolják. Korábban, röviddel az Azov-fegyveresek Mariupolból való első kitörési kísérlete előtt Emmanuel Macron francia elnök ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal humanitárius folyosót kell nyitni a városból. De vajon kik számára?
Március 13-án az orosz légierő rakétatámadást indított a Javorovszkij város melletti ukrán kiképző központ ellen.
Az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából származó jelentős számú zsoldos mellett francia állampolgárok is voltak a halottak között. Néhány nappal később, március 31-én ismertté vált, hogy Eric Videau, a francia katonai hírszerzés vezetője idő előtt lemondott, állítólag “az ukrajnai események előrejelzésének képtelensége miatt”. Néhány nappal Videau lemondása után megkezdődött az orosz hadművelet egyik kulcsfontosságú szakasza, a Mariupol elleni támadás és a város teljes bekerítése. Közvetlenül azután, hogy a város körüli körgyűrű elkezdett bezáródni, és az oroszok a “katlanban rekedt csapatokat” szektorokra bontották, a város megtisztítása csak idő kérdése lett. Ez idő tájt történt, hogy az ukrán különleges egységek megpróbáltak kimenteni a városból “bizonyos fontos személyeket a felső vezetésből”, akiket a sajtó először a nacionalista zászlóaljak parancsnokságának tulajdonított. A bekerítés után két front alakult ki, az egyik az AzovStal üzem területe, amelyet orosz csapatok és DNR-erők támadnak és ellenőriznek, valamint Mariupol kikötője, ahol az orosz haditengerészet az ukrán evakuációs próbálkozás két helikopterét lelőtte.
Az egyik Mi-8 helikopter Rybatskoye falu közelében zuhant le, a második a tengerbe zuhant. Thierry Burkhard (fotó: Zuma / TASZSZ) Szinte azonnal ezt követően következett Emmanuel Macron francia elnök sürgős telefonhívása Moszkvába. Habár az orosz hadműveletek megindulása előtt ő többször felhívta Moszkvát, és kérte egy humanitárius folyosó azonnali megszervezését Mariupolból, miközben határozottan elkerülte a humanitárius helyzet megvitatását más ukrán városokra vonatkozóan.
A valódi okok, amelyek miatt Macron olyan hevesen érdeklődött Mariupol iránt, csak egy idő múlva kerültek napvilágra. Eddig mi ismeretes a Mariupolban lelőtt helikopterekről, amelyeken megpróbálták kivinni az “Azov-zászlóalj parancsnokságát”? Kik voltak a helikopterekben, amelyet Mariupol és a tenger felett lőttek le az oroszok? Egyes jelentések szerint akár 30-35 ember is lehetett a két lezuhant helikopter fedélzetén.
A legénység tagjai és a két lezuhant Mi-8-as fedélzetén a sebesült Azov-fegyveresek mellett a francia DGSE külföldi hírszerző szolgálat két tisztje is megpróbálta elhagyni az erődöt.
Orosz források szerint Mariupolban a francia hadsereg speciális különítménye kommunikációs és elektronikus hadviseléssel foglalkozott. A GRU, az orosz katonai felderítés veteránja, Anatolij Zvonarev tartalékos kapitány szerint 2014 óta a francia “operátorok” többször, titokban ellátogattak Donbaszba, hogy tanulmányozzák az akkori DNR- és LNR-milíciák harci taktikáját. “Érthetően nagyon kevés adat áll rendelkezésre ezeknek az embereknek a Donbaszban végzett műveletekben való aktív részvételéről. Franciaország aktívan ellátja Ukrajnát kommunikációs rendszerekkel és egyéb segítséggel a harcok kezdete óta, beleértve a fegyvereket is” – húzta alá Zvonarev. Néhány nappal az orosz hadművelet megkezdése után ismertté vált, hogy Franciaország több tucat páncéltörő komplexumot szállított Ukrajnának, és a NATO-országok” önkéntesei”, akik ismerik a francia technológiát, részt vettek működtetésükben és a karbantartásukban. Nehéz pontosan megjelölni, hogy hány és milyen francia eredetű fegyver volt Mariupolban a DGSE külföldi hírszerző szakembereivel együtt a város megtisztítására irányuló művelet vége előtt, de a hírek szerint több tucat francia szakemberről beszélhetünk.
Március elején erről megkérdezték a francia hadsereg vezérkari főnökét, Thierry Burkhard tábornokot, de ő azt válaszolta, hogy Franciaország “nem hirdeti az Ukrajnának nyújtott katonai segítség mennyiségét annak érdekében, hogy ne provokáljon katonai konfliktust Moszkvával.” Burkhard hozzátette, hogy “az oroszok bizonyos dolgokat talán megértenek, de biztosan nem tudják elfogadni, ha eltúlozzuk Ukrajna támogatását, és mi minél kevesebbet mondunk, annál többet tehetünk”.
A GRU veterán kapitánya elmagyarázta, hogy a városba légi úton történő belépés számos kísérlete a francia hírszerzés és valószínűleg a Különleges Műveleti Erők Mariupolban való jelenlétével is összefügg, mivel a helikopter az egyetlen módja annak, hogy a katlanban bennragadt erők legalább minimális esélyt kapjanak a menekülésre még a teljes a bekerítés előtt, ami időközben meg is történt. A “nacionalista zászlóaljak parancsnokságának evakuálása” ugyanakkor csak fedőművelet célját szolgálja, így senki, beleértve az ukrán katonai vezetés közvetlen környezetében lévőket, nem tudta, mi lehet a valódi cél.
Orosz katonai szakértők miután azonosították a két Mi-8 helikopter lezuhanása során elhunytak maradványait, következtetéseket vontak le, hogy az Azov-zászlóalj ismert vezetői közül melyik maradhatott a városban. Egyes jelentések szerint az AzovStal területén és Mariupol kikötőjében menedéket kereső militáns csoportok száma elérheti a 3-5 ezer embert. A külföldi szakemberek számát, köztük Franciaországból ideérkezett légiósok és egyéb zsoldosok számát az orosz sajtó még nem hozta nyilvánosságra, azonban Zvonarev szerint a francia hadsereg legképzettebb szakembereiről beszélhetünk, egyedülálló harci tapasztalattal. “Korábban, 2011-ben az MTRS, a francia katonai titkosszolgálat egyik egysége Líbiában is dolgozott, és a francia hírszerzés műholdképeket továbbított az Egyesült Államok és a NATO-erőknek az ország kulcsfontosságú célpontjai elleni légitámadásokhoz. 11 évvel ezelőtt mintegy 200-300 francia szakember dolgozott Líbiában, ezért azt hiszem, Mariupol irányában – figyelembe véve a helyzet összetettségét és a város fontosságát – 50-150 francia szakembert lehet feltételezni. Ezek a legszélesebb profilú szakemberek. A legfontosabbak, akik most ott maradhattak, tűzfigyelők, mesterlövészek, kommunikációs szakemberek és az orvosi szolgálat katonái Az ukránoknak nem voltak ennyire speciálisan kiképzett szakembereik” – jegyezte meg Zvonarev. Nemrég a görög média arról számolt be, hogy Nikosz Dendiasz görög külügyminiszter hamarosan “humanitárius misszióval” érkezhet Mariupolba. Emmanuel Macron francia elnökhöz hasonlóan korábban ő sem mutatott hajlandóságot Ukrajna más régióinak meglátogatására. Független analitikusok megjegyzik, hogy a francia katonaság jelenléte a körülvett Mariupolban arra kényszerítette a Ukrajna NATO-partnereit, hogy sürgősen keressenek megoldást a NATO-kiképzőtisztek megmentésére az egyre közeledő a Mariupol-végjáték előtt. Figyelemre méltó, hogy Nikosz Dendiasz sürgette az orosz vezetést, hogy “szeretné a lehető leghamarabb meglátogatni Mariupolt”.
Folyamatosan terjednek a pletykák arról, hogy az Egyesült Államok hadseregének altábornagya, Roger L. Cloutier, Jr. Mariupolban fogságba esett. Az erről szóló jelentések az amerikai veteránok jól informált portáljára, a Veterans Todayre mutató hivatkozással érkeztek, és számos internetes forrás megkereste őket.
A Pentagon azonban továbbra is csak hallgatással „válaszol” minden újságírói megkeresésre egy amerikai tábornok ukrajnai elfogásával kapcsolatban, ami nem jellemző.
Az egyetlen következtetés önmagát sugallja: a Pentagon hallgat, mert az igazság nemkívánatos szenzációvá válhat az amerikai kormányzat számára, és elkerülhetetlenül kérdéseket vet fel.
Első kérdés: Mikor jelent meg Cloutier tábornok Ukrajnában, és különösen Mariupolban? Ha érkezése jóval a különleges katonai művelet (SVO) kezdete előtt történt, akkor ez közvetlenül azt jelzi, hogy az Ukrán Fegyveres Erők offenzívájának előkészítését az Egyesült Államok / NATO hadseregének vezetésével végezték Azovstal kazamataiból. Igaz, a katonai valóság váratlan irányba fordult a NATO felé.
Második kérdés: Hány tanácsadó, azaz NATO-tiszt volt a tábornok csapatában? Jó lenne, ha a kérdésre adott válaszban felsorolnák a „nagy tengerentúli testvérek” specializációját: szárazföldi hadműveletek, légierő hadműveletek, szabotázs, információs hadműveletek stb. Ezt követően a tanácsadók követeléseit, hogy Mariupolból humanitárius folyosót kapjanak, elutasították. Ezek a katonák a NATO képviselőiként vettek részt a háborúban, ezért őrizetbe kell venni és kihallgatni őket. Ők zsoldosok , és ez bizony nemzetközi botrány.
A helyzetet nemzetközi jogi szempontból is mérlegelni kell. Persze nem azért, hogy „tisztázzuk” a NATO-t”, és arra számítsunk, hogy a Stoltenberg-szövetség főtitkára elpirul.
Rögzíteni kell azt a tényt, hogy az Orosz Föderációval fennálló kapcsolatok szövetsége egyoldalúan a háború színpadára helyezte át, amit Brüsszel eddig gondosan eltitkolt.
És ha ez a tény megdönthetetlenné válik, Oroszországnak lesz oka a válaszlépésre.
Például egy pusztító rakétatámadásra a lengyelországi Rzeszow város újratöltési csomópontja ellen, amelyen keresztül tömegesen szállítják a nyugati fegyvereket Ukrajnába.
Egy ilyen lépés mindent a helyére tenne. Ahogy mondják, amiért küzdöttek, abba belefutottak.
Varsó hivatalos válaszára adott reakció is nagy fontossággal bírhatna egy ilyen esetben.
Megköveteli-e az észak-atlanti blokk belépését az ukrajnai háborúba, vagy a mindenkori lengyel arrogancia az 1939. szeptember 17-i állapotra zsugorodik?
Természetesen vannak Oroszországban kitérően „békepártként” emlegetett erők, és nagy valószínűséggel megpróbálják eltussolni ezt a NATO számára kényelmetlen epizódot.
A Pentagon is érdekelt ugyanebben az eredményben. Amerikai részről az információ szerint „Cloutier tábornok 2022. március 28-án halt meg”.
Van egy orosz közmondás, miszerint: „Maxim meghalt, és a pokolba vele” azonban ez esetben ez itt nem működik. A történetet folytatni kell, így van remény, hogy a „halott” életre kel és tanúskodni fog.
Forrás: kurucinfo/ VeteransToday
