Kim Dzsongun nagy bajban van
Kim Dzsongun észak-koreai diktátor 2011-es hatalomra kerülése óta a legnehezebb évét éli, nem állítólagos betegsége miatt, hanem azért, mert minden rosszul alakul a dzsucse ideológiát követő rezsim szempontjából. Ha újra saját hajánál fogva próbálja meg kirántani magát a kátyúból a rezsim, az durva lesz.
Nem kétséges, hogy Kim Dzsongun 2011. decemberi hatalomra kerülése óta a 2020-as év állítja a legnagyobb kihívás elé az észak-koreai vezetést. – írja Chad O”Carroll, a North Korea News szakportál publicistája. A 2017-ben megszigorított gazdasági szankciók az ország ellen Kim két éve indított enyhülési offenzívája ellenére érvényben maradtak, a koronapandémia nem kímélte Észak-Koreát sem, akárcsak az időjárás, amely súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban. A bajok nem jelentenek egzisztenciális fenyegetést a rezsimnek, de rövid és középtávon az életszínvonal romlásához vagy még súlyosabb gondokhoz vezethetnek.
Az ország vezetése abban bízott, hogy a 2018 elején indított mosolyoffenzívája – amelynek kezdetén felhagytak a rakétakísérletekkel, majd Kim Dzsongun többször is találkozott Mun Dzsein dél-koreai államfővel, illetve Donald Trump amerikai elnökkel – az Észak-Korea ellen életben lévő gazdasági szankciók enyhítését hozhatja. Az ország legális exportjának 90 százalékát blokkolják a 2017-ben az akkor fegyverkísérletek miatt megszigorított korlátozások, amin nem tudtak változtatni. Így Kim az elmúlt év végén kénytelen volt azt mondani az ország népének, hogy idén meg kell húzniuk a nadrágszíjat. Ez volt az az üzenet, amiről 2011-ben azt mondta: soha többé nem fordulhat elő, hogy ez megtörténjen.
A pandémia miatt a kínai és az orosz határt lezárták, a kereskedelmi légi forgalmat februárban felfüggesztették. Mindezen az elmúlt hónapokban csak enyhítettek. A legnagyobb kikötőket az év elején lezárták, márciusban megnyitották, majd augusztusban újra lezárták. A bejövő árukat fertőtlenítik vagy karanténban várakoztatják. Az egyik közegészségügyi vezető azt mondta egy japán lapnak, hogy a határzárat mindaddig fenntartják, amit tuti gyógymód nem lesz a koronavírus-betegségre.
Az állami médiába is beszivárogtak a hírek arról, hogy korrupt vezetőket távolítottak el, illetve arról, hogy a nagy építkezések lelassultak. Más gazdasági bajokról is írtak és májusban felmerült, hogy a folyamatban lévő ötéves tervet nem lehet (papíron sem) végrehajtani. Mindezt tetézi a csapadékos időjárás július-augusztusban és egy közepes erősségi tájfun pusztítása, ami 2021-ben élelmezési gondokhoz vezethet. Az ENSZ figyelmeztetése szerint már idén is több mint tízmillió észak-koreainak van szüksége sürgős élelmiszersegélyre.
A gondok miatt késnek a kiemelt beruházások: kétéves csúszásban van egy turistacentrum fejlesztése és lelassult a phenjani központi kórház építése is. Emellett kisebb infrastrukturális projektekkel, lakás- és hídépítésekkel is bajok vannak. Eközben nőtt az ország elszigetelődése, miután a külföldi közösségek létszámát a koronavírus-járvány miatt a minimumra csökkentették. Az országban dolgozó külföldiek létszáma harmadával esett, a hét humanitárius szervezetből, amelyek Észak-Koreában tevékenykedtek, csak három maradt.
Mindennek eredményeként az idegenforgalom drasztikusan visszaesett. Míg 2018-ban és 2019-ben sokan érkeztek Kínából, 175 millió dollár bevételt hozva az országnak, a pandémia miatt ez megszűnt. Ez munkanélküliséghez vezetett az ország mércéje szerint a középosztályba tartozók körében, akik a turizmusban dolgoztak, ami jelentősen rontja a külföldi devizabevételektől és az állami vállalatoknál osztogatott bónuszoktól függő családok életét. Az élelmiszerhiány áprilisban pánikszerű vásárlásokhoz vezetett Phenjanban.
Feltűnő, hogy a rezsim április óta nem hajtott végre rakétateszteket. Nem világos, hogy ennek van-e köze a pandémiához és a gazdasági gondokhoz, de nem kizárható, hogy a fegyverkísérletek helyszínén is csúszásban vannak az építkezések. Az elmúlt év végén, az idei elején csak megnövelt hatótávolságú tengeralattjáró rakétákkal kísérleteztek.
Az ország vezetése előtt álló lehetőségek közül az első, hogy még jobban támaszkodik Kínára. Az elmúlt év végén arról érkeztek hírek, hogy Peking egymillió tonna gabonával támogatta az országot. Logikus, hogy Kim további segítséget vegyen igénybe, bár ehhez enyhíteni kéne a járvány miatt bevezetett kereskedelmi korlátozásokat, ami idegesíti Phenjant. Emellett növelné a rezsim függését a szomszédos szuperhatalomtól.
Erősíthetik a kapcsolatokat Dél-Koreával, amely ugyan nem menne szembe az amerikai szankciókkal – azaz nem folytatna olyan viszonyt az északi szomszéddal, ami komoly valutabevételt hozna neki -, de nyitott lenne a gazdasági kapcsolatok mélyítésére. A szöuli vezetést ugyanis frusztrálja a kiszámíthatatlan washingtoni Ázsia-politika. Ennek azonban az lenne az ára, hogy sok dél-koreai jelenne meg északon, ami a phenjani rezsim szemében biztonsági és egészségügyi kockázatot jelent. Emellett lépéseket kellene tenni a nukleáris arzenál csökkentésére.
Jóval nagyobb leszerelésért cserébe az USA mérsékelhetné a gazdasági szankciókat, sőt befektetési támogatásra válthatná ezeket, ám e helyett sokkal valószínűbb, hogy phenjani vezetés előveszi a régi receptet, azt, hogy az ország segítség nélkül, saját maga próbál kimászni a gödörből.
Ezt tette az 1990-es években is, aminek több száz ezer ember halálával járó éhínség lett a vége, ám a rezsim nem omlott össze. Ha ez a megoldás most nem is járna olyan következményekkel, mint két évtizede, nem csupán a lakosság tömegeinek életszínvonala romlana, hanem a rendszer középosztályának és elitjének is csalódást keltő éveket hozna. Így a diktátor a rákényszerülne, hogy sokkal jobban támaszkodjon a fegyveres erőkre, mint regnálásának elmúlt kilenc évében.
Forrás: napi.hu
