Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter a Wall Street Journalnak nyilatkozva elmondta, hogy Washington elutasította a hagyományos diplomáciát, és egy jelentős vezető hiányában a világot a háborús szakadék szélére sodorta Ukrajna és Tajvan miatt.
Kissinger korábban nagy port kavart, mert azt javasolta, hogy Kijev mondjon le egyes területi követeléseiről, hogy véget vessen az Oroszországgal fennálló konfliktusnak.
“A HÁBORÚ SZÉLÉN ÁLLUNK OROSZORSZÁGGAL ÉS KÍNÁVAL OLYAN ÜGYEK MIATT, AMELYEKET RÉSZBEN MI HOZTUNK LÉTRE, ANÉLKÜL, HOGY BÁRMILYEN ELKÉPZELÉSÜNK LENNE ARRÓL, HOGYAN FOG EZ VÉGZŐDNI, VAGY HOGY HOVA FOG VEZETNI” – MONDTA KISSINGER A SZOMBATON KÖZZÉTETT INTERJÚBAN.
A most 99 éves Kissinger egy nemrég megjelent könyvében, amely a második világháború utáni prominens vezetők profilját mutatja be, részletesen kifejtette a Nyugat szerepét az ukrajnai konfliktusban. Oroszország februári döntését, miszerint csapatokat küld az országba, saját biztonsága motiválta, mivel Ukrajna NATO-csatlakozása a szövetség fegyvereit Moszkva 300 mérföldes (480 km-es) körzetébe helyezné. Ezzel szemben, ha Ukrajna teljes egészében orosz befolyás alá kerülne, az nem sokat tenne “az orosz dominanciától való történelmi európai félelmek lecsillapításáért”.
A kijevi és washingtoni diplomatáknak egyensúlyba kellett volna hozniuk ezeket az aggodalmakat – írta, és a jelenlegi ukrajnai konfliktust “egy sikertelen stratégiai párbeszéd következményének” nevezte.
Egy hónappal a könyv megjelenése után a Wall Street Journalnak nyilatkozva Kissinger kitartott amellett, hogy a Nyugatnak komolyan kellett volna vennie Vlagyimir Putyin orosz elnök biztonsági követeléseit, és visszautasította a jelzést, hogy Ukrajnát egy napon felveszik a NATO-szövetségbe.
Az ukrajnai katonai műveletet megelőzően Oroszország írásban ismertette az Egyesült Államokkal és a NATO-val a biztonsági aggályait, amelyeket mindkét fogadó fél elutasított.
Kissinger, aki az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején kiterjedt tárgyalásokat folytatott a vietnami kommunistákkal, még akkor is, amikor az amerikai hadsereg háborút vívott ellenük, azt mondta, hogy a modern amerikai vezetők hajlamosak úgy tekinteni a diplomáciára, hogy “személyes kapcsolatot ápolnak az ellenféllel”, és a Wall Street Journal által használt szavakkal élve “hajlamosak a tárgyalásokat inkább misszionárius, mint pszichológiai szempontból szemlélni, inkább megtérítik vagy elítélik tárgyalópartnerüket, mint megértenék a gondolkodásukat”.
Kissinger amellett érvelt, hogy az USA-nak “egyensúlyra” kell törekednie önmaga, Oroszország és Kína között.
Ez a kifejezés “egyfajta hatalmi egyensúlyra utal, az olykor ellentétes értékek legitimitásának elfogadásával” – magyarázta Kissinger. “Mert ha azt hiszed, hogy erőfeszítéseid végeredményének a te értékeid érvényesítésének kell lennie, akkor szerintem az egyensúly nem lehetséges”.
Richard Nixon elnök alatt Kissinger irányította az USA diplomáciai kapcsolatfelvételét Kínával az 1970-es években, amelynek célja az volt, hogy Pekinget elszakítsa Moszkvától, és a világ erőegyensúlyát a kommunista Keletről eltolja.
Joe Biden elnök alatt az Egyesült Államok végignézte, ahogy Kína és Oroszország elmélyíti kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatait. Az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikája – Joe Biden nyilvánosan szakított a sziget függetlenségével kapcsolatos, Kissinger-korszakbeli washingtoni kétértelműséggel, Nancy Pelosi képviselőházi elnök pedig a hónap elején Tajpejben tett látogatásával feldühítette Pekinget – tovább rontotta az Egyesült Államok és Kína kapcsolatát, és az a Tajvani-szoroson megnövekedett katonai tevékenységet eredményezett.
Kissinger szerint az USA már nincs abban a helyzetben, hogy akár Oroszország, akár Kína oldalán álljon a másik ellen. “Mindössze annyit tehetünk, hogy nem gyorsítjuk fel a feszültséget, és lehetőségeket teremtünk, ehhez pedig valamilyen célt kell kitűznünk” – mondta.
Kissinger a nemzetközi kapcsolatok reálpolitikai iskolájának jeles képviselője, amely a nemzetek gyakorlati érdekeit az ideológiai állásfoglalások elé helyezi. A külügyek tárgyilagos szemlélete azonban nem csak dicséretet, hanem ellenségeket is szerzett neki.
A nyár elején Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elítélte Kissingert, amiért azt javasolta, hogy Kijevnek el kell fogadnia a “status quo ante” visszaállítását – lemondva a Krímre vonatkozó területi követeléseiről, és autonómiát biztosítva a Donyecki és Luganszki Népköztársaságoknak -, és békeszerződést kell kötnie Oroszországgal egy harmadik világháború elkerülése érdekében. Kissinger később tisztázta, hogy ezeket a követeléseket csak ideiglenesen kellene félretenni az azonnali tűzszünetről szóló tárgyalások érdekében, de Kijev ennek ellenére Ukrajna ellenségének bélyegezte, és “orosz-fasiszta propaganda és zsarolás narratíváinak terjesztésével” vádolta.
orosz hírek