Továbbra sem tisztázott, hogy lesz-e 2024-ben elnökválasztás Ukrajnában. Kül- és belföldön egyaránt sokan érvelnek a megtartása mellett, Volodimir Zelenszkij pedig különös játékot játszik. Egyfelől november 30-án elfogadtatott egy jogszabályt a Verhovna Radával, amely kimondja: háború idején nem lehet az urnákhoz járulni. Pár nappal később viszont kiszivárogtatta, hogy elméletileg kész választásokat tartani, de garanciákat akar arra, hogy Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) főparancsnoka nem vesz részt a kampányban.
Aresztovics, az igazi kalandor
Az mindenesetre ismert, hogy korábbi tanácsadója, Olekszij Aresztovics kész lenne megmérettetni magát vele szemben. Aresztovics meglehetősen ellentmondásos figura. A ’90-es és a 2000-es években stúdiószínházakban játszott, és (reklám)filmszerepeket is vállalt. Ugyanakkor saját állítása szerint 1994-től a védelmi minisztérium állományába tartozott, 1999–2005 között a hírszerzés főigazgatóságán szolgált, és százados volt; más interjúkban azt állította, hogy a védelmi minisztérium stratégiai kutatási osztályán dolgozott.
A hadseregből 2005-ben őrnagyi rangban távozott, amikor győzött a Nyugat által támogatott „narancsos forradalom”, amit hangosan kritizált. Ezután egyfelől visszatért a filmgyártáshoz, másfelől bekapcsolódott a politikába, egy pánszláv mozgalom tagja, majd alelnöke lett, és rendszeresen járt Oroszországba, ahol részt vett a „Putyin főideológusaként” emlegetett Alekszandr Dugin Eurázsiai Mozgalmának konferenciáin. A 2014-es Euromajdan után katonai szakértőként tűnt fel a sajtóban, és részt vett a harci egységek kiképzésében a „Népi tartalékos” program keretében. 2018 szeptemberétől 2019 szeptemberéig állítólag felderítőként szolgált.
2020. október 28-án Leonyid Kravcsuk felkérte, hogy legyen a kelet-ukrajnai konfliktus rendezéséről szóló minszki tárgyalásokon a háromoldalú kontaktcsoport ukrán küldöttségének információs politikai tanácsadója és hivatalos szóvivője, 2020. december 1-jén pedig Andrij Jermak, az ukrán Elnöki Hivatal vezetője a nemzetbiztonsági és védelmi terület stratégiai kommunikációjával foglalkozó szabadúszó tanácsadójává nevezte ki.
Aresztovics 2022 elején a visszavonulását tervezgette, mondván, hogy csalódott a bürokráciában. Az orosz invázió miatt azonban mégsem mondott le. Sőt, az elnöki hivatal vezetőjének főtanácsadója és a kormány szóvivője, „az ukrán háborús propaganda arca” lett. Idén januárban azonban kirúgták, mert egy rakétacsapás után, amelyben többen meghaltak, elismerte az ukrán hadsereg felelősségét.
Az életrajzát olvasva óhatatlanul felvetődik az emberben, hogy Olekszij Aresztovics „ügynök”. Hogy kinek dolgozik, milyen érdekeket szolgál, az rejtély. Egyébként ez komolyan csak orosz részről vetődött fel, Moszkva feketelistára tette dacára annak, hogy elnöki programjának központi eleme a háború diplomáciai úton megvalósított lezárása, akár területi engedmények árán is. Komoly esélye amúgy nincsen, a közvélemény-kutatások szerint az ukrán közélet „futottak még” kategóriájába tartozik.
Petro Porosenko és a kishalak
Nagyjából ugyanez a helyzet Zelenszkij elődjével, Petro Porosenkóval is, aki már a 2019-es bukása után bejelentette: legközelebb ismét rajthoz áll. Porosenko – aki legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy nem engedték kiutazni Ukrajnából, hogy Orbán Viktorra tárgyalhasson – nem csak népszerűtlen, de Damoklész kardjaként lebeg felette egy hazaárulási ügy. A máig lezáratlan eljárás 2021-ben indult ellene. Azért gyanúsították meg, mert állítólag az oroszpárti ukrán oligarcha, Viktor Medvecsuk közvetítésével szenet vásárolt a szakadár területekről, mivel az iparnak erre volt szüksége.
A volt elnök az ukrán politikai paletta jobbszéléhez tartozik. Lényegében a soviniszta intézkedései szolgáltatták az okot vagy ürügyet – ez nézőpont kérdése – az orosz intervencióra, így a háború az ő örökségének tekinthető. Hivatali évei alatt születtek a nemzetiségek jogfosztását eredményező törvények, és szoros kapcsolatot ápolt az olyan neonáci erőszakszervezetekkel, mint az Azov és a Jobb Szektor. Továbbá ő „államosította” a Bandera-kultuszt.
A korábbi években a potenciális indulók között említették még Szvjatoszlav Vakarcsuk énekest, és a Verhovna Rada első elnökhelyettesét, Irina Gerascsenkót. Utóbbi a Prosenko-féle Európai Szolidaritás színeiben szerzett mandátumot, de volt korábban Vitalij Klicsko UDAR pártjának képviselője is.
Vitalij Klicsko lehet a sötét ló
A többszörös nehézsúlyú bokszvilágbajnok még csak informálisan sem jelentkezett be az elnökségért folytatandó versenybe. Ettől függetlenül komoly okunk van feltételezni, hogy lehetnek ilyen aspirációi. Egyszer már majdnem rajthoz állt. 2013-ban az UDAR, a Szvoboda és a Batykivscsina radikális nacionalista pártok közösen támogatták. Az utolsó pillanatban viszont visszalépett Petro Porosenko javára, és Kijevben indult a helyhatósági választásokon.
A döntését megelőzte egy botrány: híre ment, hogy amerikai és német állampolgársággal is rendelkezik, ami kizáró ok Ukrajnában. Klicsko nem volt hajlandó válaszolni az ezt firtató kérdésre, végül bíróság kötelezte színvallásra. 2013. október 24-én elismerte: van német útlevele, de ragaszkodott a jelöltséghez, ami annyiban érthető, hogy az ukrán elit számos tagja jár hasonló cipőben.
A 2014-es visszalépése talán egy politikai alku része volt, amit Porosenkóval kötött. Mindenesetre jól járt, hiszen azóta is ő vezeti az ukrán fővárost.
Ha – stílszerűen – ringbe szállna Zelenszkij ellen, ennyiben tehát nem lenne előzmények nélküli. Ráadásul híresen rossz viszonyban vannak egymással. Klicsko bevallása szerint a háború 2022. február 24-i eszkalációja óta nem tudott érdemben egyeztetni az elnökkel, pedig irodáik néhány saroknyira vannak egymástól.
Érdemes megemlíteni, hogy Volodmir Zelenszkij nyáron már megkísérelt egy karaktergyilkosságot a polgármester ellen. Egy ellenőrzés során kiderült, hogy a kijevi óvóhelyek bizonyos százaléka használhatatlan vagy nem felel meg az előírásoknak, és ezért kilátásba helyezte Klicsko leváltását. Meglehet, az elnök és környezete már akkor úgy érezte, jobb a polgármestert diszkreditálni, nehogy a fejükre nőjön.
Itt meg kell jegyezni még valamit: Vitalij Klicsko és Valerij Zaluzsnij jó barátságban vannak. Az elmúlt hónapban előbb a főparancsnok nyilatkozott arról, hogy Kijev katasztrófába hajszolja a hadsereget a támadás erőltetésével, majd Klicsko beszélt ugyanerről. Sőt, ő azt is hozzátette, hogy Zelenszkij egyre autokratikusabb rendszert épít ki, levadássza a politikai ellenfeleit, és visszaél a hatalmával.
A legfrissebb ukrán felmérések szerint egyébként a legnépszerűbb közszereplő az országban Valerij Zaluzsnij. Ő azonban többször kijelentette, katonaként nincsenek politikai ambíciói. A sajtóban mégis rendszeresen úgy írnak róla, mint a regnáló elnök legesélyesebb kihívójáról. Lehet azonban, hogy az valójában nem ő, hanem Vitalij Klicsko, aki mögé Zaluzsnij teljes vállszélességgel beállna. Ez is jó magyarázat lehet arra, miért akarja őt az elnöki hivatal mindenáron távol tartani a kampánytól.
Nagy Áron – Magyar Hírlap