Vékony jégen táncol Friedrich Merz német kancellár, amikor az Egyesült Államok és Izrael Irán ellen indított háborújáról van szó: egyrészt fél nyíltan szembemenni szövetségeseivel, másrészt viszont nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi jogot, illetve a német közvéleményt, amely határozottan az iráni háború ellen van. Bár a német kormány feje kezdetben még Washington és Jeruzsálem partnerének mutatkozott, néhány napja már kritikus kijelentéseket is kénytelen volt tenni. Merz eközben Spanyolországból is támadásokat kapott, mivel Donald Trumppal történt találkozóján nem szólt semmit az amerikai elnök Madridot érintő durva megjegyzéseire.
A február 28-án az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború nehéz helyzet elé állította a német kormányt és különösen Friedrich Merz kancellárt. Egyfelől Németországot szövetségi politikája Washingtonhoz és Jeruzsálemhez köti: NATO-tagként Németország az Egyesült Államok katonai szövetségese, ráadásul amerikai katonák is állomásoznak az ország területén, a zsidó államhoz pedig a holokausztért visel felelősség miatt különleges viszony fűzi a Német Szövetségi Köztársaságot – ahogy egy alkalommal Angela Merkel volt kancellár fogalmazott, Izrael léte és biztonsága a német „államrezon” része, vagyis a német külpolitika egyik sarokpontja. Másfelől azonban az Irán ellen indított háború nemzetközi jogi legitimitása erősen kérdéses, Németország pedig – szintén részben a hitleri negatív „örökségből” fakadóan – magát a nemzetközi jog egyik fő védelmezőjének tartja, és elutasít mindenféle militarizmust és birodalmi törekvést.
Ez az ambivalencia kényes helyzetbe hozta a német kormányt, Merz kancellár kommunikációja pedig az elmúlt két hétben érezhető változáson ment keresztül. Merz a háború kitörésekor abban reménykedett, hogy a konfliktus gyorsan lezárul, így elkerülheti azt, hogy határozott véleményt kelljen mondania róla. Ahogy azonban telik az idő, és Donald Trump amerikai elnök egyes nyilatkozatai ellenére nem látszik a háború vége, a német kancellár is kénytelen volt kritikus nyilatkozatokat is tenni az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel szemben.
A német kormányt természetesen a német közvélemény felől is nyomás éri, egy közvélemény-kutatás azt mutatta ugyanis, hogy az Irán ellen indított háború megítélése a német társadalom körében inkább negatív. Az infratest dimapnak a német köztévé számára végzett, március 5-én publikált felmérése szerint a megkérdezettek 58 százaléka úgy vélte, hogy az Egyesült Államok és Izrael által indított háború nem igazolható, míg 25 százalék szerint az. Bár az Irán ellen indított háborút a németek még így is jobban ítélik meg, mint az év elején a Nicolás Maduro elleni amerikai akciót (ott 72 százalék volt az elutasítók, 12 százalék a jóváhagyók aránya), és pláne mint az Irak elleni 2003-as amerikai beavatkozást (ott 80 százaléknyian voltak elutasítók, és 14 százaléknyian elfogadók), de így is egyértelmű többségben vannak azok, akik ellenzik az Irán elleni háborút – és ez a szám a felmérés óta valószínűleg nőtt.
Friedrich Merz kancellár a háború kitörése utáni első nyilatkozatában egyfelől óvott attól, hogy ezúttal ne következzen be egy az iraki, líbiai vagy az afganisztáni háborúhoz hasonló patthelyzet, és megkérdőjelezte, hogy az iráni rezsim pusztán katonai csapásokkal megsemmisíthető-e. Másfelől azonban kijelentette, hogy Európa nincs abban a helyzetben, hogy kioktassa az Egyesült Államokat és Izraelt.
A kancellár nem sokkal a háború kitörése után, március 3-án tett látogatást Donald Trumpnál a Fehér Házban, ahol feltűnően tartózkodott attól, hogy bármi rosszat is mondjon az iráni háborúban való amerikai részvételről, sőt még akkor is hallgatott, mikor az amerikai elnök közös sajtótájékoztatójukon keményen beleszállt Spanyolországba és Nagy-Britanniába, amiért szerinte nem megfelelő viselkedést tanúsítottak az iráni háború kapcsán. (Merz hallgatásáról és ennek következményeiről később.) A kancellár az Ovális Irodában csak annyit mondott, hogy Németország az Egyesült Államokkal egy oldalon áll abban a tekintetben, hogy az iráni rezsimnek buknia kell.
Ahogy azonban egyre több nap telt el a háborúból, a német kormánykoalíció szereplőinek álláspontjaiban változások indultak meg. Ennek leglátványosabb kifejeződése március 7-én, szombaton volt, amikor a kisebbik koalíciós partner, a szociáldemokrata SPD egyik társelnöke, nem mellesleg alkancellár és pénzügyminiszter, Lars Klingbeil, meglehetősen kritikus nyilatkozatot tett az Egyesült Államok és Irán által indított háborúval kapcsolatban.
Világosan kimondom: ez nem a mi háborúnk. Nem fogunk részt venni ebben a háborúban
– mondta Klingbeil, hozzátéve, „nagyon kételkedik” abban, hogy az Irán ellen viselt háború nemzetközi jogilag legitim.
Klingbeil nyilatkozata után, vasárnap, történt még egy dolog, amely bár elsősorban helyi ügynek számít, a kormánykoalíció pártjait is megremegtette: a délnyugati Baden-Württemberg tartományban tartott választásokon az előzetes várakozásokkal szemben Merz pártja, a kereszténydemokrata CDU csak második helyre futott be a szövetségi szinten ellenzékben lévő Zöldekkel szemben, az SPD pedig 5,5 százalékos eredménnyel éppen csak bejutott a parlamentbe. Bár egy tartományi választást elsősorban a regionális ügyek mozgatnak, a végeredményt a pártatlan megfigyelők egyben a berlini kormánykoalíció munkájára adott fekete pontként értékelték.
Merz a választás másnapján még kitartott az Egyesült Államokat és Izraelt támogató pozíciója mellett.
Tudják, hogy Irán támogatja Oroszországot az Ukrajna elleni agresszív háborújában, hogy Irán nagymértékben felelős a Hamász terrorjáért, hogy Irán a nemzetközi terrorizmus központja, és hogy ezt a központot le kell zárni, és az amerikaiak és az izraeliek a maguk módján ezt teszik
– fogalmazott hétfőn a kancellár.
A háború további elhúzódása, a szociáldemokraták kritikusabbá válása, a baden-württembergi választási eredmény, meg persze a német közvéleménynek az iráni háborúval kapcsolatos negatív hozzáállása is hozzájárulhatott azoban ahhoz, hogy Merz kedden, Andrej Babiš újrázó cseh miniszterelnökkel történt berlini találkozóján már jóval keményebb tónust ütött meg az iráni háború kapcsán.
A háború minden egyes napjával egyre több kérdés merül fel. Ami a leginkább aggaszt bennünket, az az, hogy nyilvánvalóan nincs közös terv a háború gyors és meggyőző befejezésére. Nem vagyunk érdekeltek egy végtelen háborúban
– fogalmazott a kancellár, ami egészen nyilvánvaló kritika az Egyesült Államok és Izrael irányába. Merz arra is figyelmeztetett, hogy az iráni háború negatív hatással lehet Európa biztonsága, energiaellátása, valamint a migrációs helyzet szempontjából. Ráadásul a közel-keleti konfliktus egyik legnagyobb haszonélvezője éppen Oroszország és Vlagyimir Putyin lehet.
Merz emellett Izraelnek külön is figyelmeztetést küldött: „nagy hibának” nevezte, ha a zsidó állam annektálni akarná Ciszjordániát. Eközben a német külügyminiszter, Johann Wadephul ugyancsak kedden Izraelbe utazott, ahol elítélte a ciszjordániai radikális zsidó telepesek által gyakorolt erőszakot. Tekintve Németországnak Izraelhez fűződő különleges kapcsolatát, ezek igencsak erős szavak német tisztviselők részéről a zsidó állammal szemben.
Térjünk vissza Merz és Trump március 3-i fehér házi találkozójára, ahol olyan dolog történt, illetve nem történt, ami feszültté tette Németország és Spanyolország viszonyát. Az amerikai elnök ugyanis nehezményezte, hogy Madrid nem hagyta jóvá, hogy az Egyesült Államok két spanyol területen lévő, de amerikaiak által is használt katonai bázist vegyen igénybe az Irán elleni támadásokhoz.
Spanyolország borzalmas. Minden kereskedelmet megszüntetünk Spanyolországgal. Nem akarunk semmit Spanyolországtól
– mondta dühösen Trump, megjegyezve azt is, hogy Madrid az egyetlen NATO-tagállam, amelyik nem akarja teljesíteni azt a Washington által szorgalmazott, és tavaly Hágában el is fogadott vállalást, amely szerint a NATO-tagállamok 2035-re GDP-jük 5 százalékát költik majd védelemre.
Merz Trump Spanyolország elleni kifakadását majdnem teljesen szótlanul hagyta, csak annyit jegyzett meg, hogy Madridnak tényleg többet kellett költenie védelemre. A találkozó után aztán kijelentette, négyszemközt elmondta Trumpnak, az Egyesült Államok természetesen nem tud külön kereskedelempolitikát folytatni Spanyolországgal, csak az Európai Unió egészével.
A spanyol kormányt felháborította Merz hallgatása Trump vádjaival szemben. José Luis Albares külügyminiszter bírálta a kancellárt, amiért nem állt ki egy másik uniós tagország mellett az amerikai elnökkel szemben, hozzátéve, hogy szerinte Angela Merkel és Olaf Scholz volt kancellárok nem maradtak volna szótlanok egy ilyen helyzetben.
Még tovább ment Yolanda Díaz miniszterelnök-helyettes, a kisebbik koalíciós partner, a Sumar alapítója.
Európának ma vezetésre van szüksége, nem pedig Trumpnak hódoló vazallusokra
– mondta Díaz Merzre utalva, megjegyezve, hogy az Európai Unió jelenlegi vezetőinek fogalma sincs arról, hogyan kormányozzanak „abban a történelmi pillanatban, amelyben élünk”.
Eközben Merz próbált kapcsolatba lépni Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökkel, állítólag kétszer is felhívta, de a kormányfő nem vette fel a telefont. Sánchez szóvivője később azt mondta, Merz rossz számot hívott, ugyanis a spanyol miniszterelnök időnként cseréli a telefonszámát biztonsági okokból. Ennek ellenére egyelőre nem jött hír arról, hogy a német kancellárnak sikerült-e azóta elérnie Sánchezt. Mindenesetre Stefan Kornelius német kormányszóvivő tagadta, hogy a két ország közötti viszony feszült lenne.
Ez az eset is mutatja, hogy milyen vékony kötélen próbál egyensúlyozni Merz, és lehetetlen olyan mondania vagy lépnie, amivel mindenkinek kedvére tehet.
Amit az egyik fél gesztusnak tart, és megelégedéssel veszi tudomásul, azt a másik fél sértésnek értékelheti. Amiatt, hogy az Egyesült Államok jóval erősebb partner, illetve amiatt is, hogy Trump legendásan könnyen megsértődik, ha egy másik ország vezetője nem azt tesz vagy mond, amit ő szeretne, Merz igyekszik kedvére tenni az amerikai elnöknek. Csakhogy Németország mégiscsak az Európai Unió vezető gazdasági és politikai hatalma, ilyen módon Európa kvázi képviselője is a világpolitikában, így ha egy másik EU-tagországot nem véd meg, azzal egyrészt csökkenti az európai szolidaritást, másrészt gyengeséget mutat.
Merz fehér házi hallgatása, illetve az iráni háború kapcsán mondott nyilatkozatai mindenesetre azt mutatják, hogy Európa még nagyon messze van az elérni áhított stratégiai autonómiától.
portfolio