Lengyelország eltökélt szándéka, hogy a jelenleg érvényben lévő hosszú távú orosz gázszállítási szerződés lejárta után nem vásárol több gázt a Gazpromtól. Az oroszok viszont arra készülnek, hogy egy olyan csábító ajánlatot tegyenek, aminek nehéz vagy fájdalmas lehet ellenállni.
Az orosz Gazprom, amely a múltban úgy kötötte hosszú távú gázszállítási szerződéseit, hogy azokban a kőolaj világpiaci árának alakulásához kötötte a gáz árát, meg fogja változtatni ezt a módszert – derül ki Wojciech Jakóbik, a BinnesAlert.pl lengyel gazdasági portál főszerkesztőjének elemzéséből. A kőolaj helyett részben az európai gázhubokon (gázelosztó központokon) kialakult árakat vehetik figyelembe, részben pedig az európai tőzsdeindexek alakulásától akarják függővé tenni áraikat.
Az előbbi – amelyet egyébként már jelenleg is alkalmaznak – hosszabb távon tartalmazni fogja az egyik olyan lengyel LNG-kikötő ár alakulását is, amelybe az Egyesült Államokból érkezik folyékony gáz Lengyelországba. Ha úgy tetszik, közvetlenül „támadják meg” a konkurencia árajánlatát.
A tőzsdei árhoz igazított formulát Bulgária esetén alkalmazhatja először a Gazprom; az orosz Kommerszant gazdasági lap híre szerint a gázóriás a balkáni országgal akar olyan gázszállítási szerződést kötni, amelyben az árat az európai tőzsdék indexeihez kötnék.
Mindennek az a magyarázata, hogy hiába alacsony viszonylag a kőolaj világpiaci ára, ha ennél maradnának, akkor nem tudnának kellően versenyképes árat ajánlani az európai vásárlóiknak. Ennek szellemében a Gazprom már jelenlegi szerződéseinek 56,7 százalékában is a gázhubokon kötött adásvételek árát veszi alapul, ugyanakkor 16,5 százalékukban még hagyományos módon a kőolajár az irányadó.
Kérdés, hogy tudnak-e majd a lengyeleknek olyan árat is kínálni, ami rábírhatja őket, hogy a hosszú távú lengyel-orosz gázszállítási szerződés lejárta (2022) után is orosz gázt vásároljanak. A varsói kormány eltökéltnek látszik jelenleg abban, hogy az ország teljesen elszakadjon az orosz forrástól.
Lengyelország legfontosabb gázforrása 2023 után az állami gázszolgáltató cég, a PGNiG norvégiai mezőiről származó 2,5-3 milliárd köbméteres szállítás lesz. Ezt csak a kitermelés ára és az addigra elkészülő Baltic Pipe csővezetéken át történő szállítás költsége termeli majd, ami azt eredményezi, hogy a lengyeleknek ez lesz a legolcsóbb gázforrása.
A Baltic Pipe maradék kapacitását olyan északi-tengeri szállítókkal kötött szerződésekkel kötik le, mint az Equinor norvég energiamulti. Várhatóan ez a gáz is olcsóbb lesz, mint a gázhubokon kialakuló árakhoz között orosz árazás és vélhetően versenyképes lesz a tőzsdei indexekhez igazodó gázárral is.
A PGNiG és a Cheniere amerikai cég szerződése alapján a lengyel vállalat évi kétmillió tonna LNG-t hozhat be az USA-ból, amelynek ára az európai tőzsdeindexek alakulásától függ. E szerint versenyképes lesz a Gazprom hasonló ajánlatával. A többi lehetséges amerikai szállítás a világpiaci gázáron történhet, ami akkor veheti fel a versenyt az orosz gázzal, ha viszonylag lassan nő majd a kereslet a világpiacon a gáz iránt, s ezért esni fog a szabadpiaci gázár.
Lengyelország Katarral is szerződött gázszállítására: 2,9 milliárd köbméterre, amelynek ára a kőolajéhoz igazodik. Ezt a megállapodást azonban újra lehet tárgyalni, ahogy arra Katar és Pakisztán esetében volt már példa. A szállító bizonyára belátja, hogy ha az USA-val és Oroszországgal kell versenyeznie a lengyel piacért, akkor a korábbi megállapodásnál olcsóbb árat kell felajánlania.
A lengyel gazdasági lap szakszerzője szerint érdemes még figyelembe venni az EU szabályozását a szállítási infrastruktúrával kapcsolatban, mert ez is hatással lesz az orosz gáz árára. A jamali gázvezetékről és az Északi Áramlat 2.-ről van szó, amelyek eljuttatják a Gazprom gázszállítmányait Európa szívébe. Ha az előírások úgy szólnak majd, hogy ezeket független üzemeltetőnek kell működtetnie az EU-ban, akkor az orosz gázóriás elveszti az ellenőrzését a tranzitköltségek felett az unión belüli szakaszokon. Így piaci tranzitdíjat kellene fizetnie, amivel egy csapásra elvesztheti minden versenyelőnyét.
Elvileg a PGNiG kezét is megköti az szabály, mely szerint egy forrásból legfeljebb a gáz 70 százalékát szerezheti be. Ez azonban 2023-től – nem véletlenül, az orosz gáz kiszorítása céljából – 33 százalékra csökken. Ráadásul az arányokat nem az energiahordozó származási országa alapján fogják értelmezni, hanem annak alapján, hogy mely céggel szerződik a lengyel importőr. Más szóval: megbosszulja magát, hogy az orosz gázexport egy kézben van, azaz csak a Gazprommal lehet szerződni, míg az USA-ból több vállalattal kötött megállapodás alapján importálhat gázt a PGNiG.
Forrás: napi.hu