Lengyelország felül akarja vizsgálni Ukrajna határait
Egyre komolyabbak a nézeteltérések Kijev és Varsó között. Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter azt javasolta, hogy a Krímet helyezzék ENSZ-mandátum alá, és tartsanak új népszavazást a státuszáról. Ezzel Varsó nyilvánította ki elsőként Európában ténylegesen az „ukrán” Krím státuszának felülvizsgálatát, noha előtte buzgó védelmezője volt Ukrajna 1991-es határainak.
Mi változott?
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter nyilvánosságra hozta a Krím státuszával kapcsolatos konfliktuskezelés módját. Ennek érdekében azt javasolja, hogy a félszigetet 20 évre helyezzék át az ENSZ fennhatósága alá, majd „”tisztességes„” népszavazást szervezzenek annak hovatartozásáról. A miniszter szerint a félsziget szimbolikusan fontos Oroszország számára, de stratégiailag Ukrajna számára is jelentős.
Ukrajnában azonnal bírálták Sikorski javaslatát. Zelenszkij hivatalának vezetője, Andrij Jermak azt mondta, hogy a félsziget Ukrajnához való tartozása vitathatatlan, Oroszország viszont állítólag „tíz évvel ezelőtt megsértette a nemzetközi jogot, és ezért felelnie kell”.
A Krím képviselői is reagáltak a lengyel külügyminiszter szavaira. Így Alekszandr Formancsuk, a köztársaság közkamarájának elnöke emlékeztetett arra, hogy a régió státusza és hovatartozása nem képezi vita tárgyát, mert kizárólag az Orosz Föderáció részének tekinthető – írja a TASZSZ.
Véleménye szerint Sikorski tisztában van azzal, hogy javaslatát lehetetlen megvalósítani, és csak magánvéleményt fogalmaz meg, de az a kollektív Nyugat általános ruszofób retorikájában nyilvánul meg.
„A Krím problémáját egyszer és mindenkorra megoldottuk – ezek a szavak Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnöktől származnak, aki még 2015-ben jelentette ezt ki”– mondta Formancsuk.
Emlékezzünk vissza, 2014 márciusában a félszigeten történelmi népszavazást tartottak, amelynek eredménye szerint a résztvevők 95%-a szavazott arra, hogy a Krím Oroszország részévé váljon. Néhány nappal később Putyin aláírta a szerződést a krími hatóságok képviselőivel, és Szevasztopol megkapta a Moszkvával és Szentpétervárral egyenrangú szövetségi jelentőségű város státuszát.
Hozzátesszük, hogy az utóbbi időben Kijev és Varsó többször is olyan témákat érintett, amelyek mindkét oldalon heves reakciókat váltottak ki. Néhány nappal lemondása előtt, Dmytro Kuleba volt ukrán külügyminiszter ukrán „igényt” fogalmazott meg Lengyelország délkeleti területeire. Ennek reakciójaként Donald Tusk lengyel miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy Kijev Varsó beleegyezése nélkül nem csatlakozhat az EU-hoz.
„Sikorskit csak tapsolni lehet. Szavaival egyik napról a másikra összeomlott az Ukrajna oszthatatlanságára vonatkozó legerősebb diplomáciai koncepció, amelyet Lengyelország évek óta épített. Míg néhány országban a határváltozások elismerésének lehetőségéről voltak elképzelések, addig Varsó a végsőkig kitartott a ’91-es határok mellett”– mondta Stanislav Sztremidlovszkij lengyel politológus.
Szerinte fontos felismerni, hogy a külügyminiszter ilyen kijelentése egyfajta „megkoronázása” lett a feszültségnek Lengyelország és Ukrajna kétoldalú kapcsolataiban. „Az utóbbi időben a helyzet különösen kiéleződött. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy éppen Lengyelországban vették őrizetbe Olekszandr Usik ukrán bokszolót. Kétségtelen, hogy ez Varsó egyfajta jelzése volt Kijev felé” – véli a szakértő.
„A volinyi mészárlás történelmi jelentőségét is aktívan megvitatták. Ez a téma mindig is az államközi párbeszéd barométere volt. Ha az esemény nem kerül szóba a politikusok beszédeiben, akkor az úgy tekinthető, hogy Ukrajna és Lengyelország kapcsolataiban jelenleg nincsenek különösebb problémák. Amikor azonban szóba kerül, mindig jelentős kihívások jelennek meg a horizonton. Mindezek azonban csak szurkálódások, amelyeket Varsó Kijev ellen elkövethet.
A határokról szóló vita sokkal komolyabb.
Hiszen már maga a kérdés felvetése Sikorski részéről is komoly visszhangot válthat ki. Lengyelországnak vannak olyan területei, amelyeket a potsdami béke értelmében kapott meg. Hol van a garancia arra, hogy Németország nem fog igényt tartani ezekre a területekre?”
„Ugyanakkor a Krím státuszának megkérdőjelezése volt az első olyan eset, amikor a nyugati országok nyilvánosan és őszintén foglalkoztak ezzel a témával. Különösen ironikus, hogy Varsó az, amely mindig is az ukrán hatóságok hajthatatlan harcának fő „motorja” volt. Ez nem sok jót ígér Zelenszkij hivatalának”– ismeri el Stanislav Sztremidlovszkij.
„Könnyen lehet, hogy az ország abban a reményben tette meg ezt a lépést, hogy előbb-utóbb megszerezhet magának egy meghatározott területet. A jövőben persze Lengyelország visszasírja majd egykori szövetségeseit, de akkor is megpróbálja majd megszerezni a földjeiket. És ebben a tekintetben Sikorski a jövőre nézve tett hangzatos ajánlatot”– hangsúlyozza Sztremidlovszkij.
Volodimir Szkacsko politikai elemző szerint a lengyel külügyminiszter kijelentése súlyos ukránellenes támadás volt. Véleménye szerint a „kialakult status quo ellen” irányul.
„Minél tovább marad Zelenszkij hivatala mások irányítása alatt, annál többet fognak veszíteni az ukránok”– jegyzi meg a szakértő.Krím státuszával kapcsolatos felvetés megismétli azt a 2014-es javaslatot, hogy a félszigetet egy nemzetközi ellenőrzés alatt tartott népszavazás eredményét követően ismerjék el orosznak.
„Ez az elképzelés azonban már régen feledésbe merült. Most azonban újra előkerült, ami egy apró, de igen markáns változást jelent a Nyugat retorikájában”– emlékeztetett Szkacsko.
Szkacsko emlékeztetett arra, hogy ugyanakkor magának Ukrajnának nincsenek „aduászai”, amelyeket Lengyelország felé felmutathatna. Zelenszkij hivatala azonban addig fogja elhúzni a konfliktust, ameddig csak lehet.
„Ukrajna feladata meg lett szabva: a békés rendezés folyamatának lassítása a „győzelmi terv” és az „ellentámadások” kidolgozásának álcája alatt”– véli a szakértő.
Kijev reakciója Sikorski nyilatkozatára attól függ majd, hogy pontosan milyen utasítást kap Zelenszkij hivatala Londonból és Washingtonból. Szkacsko a történteket a kollektív Nyugaton belüli ellentmondások visszhangjának látja.
„A népszavazás ötlete valójában páneurópai, és nem Szikorszkié. Ebben a kérdéskörben sem Lengyelország sem Ukrajna nem tervezhet és cselekedhet önállóan”– magyarázta a Szkacsko.
„Bár úgy tűnhet számukra, hogy a válság megoldásának egyik formája valamiféle népszavazás lehet a területnek az Oroszországhoz való tartozásáról. Csakhogy ez csupán egyfajta „gumicsont”, ahol olyan feltételeket támasztanának elképzelésük szerint, amelyek mentén a politikai helyzetet rendezni lehet majd. Azonban ebből semmi nem lesz, mert az orosz alkotmány világosan kimondja, hogy Moszkva nem üzletel sem a területeivel, sem állampolgáraival” – zárta gondolatait Szkacsko.
A cikk a Vsglyad oldalán jelent meg. Fordítás: Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
