Lesz hazafutás? – avagy lehet-e Donald Trump újra az USA elnöke?
Az USA történelme egyetlen elnöki „hazafutást” ismer. A baseball-kifejezés itt azt jelenti, hogy egy hivatalát korábban elvesztett elnök később visszafoglalja a Fehér Házat, „hazafut”. Az amerikai közéletet – és persze a világot is – rendszeresen foglakoztató téma, hogy vajon Donald Trump kíván-e és képes-e belevágni egy új nagy kalandba. Azért foglalkoztatja, mert nagyon is lehetséges.
Nemrég Floridában ülésezett a Republikánus Országos Bizottság (RNC), és ha már arra jártak, beugrottak a volt elnökhöz is. Persze már aki, mert a találkozó meghívásos volt, és ezért többeket, így Matt Gaetz floridai képviselőt kihúzták a névsorból. (Ő most egy csúf szexkereskedelmi gyanú alatt áll.) A kiválasztottakat buszon vitték egy Trump-tulajdonú luxushotelbe, pár mérföldre Mar-a-Lago-i birtokától.
Donald Trump nem a párton belüli békességet hirdette meg zártkörű beszédében, hanem kíméletlen hadüzenetet intézett a Kongresszus republikánus vezetőségéhez. Külön figyelmet szentelt Mitch McConnell szenátusi frakcióvezetőnek, akit „kőkemény lúzernek” sőt hálátlan alaknak is nevezett, mert nem állt ki mellette testtel-lélekkel a januári leváltási kísérlet során. Pedig az elnök még McConnel feleségét is bevette a kormányba és lám, ez a hála. (Elaine Chao szállításügyi miniszterről van szó, aki a capitoliumi ostrom után távozott a kabinetből, és az elnököt hibáztatta a lázadásért).
A Washington Post tudomása szerint a „süket kurafi” megjelölés is előkerült McConnell jellemzésekor, és jutott egy oldalvágás Mike Pence ex-alelnöknek is – gyávaság címén.
Ám a lényeg nem ez, hanem hogy: Erősen hiszem, hogy 2022-ben visszaszerezzük a képviselőházat és a szenátust, 2024-ben pedig egy republikánus jelölt megnyeri a Fehér Házért folyó versenyt is – mondta Donald Trump, előző amerikai elnök
Tehát „egy” republikánus jelölt – de ki?
A szenátusi vezetőség – legalábbis eddig – elengedte a füle mellett a Floridából érkező zajokat, de mások azért mondtak véleményt róla. Közülük a legfontosabb Newt Gingrich-é, aki még Bill Clinton idején volt a képviselőház elnöke, feltétlen Trump-párti és a párt utolsó nagy mohikánjainak egyike. Szerinte semmi teteje a belső vádaskodásoknak, hanem inkább a demokratákra és Joe Biden nyomulására kell figyelni. McConnellnek épp elég baja ezzel, nem kell ezt tetézni. „Pont.” – fejezte be Gingrich.
Nancy Pelosi házelnök 28-ára hívta meg az elnököt, hogy tartsa meg az Unió helyzetéről szóló éves beszédét, ahol az várható, hogy Joe Biden seregnyi kezdeményezésről, sőt már sikerek soráról számol be, míg a republikánusok kezében jelenleg csak az obstrukció eszköze maradt.
Gingrich igazát egy figyelmeztető példa is alátámasztja a múltból
Az Alkotmány nem tiltja, hogy egy hivatalát vesztett elnök később ismét kipróbálja erejét, és elnyerhessen egy újabb mandátumot (hazafusson). Elsőként Grover Cleveland élt ezzel a lehetőséggel, aki nem tudott duplázni 1888-ban, de kibekkelte az idejét és 1892-ben ismét diadalmaskodott. Ezzel a régi precedenssel volna azonos, ha Donald Trump újra indulna 2024-ben, és győzne is.
De van figyelmeztető ellenpélda is. 1908-ban a félelmetes Theodore (Teddy) Roosevelt – önszántából – nem indult el a harmadik madátumért, noha akkor az még megengedett volt. Maga helyett alelnökét ajánlotta a konzervatív szavazók figyelmébe, aki kényelmes fölénnyel nyert is. Roosevelt régóta áhított európai utazgatásba kezdett, aminek során Magyarországon is megfordult, ahol lelkes tömegek üdvözölték. Amikor hazatért, csalódva észlelte, hogy William Taft másfajta politikába kezdett, mint amit ő rá hagyományozott, ezért mérgében 1912-ben újra jelöltette magát – de már egy új párt élén.
Kettévágta a republikánus szavazótábort
Ezzel úgy megosztotta a jobboldalt, hogy végül a nevető harmadik, a demokrata Woodrow Wilson (a Népszövetség megálmodója) futott be. Pedig a két jobboldali jelöltre leadott szavazatok együttesen messze meghaladták Wilsonét (50-41%). Teddy Mackónak sikerült úgy megtrollkodnia a jobboldal esélyeit, hogy összehozta minden idők egyik legsúlyosabb elektori vereségét, 435-88 arányban. (Bezzeg FDR, a másik Roosevelt 523-8 arányban tudott győzni 1936-ban…)
Roosevelt históriája azért emlékeztető, mert ha Donald Trump új pártot alapít vagy kettévágja a GOP-t (a republikánus pártot), akkor a 1912-es kudarc megismétlődhet.
Jelenleg semmi kétség afelől, hogy Donald Trump népszerűsége kimagasló a jobboldali szavazóközönség körében.
A republikánus választók Mike Pence volt alelnöknek sem szavaznak elegendő bizalmat, sőt sokan árulónak tartja. Pedig több alelnök is akadt korábban, akik saját jogon is képesek voltak választást nyerni: Adams, Jefferson, Truman, Johnson, Nixon, id. Bush. Nixon ráadásul úgy produkálta ezt, hogy alelnöksége és elnökké választása között 8 év telt el. De be kell látni, hogy Mike Pence nem ez a súlycsoport.
Erős ténynek látszik tehát, hogy a Republikánus Pártnak még mindig Donald Trump a legerősebb hívóneve és ütőkártyája. Mégis, elgondolkodtató lehet számára, hogy jobboldali tetszési indexe 2020 októberében még 95%-ot mutatott. Ez is magyarázhatja az óvatosságot, amiért egyelőre nem tesz biztos kijelentéseket saját jövőjéről. Ha Trump nem indul, akkor Pence a legesélyesebb a ma ismert arcokból, vagy sokkal inkább egy új név, mint például a fiatal és rendkívül agilis Josh Hawley szenátor Missouriból (a képen).
Rossz a GOP-irány?
A POLITICO februári felmérése alapján figyelmeztető lehet az az általános adat, hogy a lakosság többsége elégedetlen a párt működésével. A bejegyzett választók 63%-a szerint a GOP rossz irányba halad és ezt még a Bident utálók 44%-a is így gondolja. Ennél is magasabb az arány a feketék (67%), sőt még a keresztények között is (63%) – ez utóbbi igen meglepő. Eközben a demokraták általános elfogadottsága 49%.
Az egykori sikeres dél-karolinai kormányzónő, később ENSZ-nagykövet azt mondja a CNN-nek, hogy nem indulna el Trump ellenében, de előtte egy „erős beszélgetésben” szeretné tisztázni vele a támogatás feltételeit. A floridai kirohanásokat nem veszi túl komolyan, mert Trump elnök mindig is érzelemvezérelt volt, és szóhasználatából nyugodtan lehet köbgyököt vonni.
Haley szerint számolni kell vele továbbra is, mert gyöngülése ellenére a republikánus szavazók emlékezni fognak kormányzata sikereire, és most szinte csak ez a közös élmény tartja őket egyben. Haley külön kiemeli a történelmi súlyú közel-keleti békefolyamatokban játszott amerikai szerepet, ami az egész világ javára szolgált.
Viszont maga Trump nem látszik hajlandónak pártbeli alkukra. Továbbra is használja belső ellenzőire a RINO elnevezést (‘Republicans In Name Only’), ami alatt azt érti, hogy ezek csak nevükben konzervatívok, igazából a liberális szekeret toló álruhás rinocéroszok. Ilyen RINO Mitt Romney szenátor (aki Obama kihívója volt ’12-ben), vagy Liz Cheney képviselőnő. Ő ifj. Bush alelnökének a lánya, aki jelenleg a 3. legfontosabb republikánus pozíciót tölti be.
Automatikus RINO-nak számít Bill Cassidy szenátor, aki a bűnösségre szavazott az impeachment során, de Trump az orrszarvúak közé lökte be még El Paso polgármesterét is, aki szerinte túlzott bűnözési adatokkal riogatja a népet. Nyilvánvaló követelése lesz, hogy a RINO-kat előbb takarítsák el a párt köreiből, és addig ne is számítsanak rá.
„A Repulikánus Párt egy nagy sátor, ahol mindenkit szívesen látunk, de viselkedni kell” – mondja Kevin McCarthy, a képviselőház kisebbségi frakcióvezetője. Van módja a renitensek megfékezésére, de vigyáznia kell, hogy ne rombolja tovább a párt parlamenti pozíciót. A „belső cenzúráról” van szó, ami arra jogosít fel egy kongresszusi frakciót, hogy megrovásban részesítse azt a tagját, akiknek viselkedésével elégedetlen.
Például úgy, hogy visszarendeli őket fontos bizottsági pozíciókból, ahol a törvényelőkészítés és a kormányzat ellenőrzése, tehát a befolyásgyakorlás folyik. Az illetőt el lehet tiltani a felszólalástól, extrém esetben pedig a szavazásból való kizárás is felmerülhet.
Nem sűrűn, de előfordultak ilyen esetek a kongresszus történetében. Most a feketeöves Trump-hívőnek számító georgiai képviselőnőt, Marjorie Taylor Greene-t vetették alá ilyen eljárásnak, miközben ő cserébe ugyanezt követelte azokkal szemben, akik nem álltak Trump leváltásának útjába.
Olyan is akadt, akit azért róttak meg, mert elítélte Greene-t. Ebben a hangzavarban a republikánus kisebbségi vezetőnek napi gondot jelent a képviselőcsoporton belüli egyensúly és békesség fenntartása.
Nem lesz könnyű dolga, mert a képviselőnő gőzerővel szervez egy pro-Trump csoportot a frakción belül, ‘America First’ néven. Eközben viszont a Trump-ellenes republikánusok adományalapjai megsokszorozódtak a tavalyihoz képes, például a már emlegetett Cheney képviselő a tavalyi 300 ezerről másfél millióra növelte szponzorbevételeit.
Vagyis nem rossz üzlet Trump-ellenes republikánusnak lenni.
Igen ám, de jövőre még nem elnököt választanak, hanem sok mindenki mást.
Másfél év múlva időközi választások lesznek az USA-ban, és ennek során a képviselőház teljes egésze megújul, valamint terítékre kerül 34 szenátori hely is. Ez utóbbi különösen fontos, tekintettel a tavaly kialakult patthelyzetre. Ebben a legcsekélyebb változás is súlyos következményekkel járhat. Jelen állás szerint szavazategyenlőség esetén Harris alelnök voksa dönt, de ez nagyon vékony jég.
Bár ez még istenes ahhoz képest, ahogy néhány korábbi elnök kötéltáncolt a Kongresszussal. Ronald Reagan mindvégig kisebbségben volt a képviselőházban, sőt a végén a Szenátust is elvesztette. Még cudarabb volt Bill Clinton vesszőfutása a Kongresszussal szemben. Az utóbbi 15 évben csak Obama első ciklusa volt viszonylag kényelmes az elnöknek. Tehát Biden egyelőre nem áll túl rosszul.
Jövőre 39 államban kormányzót is választanak, és kilenc helyen a törvényhozás is átalakul. Ezek között úgynevezett ‘swing state’-ek (bizonytalan államok) is találhatók, ahol a tavalyi választások jórészt eldőltek.Nem maradnak érintetlenül állami és kerületi ügyészi helyek sem (30), és több nagyvárosban a polgármestereknek is meg kell küzdeniük a posztjukért.
Tavaly népszámlálás zajlott az Egyesült Államokban, és annak adataival is számolni kell. Kemény feladat lesz a kampánystáboknak felmérni azt, hogy az eddig ismert szavazóközönség hogyan és milyen arányokban módosult, például a migráció, a demográfiai változások, az elvándorlások, az ipari átrendeződések vagy akár a koronavírus csapásainak következtében.
Ide sorakozik annak lehetősége is, hogy a Biden-kormány még idén nekilát a választási törvények átszabásának és választáskörzeti manipuláció felszámolásának (gerrymandering). Ez jelentős változásokat hozhat a 2020-as szavazókörzeti arányokhoz képest. De hogy kinek a javára? – az ma még kiszámíthatatlan.
Mindezeket összesítve egyáltalán nem puszta vágyálom, amit Donald Trump a floridai szűk körben mondott, mert a demokraták kongresszusi fölénye jövőre akár meg is szűnhet. A matekot nehezíti számukra, hogy három képviselő is átszerződött a Fehér Házhoz, egy floridai honatya pedig a hó elején elhunyt.
Rick Scott floridai szenátor – aki nemrég a kongresszusi republikánusok kitüntetését nyújtotta át Donald Trumpnak – abban bízik, hogy Joe Biden úgymond túltolja a bringát. „Olyan lesz ez, mint 2010, 2012 vagy 2014, amikor mindig le tudtunk csípni a demokrata helyekből, mert Obama túl sűrű napirendi pontjai a kezünkre játszottak”. Scott a környezetvédelem felpörgetését, az iskolai újranyitást és a Legfelsőbb Bíróság feltöltését látja támadható pontoknak. Hozzáteszi, hogy az infrastruktúra-törvénybe is beletörhet Biden bicskája. A republikánus szenátor szerint a demokraták a múltba vezetik a népet, ha a GOP nem lesz egységes
Ha tehát Donald Trump befolyásolni tudja a jövő évi választások republikánus jelöltjeit és ők sikeresen szerepelnek, akkor szerepe a pártban döntő marad, és ezzel elnökjelölti kilátásai is szélesednek.
A kérdések kérdése: indul-e egyáltalán?
Ennek legfőbb akadálya januárban már elhárult, miután Donald Trump kongresszusi leváltása (impeachment) sikertelen volt. A vádemelést nem csak a politikai vendetta motiválta (persze abból is volt benne egy jókora adag), hanem a demokrata aggály, hogy színen marad egy erős választási eredményt elért ellenfél, aki mögött aktivizálható tömegtámogatás is áll, miként a Capitolium ostromakor is láthattuk.
Ha a leváltás sikerült volna, úgy elő lehetett volna húzni a 14. alkotmánymódosítás 3. szakaszát, ami eltiltja bármely közhivatal ellátásától a vádeljárásban elítélt személyt. Ez esetben Trump eleve kizáratott volna a 24-es jelöltségből. Ettől egyre kevésbé kell tartania, bár a veszély még nem múlt el teljesen.
Akadály lehet viszont, amit sokan kívánnak, sőt követelnek: a volt elnök perbe fogása. A capitóliumi lázadás szítása újra szóba jöhet, mert a januári leváltási kísérlet nem volt büntetőeljárás. Slágertéma maradt a hazaárulás (oroszok), Ukrajna ügye, a hivatali hatalommal való visszaélés, különféle korrupciók, adóügyek, tartozások, zaklatási gyanúk és egyebek.
Van itt minden, ami évekre megélhetést kínál az ügyeken dolgozó mintegy ötezer ügyvédnek. Beadványok tömege van terítéken több államban a Trump-kormány egyes intézkedései ellen (Florida, Colorado, Kalifornia, New York). Több, mint 3 ezer olyan per zajlik, amiben Donald Trump név szerint érintett, vagy valamelyik vállalata-üzletfele szerepel felperesként, alperesként vagy vádlottként.
Mégis, súlyosabb eljárások eddig nem indultak, és ennek jogi és politikai okai egyaránt léteznek. Főként az, hogy a Biden-kormány láthatóan nem akar erre időt vesztegetni és a bosszúszomjas vádaskodás látszatát is szeretné elkerülni. A vádeljárást a kormány tagjának, a legfőbb ügyésznek kellene megindítani, de eddig nem hangzott el erről nyilatkozat.
A legfőbb ügyész nem tett lépéseket különleges ügyész kinevezésére sem. Az orosz kapcsolat felderítésére már amúgy is lefolyt egy vizsgálat Trump idején, amit Robert Mueller, az FBI korábbi igazgatója vezetett és végül nem mutatott rá az elnök felelősségére.
Biden nem reagált az FBI korábbi igazgatójának arra az ötletére sem, hogy részesítse elnöki kegyelemben Donald Trumpot a capitóliumi lázadás ügyében. Ő az a James Comey, aki 2017 májusában éppen eligazítást tartott a Los Angeles-i körzeti ügynököknek, amikor a háttérben felvillant a híradócím, hogy az elnök meneszti őt a nyomozóiroda éléről. Donald Trump később a Twitteren még börtönbüntetést is belengetett neki („How about the bars, Jim?”).
Pedig Comey korábban nagy szolgálatot tett Trumpnak, amikor a kampány véghajrájában újranyitotta a Hillary-dossziét (a nevezetes emailek ügyében) és sokak szerint ő pecsételte meg ezzel a biztos befutónak látszó Clinton sorsát. Bosszúválaszként írt könyvében Comey maffiafőnökhöz hasonlította az elnököt, akinél a személye iránti hűség minden más szempontot megelőz.
Comey ötlete ravasz csapdát állított volna Trumpnak, ugyanis ha elfogadja, azzal elismeri a bűnösségét. Trump azonnal jelezte is, hogy erre nem tart igényt, Biden pedig a füle botját se mozgatta. Ez a fordulat is lekerült tehát a napirendről.
A Fehér Ház tojáshéjon jár az előző kabinet felelősségének feszegetésével és nincs is rá szüksége. Az elnök az április elején készült felmérés szerint nem áll rosszul a teljes lakosság körében:
– általános elfogadottsága 51%
– 65% gondolja úgy, hogy megfelelően kezeli a vírusválságot,
– 54% elégedett a COVID-juttatásokkal,
– a PBS köztévé mérése szerint Trump sikerágazatában is jobbnak tartják már a teljesítményét.
De! Csak 27% reméli, hogy egyesíteni tudja a mélyen megosztott nemzetet, és ez is oka lehet annak, hogy nem forszírozzák Donald Trump bíró elé hurcolását.
A Fehér Ház sose látott méretű és mennyiségű feladatot zúdít a törvényhozásra, hogy ezeken mielőbb túl legyenek, mielőtt a helyzet netán romlana. Ezek jó része robosztus költségvetési igényű, így a koronavírus-mentőcsomag, vagy az új infrastruktúra-törvény. Más javaslatok irritatív politikai érzékenységűek (bevándorlás, állampolgárság a nem dokumentált migránsoknak, kisebbségi jogok), és ha majd a Legfelsőbb Bíróság kibővítése is napirendre kerül, ahhoz nagyon súlyos alkukat kell megkötnie.
Biden eddig nem panaszkodhat pártja támogatására, mert minden javaslata elérte a Szenátust, de azért hajszálrepedések láthatók, mivel a Demokrata Párt rendkívül széles spektrumú.
A minap például Biden elnök visszautasította a demokrata balszárny és Pelosi házelnök közös javaslatát, hogy emeljék négyszeresére a bevándorlók letelepedési fejkvótáját, de azért a támogatási csomag még így is közel háromszorosa lesz a Trump-időszakénak.
Nem maradéktalan az egyetértés a fegyvertartás kérdésében, hallatszik morgás a rendőrségi reform ügyében, és egész biztosan lesz belső vita a társasági adó emeléséről. Több centrista demokrata is tart attól, hogy munkahelyek mennek el az USA-ból (például Mexikóba), ami hatalmas politikai elégtétel volna Donald Trumpnak. Ezt gondolja a gazdasági hangadónak számító Joe Manchin Nyugat-Virginiai demokrata szenátor is, miközben az úgy nevezett „progresszivisták” (baloldali liberálisok) még erőteljesebb adóemeléseket is eltűrnének.
A valószínű végeredmény az lesz, hogy a demokrata belső csoportok alkukat kötnek, és nem akadályozzák az elnök előre haladását, mivel azzal saját pozícióikat is aláásnák ’22-re. Ehhez bármi áron meg kell tartaniuk a kongresszusi többséget – bármi vékony is az, és éppen azért, mert nagyon vékony.
Áll még egy hatalmas ellenfél Trump útjában-Ez pedig a nagy befolyású uralkodó (‘mainstream’) média, aminek nagyobb része továbbra is rendkívül ellenséges Donald Trump személyével szemben. Itt a globális online napilapokra és a vezető tévécsatornákra kell gondolni elsősorban, de nem csak Amerikában, hanem világszerte. A minap a CNN műszaki igazgatója, Charlie Chester kotyogta el egy rejtett kamerás felvételen, hogy a csatorna tudatosan használt szerkesztési-vizuális eszközöket és szakértőket Donald Trump lejáratására és Joe Biden javára a kampány során.
Trump idején is mindennaposak voltak a Fehér Ház és a média konfliktusai, de most már Jake Tapper, a CNN vezető képernyős arca a Twitteren sorozatosan hazugnak nevezi Donald Trumpot, a Washington Post jogi szakértője pedig büntető eljárásokat követel ellene.
Felmérhetetlen károkat okoz a volt elnöknek örökre letiltott személyes Twitter és Facebook fiókjainak hiánya, párosulva a rendszeres médiaszereplés elveszítésével . „Hírcsináló” kapacitása jószerivel megszűnt. Március végén egyik tanácsadója, Jason Miller belengette egy Facebook-jellegű, de annál személyre szabottabb Trump-platform beindítását, ám ennek esélyeit alacsonyra értékelik.
A kétkedés magyarázata az, hogy a Trumpot követő tízmilliók egy működő elnökre, annak döntéseire voltak kíváncsiak, viszont egy hivatalon kívüli személy már nem biztos, hogy képes elegendő hírt és tartalmat generálni egy globális platform feltöltésére. Korábbi professzionálisan adagolt és jól időzített Twitter bejegyzéseit értékelve (57 000 üzenetről és 89 millió követőről van szó!) látható volt, hogy ezekkel direkt módon képes befolyásolni a hírszerkesztőségek munkáját.
Nevének puszta említése január 7-én produkálta a csúcspontot 170 milliós interaktivitással. Bejegyzéseinek piaci értéke félmillió dollár volt, míg Obamának csak százezer. Fiókjának betiltása a Twitter számára 2,5 milliárd dolláros veszteséget produkált.
További hátrányt jelent számára az őt feltétel nélkül támogató és táborát mozgásban tartó QANON mozgalom kitiltása a vezető közösségi platformokról.
A mainstream média esetében az várható, hogy nem, vagy csak nagyon óvatosan engedik őt vissza a szélesebb nyilvánosságba, vagy ha mégis, akkor kemény kézzel bánnak majd vele. Példa erre a Grammy díjas showman, a CBS Stephen Colbertje. Ő szakmai pályája legrosszabb döntéseként kesereg azon, hogy 2015 szeptemberében meghívta a ‘Late Show’-ba Donald Trumpot, és ezzel segített felpörgetni az ismertségét.
„Nem kerülöm ki őt, de nem szeretem kiejteni a nevét” – mondja Colbert, akit a TIME magazin kétszer is a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolt. Ő volt az, aki 2016-ban meghekkelte a clevelandi republikánus konvenciót azzal, hogy az „Éhezők viadala” egyik karakterének jelmezében rontott fel a pódiumra. Amikor a biztonságiak kivezették, azt kiabálta, hogy „tudom, hogy semmi dolgom itt, de akkor Donald Trumpnak se legyen!”
Más hírek viszont azt jelzik, hogy Trumpnak bőven maradtak népszerű és befolyásos barátai is. Nemrég tette közzé Sylvester Stallone, hogy megtisztelő felkérést kapott Donald Trump Mar-a-Lago-i klubjába, amit örömmel elfogadott. Oscar díjas hollywoodiak, neves sportolók és más hírességek vállalják továbbra is a nyílt rokonszenvezést Donald Trumppal, bár Clint Eastwood korábbi támogatását elveszítette. De ez túlélhető.
A republikánusok Trump-szárnyának 97%-a még mindig úgy gondolja, hogy Joe Biden csalással és szabálytalanul nyerte el az elnöki címet. Ez a nézet nem fog változni a következő évben. Ezért a pálya nyitott Donald Trump előtt egy „hazafutásra”, és a döntés szinte csak rajta fog múlni, beleértve akkor már 78 éves életkorát is.
