Letarolta a buszt Siófoknál a mozdonyvezető, 33-an haltak meg
Amikor Kiss Ferenc nyugdíjas mozdonyvezető izomtrikóban végigballag a balatonberényi Táncsics utcán, minden lépésnél megállítják a helyiek, megveregetik a vállát, beszélgetni akarnak vele.
Ő pedig csillogó szemmel meséli, hogy 15 és fél kilós harcsát fogott a Balatonban, vagy tüzet oltott a határban. Meg polgárőr társaival rablóbandát fogott, sőt gyilkosokat, akik egy idős házaspárt öltek meg valahol az alföldi tanyavilágban. Ferenc élete sosem volt unalmas, akkor sem, amikor mozdonyvezetőként gyorsvonattal száguldott Budapestről Siófokra és vissza. Azonban van egy kereszt, amit 17 éve cipel, és nagyon szabadulna tőle.
– Sosem felejtem el a napot, 2003. május 8-án a siófoki gyorsvonattal a sóstói kereszteződés felé robogtam, amikor a tilos jelzés ellenére átment előttem egy német turistabusz – idézte fel a Blikknek minden idők legsúlyosabb vonatbalesetének pillanatait a nyugdíjas mozdonyvezető.
– Vészfékeztem, láttam a buszsofőr rémült tekintetét, szemében a felismerést, hogy tudja: elrontotta. De semmit nem tehettem, rohantam hátra, elbújtam, aztán ütköztünk.
Kiss Ferenc sokáig járt pszichiáterhez, végül nyugdíjazták.
– Hivatalosan soha többet nem vezettem vonatot. Azonban egy évvel a tragédia után Budapestről egy kollégám a mozdonyával hazavitt. Ugyanolyan V43-as Szili becenevű mozdony húzta a vonatot, mint amit én vezettem hosszú évekig. Lepsénynél a kollégám szólt, hogy éhes, enne egy picit, vezessem én a gépet. Közeledtem ugyanahhoz a szabadisóstói átjáróhoz, ahol előző évben balesetet szenvedtem. Bekapcsoltam a hangjelzést, majd az izgalom legkisebb jele nélkül átrobogtam a kereszteződésen. Azóta nem szálltam fel mozdonyra, és nem is hiányzik.
Kiss Ferenc, ha épp nem a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnokaként, akkor a balatonberényi polgárőrség elnökeként vigyáz a rendre. Büszkén mutatja a fészerben a hordókat, cseresznyepálinka és körtepálinka érlelődik bennük. Végigvezet a szépen művelt szőlőn, a sorok között málnabokrok bújnak meg.
– Elengedtem már azt a tragédiát, ha évforduló közeleg, akkor sem gondolok rá. Sajnálom az áldozatokat, bár tudom, hogy én mindent megtettem, amit emberileg lehetett. A feleségemnek hála, megtaláltam a lelki békémet, ennél többet nem is kívánhatok az élettől– mondta búcsúzóul Ferenc.
Forrás: Blikk
