Ma lenne a 20. születésnapod – Nyugodj békében, ha már meghalnod háborúban kellett!
Ma lenne a 20. születésnapod, Vlagyimir Viktorovics Bjelih.
Te, aki még az első személyi igazolványodat hordtad magadnál, amelyből 14 éves, komoly arcod tekint ránk. Hogyan ünnepeltél volna, Vlagyimir? Volt-e valami abban az élelmiszercsomagban, ami már 2015-ben lejárt, és amivel elláttak titeket otthonról, aminek normális íze lett volna? Tortád biztosan nem lesz ma, ahogyan Te sem vagy. Nem lettél 20 éves. Nem érted meg. Büszke voltál-e arra, hogy ugyanaz a neved, mint annak az őrültnek, akinek a játékszereként elestél a „harcmezőn”, vagyis az általatok megszállt ukrán városok valamelyikének utcáján? Vagy Te is pont olyan undorral és megvetéssel gondoltál rá, mint a világ túlnyomó többsége? Lehet, hogy nem is tudtad, mennyire egyedül vagytok, és Észak-Koreán, Eritreán, Szírián és Belaruszon kívül mindenki ellenetek van? Igen, még a kínaiak is. Nekik sem hiányzott ez az egész.
Te is büszke kisfiú lehettél, amikor 2016-ban kézhez kaptad a személyidet. És talán akkor is, amikor két éve bevonultál sorkatonai szolgálatot teljesíteni.
Hogy lehetsz most, Vlagyimir? És édesanyád mit élhet át, hogy a 20. születésnapodon nem ölelhet meg? Szívesebben lennél Te is a barátaiddal, a szerelmeddel, mint halott. Mennyire igazságtalan, hogy bár egészséges voltál, nem érted meg a 20. születésnapodat! Mennyire visszataszító, hogy testvéreidre kellett lőnöd parancsra, vagy nem tetted, és lehet, hogy a felettesed lőtt agyon téged? Nem, akkor nem lennének a papírjaid az ukránoknál. Akkor csendben elégették volna a testedet egy mobil krematóriumban, és köteleznék a szüleidet, hogy hallgassanak. A tieid egy mobil krematóriumban égetik el a testeiteket, hogy ne legyen bizonyíték arra, amit az ukránok állítanak: már hétezer orosz katona esett el. Te biztosan. Teljesen értelmetlenül. Van ennek értelme szerinted?
Édesanyád minden reggel úgy kelt fel, hogy írt neked, és ha nem válaszoltál, az ukránok által létesített vonalat hívta, hogy tőlük kérdezze meg: megöltek-e, vagy egy életre megnyomorítottan kínlódsz-e egy kórházban? Mert a saját hazád nem adott tájékoztatást neki. Hogy tudta meg? Tudja-e egyáltalán, hogy már nem élsz? Mit érezhetett, amikor közölték vele, hogy igen, Vlagyimir papírjait megtaláltuk, sajnáljuk, asszonyom, meghalt. Abban a harci járműven volt, amelyből lőtték a civileket, ezért kénytelenek voltunk kiiktatni őket.
Neked sem adott senki információt, amikor a határon egyszercsak át kellett mennetek. Talán annyit mondtak, hogy megtámadtak titeket az ukránok, és most megelőző csapást kell mérnetek a katonai objektumaikra. És te talán hittel támadtál. Az lehet, hogy furcsa volt, amikor lakóházakra kellett lőnötök, mégsem kérdezhettél. A katona nem kérdez, a katona parancsot hajt végre. Gyilkol vagy a halálba megy. Vagy mindkettő, ebben a sorrendben.
Te vajon gyilkosként haltál-e meg? Mit mond erről az ortodox papod, aki agitálta a szüleidet, hogy szavazzanak Putyinra? Te még nem szavaztál, túl fiatal voltál.
Biztosan tervezted még múlt héten, hol ünnepelsz ma. Ha túl is élted volna, a komplex poszttraumás stressz örökre elkísért volna. Rémálmaid lettek volna egész életed során, emlékbetörésektől szenvednél. Jó eséllyel a drogokhoz nyúlsz, vagy alkoholista leszel. A hazád pillanatok alatt lesz az eddigi hatalmas nyomorból elviselhetetlenül szegény. Nem lesz megbecsülés. Nem lesz más, max pszichiáteri segítség, hogy feldolgozd, ő sem terápiával, hanem nyugtatókkal kezel majd.
Lehet, hogy lett volna családod, de boldog sosem lehetnél egy háború után, mert a lelkiismereted nem hagyná. Vagy eltört volna benned valami most, ezekben a napokban, és önvédelemből ki kell kapcsold az érzelmeidet. Érzelmek nélkül viszont kegyetlenné is válhat az ember. Úgy érezheti, az egész világ az adósa, és dühét talán éppen a gyerekein vezeti le. Sok ilyet láttunk már.
Nincs értelme ennek, Vlagyimir.
Úgysem olvasod el, amit írtam. Az anyukád lehetnék. De ha te lennél a fiam, már beleőrültem volna abba, amit veled tett egy őrült pszichopata, és aki miatt már nem élsz. Nyugodj békében, ha már meghalnod háborúban kellett! Értelmetlenül, feleslegesen.
Bálint Natália fb
loading...
